A megosztás mestere | Neil Gaiman

Az egyik gimnazista barátnőm már legalább öt éve rágja a fülemet Neil Gaiman Soseholjával. Nagy reményekkel álltam neki, hisz az írótól már olvastam a Csillagport, ami kifejezetten tetszett, ez viszont valahogy nem fogott meg. Rövidsége ellenére lassan haladtam vele, mert egyszerűen nem volt kedvem kézbe venni. Abszurd és helyenként naturalista stílusa nem engedte, hogy kötődjek a szereplőkhöz, egyedül a filmszerű írásmódja vitt előre.

Eredeti megjelenés éve: 1996
Magyar megjelenés éve: 2008
Agave Könyvek Kiadó
urban fantasy, weird fiction
kettő csillag

Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé… ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja.

A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?

Az eleje nagyon kusza, gyakorlatilag annyira elveszettnek éreztem magam olvasás közben, mint hősünk. A többi szereplő keveset magyarázott, Richard meg nemigen kérdezett. Ugyan ez idővel javult, de csak nálam, mert Ricsikénk továbbra is sodródott az árral, mint egy csatornába pottyantott koszos zsebkendő. És a végére sem került mosógépbe tisztítás céljából.

Történetünk…

Egy hercegnő életének megmentéséről és a családja halálának megbosszulásáról szól egy olyan Londonban, amely a mai világunk brit fővárosa alatt helyezkedik el. Richard sebesülten találja a lányzót, és azonnal segítségére siet, ám ezzel elveszti a kapcsolatot a fenti világgal. Mintha kitörlődött volna az élete. A hercegnőt megtalálva azonban állandó kísérőjévé válik a kalandokban, és szerencsétlensége ellenére nagyobb szerepe van, mint az első hinné az ember.

Regényünk helyszíne ötletes, a fülszövegben engem evvel a felszín alatti világgal fogott meg. Ugyanis a csatornarendszer alatt egy kortalan London helyezkedik el, ahol mintha megállt volna az idő. Hűbérrendszer működik, lebegő vásáron csereberélnek az emberek, és a mágia szerves része a mindennapoknak. Ugyan csak bizonyos emberek birtokolnak különleges képességeket, mint például ajtónyitás és patkányokkal való kommunikáció, de ezeket sem magyarázza meg. Az alagutak és a fenti világba való átjárók is csak úgy nyílnak minden fele.

Forrás: Pinterest

A szereplők viszont egyszerűen nem jöttek át. Sosem lehette biztos egy új mellékszereplő feltűnésekor, hogy melyik fogja túlélni. Eléggé kegyetlenül bánik a karaktereivel ebben a könyvben Gaiman. Aztán meg sosem tudhattad, hogy melyiknek van hátsó szándéka, szóval eléggé résen kellett lenni. A bérgyilkos Mr. Crouptól és Mr. Vandemartól kirázott a hideg, főleg a brutális módszereik miatt. Old Baily aranyos volt, viszont Ajtóval az elején nem tudtam mit kezdeni, mert először le sem esett, hogy ez egy név. Kíváncsi voltam a küldetés kimenetelére, na meg hogy a végén túléli ezt az egészet, de ennyi. A többiek pedig csak votak, semmi érzelemmel.

Na és Ricsink… Alkalmatlan volt főhősnek. Ugyan a több szemszögből ábrázolt cselekmény lehetővé tette, hogy a színfalak mögé, a gonosz tanyájára is beláthassunk, de ha Ricsin múlt volna, akkor szenvedtem volna emiatt is. Sok vizet nem zavar, hisz ő csak haza akar jutni és vissza akarja kapni a régi életét.

Egyszerűen nem tetszett, pedig szeretem, ha a való világ összemosódik egy kitalálttal, de Gaimanén úgy éreztem, mintha csak dobálta volna a szereplőit ide-oda. Kevésbé volt kidolgozott, mint azt én alapjáraton szeretem, na meg fura is volt, és itt sajnos nem jó értelemben. Egy esélyt még kapni fog az író, de biztos, hogy nem a közeljövőben.

Forrás: Pinterest

„Richard már megfigyelte, hogy az események gyávák: egyenként nem történnek meg, csak csoportosan, bandában mernek rárontani.”

~~~

„Odament a sarokban lévő könyvespolchoz, levette róla a Mansfield Parkot, amiről Richard nem is tudta, hogy megvan neki, majd átvonult a nappaliba.”