Soman Chainani Jók és Rosszak iskolája sorozata jött, látott és győzött. Nagyon szeretem az első trilógia meseisége mellett a komoly mondanivalóját és sötét jeleneteit. Nem veszett el a cukorhabos hercegnők között, hanem megmarad a realitás talaján. Már az utolsó kötetet olvasva tudtam, hogy további köteteket tervez az író ebben a világban, és harmadik rész kereksége után megkérdőjeleztem magamban, hogy vajon merre megy majd tovább a történet. Az én váram a Camelot éveket meséli el, és amilyen irányt vett a könyv a befejezésével, kíváncsi vagyok, mit fog majd belőle kihozni az író. Addig is türelmesen várom a khm…fordítást. Ez a bejegyzés viszont erősen spoileres a sorozat korábbi részeire, na meg a sajátjára is, de igyekszem a nagy fordulatokat nem kikotyogni. Tudjátok, csak a szokásos módon.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2017 Magyar megjelenés éve: 2018 Twister Media ifjúsági, fantasy, mesefeldolgozás négy csillag |
Minden vég egy új kezdet...
A Jók és Rosszak Iskolájának növendékei úgy gondolták, elérték a mesés Boldogan-Élnek-Míg-Meg-Nem-Halnak állapotot, minden szép és jó lesz, miután legyőzték a gonosz Iskolamestert (a Gazgatót). Fogalmuk sincs, hogy világuk kitágul… és történetük is folytatódik.
A végbizonyítvány megszerzéséért negyedik évben mindenkinek vándorútra kell mennie, ahol dicsőséget szerezhet magának. Ezek a küldetések nemcsak veszélyesek és kiszámíthatatlanok, hanem a tétjük is nagy: a siker örök tiszteletet, a kudarc örök feledést jelent.
Agatha és Tedros feladata az, hogy királyi párként adják vissza Camelot királyságának és várkastélyának régi fényét. Sophie dékán feladata teljesítése során a Gonoszt a saját képére próbálja formálni. Ám hamarosan mindannyian egyre magányosabbnak, egyre elszigeteltebbnek érzik magukat…
Amikor azonban évfolyamtársaik feladata káoszba torkollik, valakinek át kell venni a vezetést, hogy megmenthessék őket. Ha a Jó és a Rossz nem képes együttműködni, senki nem marad életben.
Soman Chainani diadalmasan tér vissza a Végtelen Erdőbe a New York Times bestsellersorozat mozgalmas, nagyon izgalmas negyedik részével.
Ez a vég, mi volt? Most komolyan kérdezem. Egész végig karjában ringat a regény, nemigen pörögnek az események, aztán a végén egy akkora gyomrost ad, hogy alig bírod összekanalazni a darabkáidat utána. Végig sejtettem, hogy lesz valami az egész hátterében, mert túlságosan nagy volt a felnőttek körében a sugdolózás aránya. Meg azért voltak gyanús alakok, de az író megint belevitt egy olyan fordulatot, ami érdessé teszi a folyományokat.
Történetünk…
Hat hónappal Tedros balul elsült koronázása után járunk, és készülünk a királyi esküvőre, aminek megszervezése Agatha feladata. A lányzó azonban ettől nincsen elragadtatva, mert napjai teljes mértékben betáblázták, így nem tud időt tölteni szívszerelmével, akinek viszont nagyon jólesne a lelki támasz, bár ezt nem mondja ki hangosan. Eközben Sophie a Gonoszok dékánjaként boldogan éli szingli létét, megreformálva az eddigi helyzetet. A Rengetegben azonban káosz üti fel a fejét. Királyságokat támadnak meg, és mindenki az üres pénztárral rendelkező Camelot segítségét kéri. A negyedikesek is sorra bukják el a vizsgafeladataikat, és az első haláleset után az iskola egy csipet-csapatot állít össze a megszokott arcokhoz újakat csatlakoztatva. Vajon időben rájönnek arra, hogy ki áll minden mögött?
Kezdek rájönni, hogy időhiány miatt nehezebben csúsznak a vastag könyvek, hisz a hosszú felvezető és előkészítő részek kevesebb izgalmat tartogatnak. Az én váramnál is pont ez volt a helyzet. Szerettem követni a karaktereket, csak úgy éreztem, hogy sokáig egy helyben toporgunk. A váltott szemszög ezen csak „rontott”, hisz mindegyikük lelki válságába belepillantottunk. Agatha, Sophie és Tedros mellett Hort, a kedvenc boszitrióm és az új lány, Nicole is hangot kapott.
 |
| Forrás: Pinterest |
Nagyon érdekes volt a boldogan éltek rész utáni vonal, hisz minden könyv itt fejeződik be: vagy az esküvővel vagy annak a hírével. Azonban az odáig vezető út sem könnyű, illetve az utána lévő meg még nehezebb. Hatalmas traumákon mentek hőseink eddig is keresztül, és most megváltozott életük újabb akadályokat gördít eléjük. Az egyik ilyen a Camelot udvarban lévő Lady Gremlain, aki rosszabb mint egy diktátor. Udvarmesteri tisztségében mindenkit egrecíroztat a régimódi nézeteivel. Nem engedi, hogy Agatha és Tedros akár egy percet is egymás társaságában töltsön, és mindkettőjük vállára hatalmas nyomást rak. Sose volt szimpatikus, azonban a múltjából felsejlő titkok bővebb magyarázatra szorulnának.
Nagyon sajnáltam szegény Tedrost, aki Arthúr király fiaként nem elég, hogy fel kell érnie apja hírnevéhez, még egy leégett pénztárú királyságot is irányítania kell. És ha mindez az igazgatási teendő nem lenne elég, egy trónkövetelő is fellép a színen, hisz az Exkalibur a botrányos koronázás óta még mindig a vár falát ékesíti. Egyedül maradt, nem akarja megosztani a terheit, amit viszont megtehetett volna nyugodtan. A vállán akarja vinni az egész világ sorsát, holott a magáéval is alig tud megbirkózni. De jó király lesz belőle, csak még fel kell nőnie a feladathoz.
Sophie kezdeti megalomániája és tagadásba való menekülése annyira ő volt. Végre azonban megérdemelhetné a boldogságot, mert állandóan a hármójuk közti feszültség szüli a vitákat. Kevésbé boszis, kevésbé gonosz, és talán végre megtanul osztozkodni Agien. Azt viszont még tudatosítania kell magában, hogy a szerelmet, ha nagyon akarjuk, kevésbé találjuk meg, várni kell, hogy az ölünkbe hulljon.
 |
| Forrás: Pinterest |
Agatha ugyan még csak hercegnő, de kezd királynői attitűdöket felvenni. Nem könnyű ez a szerep, holott külső szemlélőként nem tulajdonítanak ennek a titulusnak nagy szerepet. Viszont ő szolgál lelki és testi támaszként a bajban. Az erős királyok mögött erős királynők vannak. Tedrosért képes küldetésre menni egy varázshajón, amit nem csak a vízen jár, hanem a levegőben is. Egy erdővel borított tájékon ez kifejezetten előnyös tud lenni. Nekem továbbra is ő a kedvencem és annyira szeretném, hogy egyszer, végre megkapja a boldogságot.
Kedvenc trióm, Hester, Anadil és Pötty az új igazgatót keresi, Hort még mindig próbál Sophie kegyeibe férkőzni, holott szerelmes leveleket kap, amit ő tréfának hisz. Aztán ott van az újoncunk Nicole, akivel a színesbőrű szekció is képviselteti magát. Ha valaki könyvfaló, akkor ő az. Kívülről-belülről ismeri az összes történetet, megoldásaikat fel tudja idézni, és használni is tudja a való életben. Ez is mutatja azt, hogy mennyit lehet tanulni a mesékből. Találkozunk emellett még Robin Hoodal, kalózokkal és a környező királyságok uralkodóival, na meg egy kígyóemberrel, akinek a bőrén lévő pikkelyek lándzsaként funkcionálnak. Azt is megtudhattam, hogy létezik egy másik, kisebb iskola az erdőben, na meg hogy ha Camelot bajban van, akkor mindenki.
A regény a régi és az új szembeállítása mellett a jó és a rossz határvonalának elmosódásával is foglalkozik. A valóság relatív, minden a szemszögön múlik. Az Oroszlán és a kígyó meséje is attól függ, hogy ki kinek gondolja magát a történetben. Nagyszerű húzás, amely felpörgette a második rész eseményeit. No meg hogy végre segítséget is kapnak egy titokzatos fiú személyében. És amikor azt hinnéd, hogy minden jóra fordul…
„Tökéletesen boldog vagyok egyedül, nem érintenek és nem nyugtalanítanak a szerelem szeszélyei. Az ám, lazán, avagy kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít, eddig is elvoltam fiúk nélkül, ezután is elleszek. Ez az én új mantrám: békés egymás mellett elnézés, kölcsönös figyelembe-nem-vétel. Kinek hiányzik a szerelem okozta stressz, amikor fontos munkát kell elvégezni? Én inkább a szerény, egyszerű életet választom, diákjaimnak szentelem magamat.”
~~~
„…a két egymást szerető ember közötti kapcsolatok nem csak a szerelemről szólnak. Az ilyen kapcsolat arról szól, hogy az ember leveti álarcát, hogy a másikkal megszerettesse magát, és megengedi, hogy a másik meglássa igazi énjét. Azt az énjét, amivel folyamatosan hadakozik. Azt az énjét, amiről sosem gondolta, hogy elég jó ahhoz, hogy megtalálja a szerelmet.”
~~~
„– Ki mondta, hogy egy jó király nem kaphat segítséget, amikor a legnagyobb szüksége van rá?”
~~~
„– Vajon lehet hamisnak nevezni egy mesét, ha az emberek hisznek benned? – kérdezett vissza Merlin. – Te azt feltételezed, hogy az igazság tesz értékessé egy történetet. Azért feltételezd ezt, mert a Ténetésztől kikerülő mesék igazak. A Ténetész történelmet ír. Az ember is képes azonban történeteket írni, és az embernek nem kötelessége igazat vagy történelmet írni.”
~~~
„Apa kalóz volt, de sosem viselkedett úgy, mint ezek az alakok, gondolta Hort. Ez azért van, mert ő is és az apja is jártak iskolába, ahol megtanulták, hogy bár a Jó és a Rossz örök ellenségek, a két oldal egyensúlyban van. A két oldal kölcsönösen tisztelte és tiszteletben tartotta egymást.”
 |
| Forrás: Pinterest |
„– Sophie megcsókolja Rafalt, Sophie megcsókolja Tedrost, és most Sophie megcsókolja a Névtelen Oroszlánt – összegezte Kiko. – Anya mindig azt mondta, ha az ember lánya túl sok fiút csókol meg, akkor meztelen csigává változik.”
~~~
„Egyszerűen nem volt türelme a szülőkről szóló sirámokhoz és panaszokhoz, amiket a gyerekek többsége kifogásnak használt középszerűségére, és ezzel kerüli el az igazi felelősségvállalást.”
~~~
„Néha, amikor a dolgok nagyon elsötétülnek, elkel a segítség, hogy ne felejtsük el, miért érdemes élni.”
~~~
„A tekintély abból ered, hogy az ember a munkáját végzi.”
~~~
„Agatha azonban nem mozdult a boltíves folyosóról. Még soha nem harcolt varázslat nélkül, és kard sem volt a kezében. Nem volt benne olyan nyers erő, mint Tedrosban, nem volt meg benne Rhian ügyessége és Sophie agyafúrt Gonoszsága sem.
De ezzel Nicola, Hort és Pötty is ugyanígy volt.
Ekkor rájött, hogy mégis van valamije, amivel harcolhat. Erről a felismeréstől a szíve úgy dobogott, mint egy harci dob. Ugyanaz, ami a Gonosz elleni minden háborúban lelkesítette.
A barátai.”
A sorozat további kötetei:
A kezdet kezdete (#0)
A kezdet végzete (#0,5)
Jótett helyébe (#3)
A király esztelen (#5)
Egy igaz király (#6)
A Miheztartási kézikönyv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése