Cassandra Clare Árnyvadász univerzumát élvezetből olvasom. Kíváncsi vagyok a szereplők életére, és nem várok nagy magasságokat vagy mélységeket tőle. Sokan oda vannak érte, ám engem az Éjfél kisasszonynál – pont mint kezdetekben – a kíváncsiság hajtott. Látom a hibáit, de el tudok tekinteni tőle, mert szerintem egy nagyon összetett világot alkotott az írónő, mely még messze nem kiaknázott.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2016 Könyvmolyképző Kiadó ifjúsági, urban fantasy, krimi négy csillag |
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Julian bátyja, Mark – akit a tündérek öt évvel ezelőtt elraboltak – egy alku részeként váratlanul hazatérhet. A tündérek mindenre hajlandók, hogy kiderítsék, ki gyilkolja a fajtájukat… és ehhez szükségük van az árnyvadászok segítségére. Ám a tündérek földjén másként telik az idő, így Mark alig öregedett, és nem ismeri meg a családját. Vajon valóban sikerülhet visszatérnie közéjük? Tényleg elengedik a tündérek?
Cassandra Clare új sorozatának szívfacsaró első része telis-tele van csillogással, bűbájjal és persze árnyvadászokkal…
Nehezen indult az olvasás, főleg a hatalmas mérete miatt. Elég régen fogtam kezembe az utolsó Árnyvadászos könyvet, és azok is a kiegészítő Magnus Bane és Árnyvadász akadémia történetek voltak. Ezen távolság meg is látszott a kezdeti lelkesedésemen, nem véletlenül halogattam ilyen sokáig a Gonosz fortélyokat.
Történetünk...
5 évvel a Sötét Háború ideje után játszódik Los Angelesben, ahol egy újabb árnyvadász generáció van felnövőben. A korábbi történetekből ismert Blackthorn gyerekek Emma Carstairssal kiegészülve élik mindennapi életüket, mikoris rejtélyes rituális gyilkosság történik a városban. Mint kiderül, nem ez volt az első, és valószínűleg nem ez lesz az utolsó, így a gyilkos nyomába erednek. Ezek az esetek meglepően hasonlítanak Emma szüleinek halálára, így még nagyobb lelkesedéssel veti bele magát az összes gyerek a nyomozásba. Az árnypiacon szerzett értesüléseik egy szektához vezetik őket, de közben a tündérek is beleköpnek a levesükbe. És ha mindez nem lenne elég, a saját vonalaikon belüli helyzetet is rendezniük kell.
A prológus egyfajta
gyorstalpaló az árnyvadászok világához, ha esetleg nem ismernéd őket. Itt
azonban csendesen megjegyzem, hogy ha ezzel akarnád kezdeni az ismerkedést,
akkor ne tedd, mert rengeteget hivatkozik az összes korábban megjelent regényre,
így elveszi azok élvezeti értékét. Ezek után is mindent magyaráz, mintha
zöldfülűnek nézné az olvasót, pedig van az a tudás, ami nem kopik el. Ezt
egyszerűbben megoldhatta volna lábjegyzetes formában, ha már annyira segíteni
akart a feledékeny egyedeknek. Maga az alapfelállás nem indokolná ezt, hisz az
árnyvadászok világában felnőtt már nem is annyira kisgyerekek életét
követhetjük.
 |
| Forrás: Pinterest |
Kezdetekben nagyon nem szerettem a hosszú fejezeteit, mert vontatottá tették a cselekményt. Ugyan voltak benne szakaszhatárok, mégis nem véletlenül egy cím alá kerültek. Az elején található Edgar Allen Poe vers mint fejezetcím ötletes volt, és sejtettem, hogy valamilyen kapcsolat lesz közte és a regény között, és alig vártam, hogy mindez kiderüljön.
Igazi családi hangulatú regény, ebből kifolyólag néha túlságosan sokan is vannak egyszerre a színen. Minden elismerésem az írónőnek, hogy ennyi szereplőt képes egyszerre mozgatni. Bár itt is voltak, akik többet illetve kevesebbet szerepetek, ebből kifolyólag nemigen tudtam hozzájuk arcot kötni. Tyt és Tavvyt például sokáig kevertem, és nem tudtam, hogy épp a számítógépes zseniről vagy a kis totyogósról beszélnek.
A nyomozós szál sokáig háttérbe szorul, és inkább a szereplők közti kapcsolatok kerülnek előtérbe, kifejezetten Julian és Emma párosa. Emma egy makacs, öntörvényű lányzó, aki inkább hasonlít Jacere, mint a vele vérségi rokonságban álló Jemre. Vele szemben Julian egy felelősségteljes ifjú, aki szülei elvesztése után kénytelen egyedül felnevelni 4 testvérét. Kevésbé viselkedik bátyként, inkább apafigurává válik, ami az eltelt öt évben már mélyen beleivódott a személyiségébe. Könyörtelen, ha a szeretteiről van szó, ám mélyérzesű, ha Emmáról. Nem árulok el nagy titkot avval, hogy szerelmesek egymásba, mert ez viszonylag hamar kiderült számomra a viselkedésükből. Hiába tagadják sokáig, amitől néha már a falnak mentem, úgyis egymás mellett fognak kikötni. Evvel csak egy a bökkenő: a parbataik nem szerethetnek egymásba. Kíváncsi vagyok, hogy ezen a vonalon hogyan fog továbbmenni a történet.
 |
| Forrás: Pinterest |
Az alvilági fajok közül a tündérek kapják a legnagyobb szerepet, azon belül is az Ellenudvar és a Vadűzés. A velük való együttműködésből, sejtettem, hogy baj lesz, mert csak úgy odadobták a családjának Markot, akit eddig fogságban tartottak. Igen, jól olvassátok, az elveszett fiú hazatért mit sem öregedve. Nehezen rehabilitálják az árnyvadász világba, személyiségén a tündéreknél eltöltött idő mindig is nyomot fog hagyni, főleg a végeláthatatlan flörtölései. Sokáig olyan mint egy hisztis tinilány, de aztán egy idő után észhez tér.
A további szereplők közül szeretném még kiemelni Arthur bácsit, aki nyíltan elmebajos. Hivatalosan ő vezeti az intézetet, ám napjai nagy részét a padláson tölti. Dru önértékelési problémákkal küzd, ami valós egy ilyen korú lánynál, és szerettem, ahogy feloldja az írónő. Tyt pedig nem engedik felnőni, holott már ő is megért a komoly bevetésekre. Nem véletlenül szeretne elmenni abba hírhedt iskolába. És ott van még a titokzatos Cristina, aki vándorévét tölti náluk. Na róla határozottan szeretnék még többet megtudni.
Szerettem, hogy időnként feltűnnek a korábbi sorozatok szereplői amellett, hogy rendszeres beszédtémát jelentenek a gyerekeknek. Nekem is jól esett, hogy megtudhattam, mi is történt velük az elmúlt öt évben. Jace és Clary lettek a new york-i Intézet új vezetői, Alec Magnussal már a második gyereküket szeretnék örökbefogadni. Izzy és Simon is egymásra találtak végérvényesen. A könyv végén található extra jelenet pedig feltette az I-re a pontot.
 |
| Forrás: Pinterest |
A kezdeti nehézségeket legyőzve a nyomozás beindulása után azonban alig bírtam kapkodni a fejemet. Nem várt szereplők tűnnek fel, nem várt fordulatok következnek be, és a vége sem volt semmi. Magáról a folyamatról és a csattanóról a krimi vonatkozása miatt nemigen szeretnék beszélni, csak annyit, hogy láttam, hogy jön, csak azt nem, hogy mi. Már alig várom, hogy folytathassam.
„– Minden törvény értelmetlen, gyermekem – szólt Malcolm halkan, a fiú mégis tisztán kivette a szavait. – Nincs fontosabb a szeremnél. És nincs annál hatalmasabb törvény.”
~~~
„– Az igazán nagy filmek mind a szerelemről szólnak. Az elveszett, megtalált, elpusztított, visszanyert, megvásárolt, eladott, haldokló és születő szerelemről. Imádom a filmeket, de mára elfelejtették, mi a lényeg. Amikor annak idején ideköltöztem, még nem a robbanásokról meg a különleges effektekről szólt minden. Akkoriban még úgy tudták megvilágítani a cigarettafüstöt, hogy mennyei tűznek tűnt, a nőket pedig úgy, hogy angyaloknak látszottak. – A boszorkánymester felsóhajtott. – Azért jöttem ide, hogy új életre keltsem az igaz szerelmet.”
~~~
„– Ha szeretsz valakit, akkor a részeddé válik. Része mindannak, amit teszel. Benne van a levegőben, amit beszívsz, a vízben, amit megiszol, a vérben, ami az ereidben folyik. Az érintése örökké megmarad a bőrödön, a hangja örökké a füledben cseng, a szavai örökké a fejedben járnak. Ismered minden álmát, mert a rosszak a te szívedet is megsebzik, a szépek pedig téged is boldoggá tesznek. És nem tartod őt tökéletesnek, hanem ismered minden hibáját, tudod róla a teljes igazságot, felfedezed a legrejtettebb titkait, de mindez nem ijeszt el tőle; sőt ettől csak még jobban szereted őt, mert nem vágysz a tökéletességre. Csakis őt akarod. Csakis azt akarod, hogy…”
~~~
„– Egyszer azt olvastam, hogy egy viccet elmagyarázni olyan, mint békát boncolni – közölte Mark. – Megtudhatjuk, miből áll össze, de meg kell hozzá halnia.”
~~~
„– Azért van rád szükségem, mert kell a közönség a szellemes beszólásaimhoz – felelte a lány, miközben odaértek a kapuhoz, és Jules elővette az irónját, hogy felrajzolja rá a nyitó rúnát.
– Miféle szellemes beszólásokhoz?
– Fú, ezért még megfizetsz! – motyogta Emma, és követte a fiút. – Igenis irtó szellemes vagyok!
– Emma védelmében megjegyezném, hogy Cameron idegesítő, de szexi. – Julian szúrós pillantást vetett rá. – Mármint… elméletben… ha valakinek bejön egy pasi, aki tisztára úgy néz ki, mint Amerika Kapitány vörös hajjal.
– Amerika Kapitány kétségkívül a leghelyesebb Bosszúálló – jegyezte meg Cristina. – De nekem a Hulk a kedvencem. Szeretném begyógyítani az összetört szívét.
– Nephilimek vagyunk – hangsúlyozta Julian. – Semmit se kéne tudnunk a Bosszúállókról. Egyébként is – tette hozzá –, nyilvánvalóan a Vasember néz ki a legjobban.”
~~~
„Mind többek vagyunk egy-egy tettünknél, legyen az jó vagy rossz.”
A sorozat további részei:
Árnyak ura (#2)
Éjsötét királynő (#3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése