Könyv Kemping Readathon 2020 – Élménybeszámoló

Forrás: moly.hu

Múlt héten, azaz 2020. október 19. és 25. között tartotta a magyar könyves YouTube közösség az első saját szervezésű olvasási maratonját, a Köny Kempinget. Mint számomra utólag kiderült, ennek két lelkes szervezője és lebonyolítója Andi és Eszti, a többiek pedig támogatást nyújtva álltak be az ügy mögé.

Már a beharangozó bejegyzésemben is leírtam, hogy mennyire nem tudtam, hogyan is álljak neki a TBR listám összeállításának. Utólag viszont nagyon örülök, hogy részt vettem, mert egy fantasztikus élményben volt részem. Egy aktív olvasói közösség jött össze, akikkel mindig öröm volt kibeszélni az aktuális állásunkat. Illetve mi is jobban megismerhettük a könyves youtubereket a videóikon kívül.

Két olvasásommal is belecsúsztam a hétbe, ami nagyban befolyásolta az olvasottakat. Még hétvégén elkezdtem hallgatni Jókai Mór A cigánybáró című kisregényét, de csak hétfőn jutottam a végére. Ami viszont inkább befolyásolta a helyzetet az Vivien Holloway Végtelen horizontja, mert azt semmiképp sem akartam abbahagyni, Könyv Kemping ide vagy oda, így kénytelen voltam módosítani a listámat.

Szépen haladtam az olvasásaimmal. Egy határozott kezdet után megakadt a lendületem, de végül sikerült minden pontot teljesítenem. A legtöbb dilemmát a „Mesék a tábortűz mellett” okozta, viszont a könyvespolcomat jobban megnézve könnyen tudtam cserélni. És milyen jól is tettem.

A Marvel Kapitány képregénnyel kezdtem a hetet, ezzel megadva magamnak a kellő lendületet. Gépen olvastam a követő nézetet alkalmazva, így olyan hatása volt, mintha képkockánként néznék egy rajzfilmet. A történet annyira nem kötött le, ezzel is erősítve a fenntartásaimat a képregényekkel szemben, de semmiképp sem adom fel. Már van egy listám, hogy miket szeretnék kézbe venni, de valamiért jobban szeretem magam elképzelni a dolgokat.

Ezután a közös könyvvel, Neil Gaiman Coraline-jával folytattam, amely meglepően tetszett. Ez volt eddig a harmadik tapasztalatom az íróval, és azt eddig is tudtam, hogy jól ír, de nem feltétlenül az én stílusomnak megfelelően. A Coraline viszont egy kellően íjesztő gyerekmese, amelyből minden korosztály annyit ért és dolgoz fel, amennyit tud. Hallgatás közben erről Maria Grippe Agnes Ceciliája jutott az eszembe, és az bár kevésbé abszurd, mégis hasonlóan íjesztő, és nem feltétlenül adnák a gyerekek kezébe a felnőttek. Evvel pipáltam ki a fekete borítós és a másvilági lényes mellett a „Rólunk szól” pontot is, mert a történetben egy helyen Coraline leül édesapja gépe elé, és egy történeten kezd dolgozni. Tökéletes őszi olvasmány, amelyet szerintem fizikai példányban is el fogok olvasni, illetve nyugodt szívvel fogom gyerekeknek ajánlani.

Aztán következett egy Könyv Kemping szempontjából pangósabb időszak, mert a Végtelen horizontot elolvasva szerettem volna a kiegészítő novelláskötetét, a Vérvörös horizontot is kézbe venni. Aztán arra már csak utólag jöttem rá, hogy ezzel megvan az utazós pont is, így nem feltétlenül muszáj a tervezett Carriger könyvet legyűrnöm. Ez nehezen is ment volna, mert eléggé kifogytam az időből az elkezdett beadandógyártás és munka miatt. Hatalmas dilemmába estem, de végül megembereltem magamat, mert ne hogy egy ponton bukjam el a kihívást.

Megvilágosodásként ért, mikor rájöttem, hogy van nekem egy dél-koreai szerzőjű regényem, amelyet még az egyik idei raktárvásár alkalmával szereztem be. Kyung-Sook Shin: Vigyázzatok Anyára! című könyve teljes mértékben impulzusvásárlás volt, de nagy kedvencem lett. Különleges írásmódja és mondanivalója a szívemhez szólt. Készül róla külön blogbejegyzés is, viszont itt is szerettem volna megemlíteni, mennyire is csodálatosnak tartom, és csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a női sorsokról szóló regényeket, vagy szeretik a keleti kultúrákat.

Minden napra készültek a lányok egy Instagram kihívással, amelyhez jómagam is készítettem képet. A hét vége fele már fogyott a lendületem, és ugyan a fejemben volt, hogy kéne képet készítenem, egyszerűen elmaradtak. Emellett a fényviszonyok sem kedveztek a szomorkás idő miatt, de erre hamarosan találni fogok egy megoldást. Személyes kedvencem a 4 kockás képregény volt, amelyet szerencsémre egy mozgalmasabb napra írtak ki. 

Ennek a hétnek azonban a közösség volt a legnagyobb ereje. Már hétfőn kezdődött egy hétindító élő bejelentkezéssel, ahol a lányok megbeszélték velünk a hetet, illetve az utunkra engedtek. Ezt egy kötetlen Discord beszélgetés követett, amelyre először fel sem mentem és utána is sokáig csak csendes megfigyelője voltam az eseményeknek. Gombóc volt a torkomban, de sikerült legyőznöm a félelmemet, viszont ehhez kellettek az Árnyvadászos könyvek. Ezután viszont alig vártam, hogy a következőn is részt tudjak venni. Ott már aktívabb résztvevője voltam a beszélgetésnek, és a kezdetleges gát sem állt fenn. Nagyon aranyos volt mindenki, és olyan jól esett könyvekről beszélgetni, feldobták az estéimet.

Ebben a bejegyzésben is szeretném megköszönni a lányoknak, hogy megszervezték és le is bonyolították a hetet. Tudom, hogy már kezd sok lenni a dicséretből, de amit megérdemel az ember, azt megérdemlni. Sok munkával járt, de szerintem megérte, s már alig várom, hogy a jövőben is legyenek ilyen kezdeményezések.