A Szent Korona őre | Bauer Barbara

A sokszínűség előny egy írónál, és Bauer Barbara Az aranyműves fiával megmutatta, hogy a kemény kutatómunka mellett komoly regényt is tud írni. Az eddig olvasott könyvei közül ez volt a leginkább történelmi, hisz a Szent Korona mellett az emberi kapcsolatok háttérbe szorulnak. Viszont ha engedi őket szerepelni, akkor is komoly témákkal foglalkozik, mint a gyász és az újrakezdés.

Megjelenés éve: 2019
Jaffa Kiadó
történelmi
négy csillag

Dalnok ​Erika szerkesztőként dolgozik egy könyvkiadóban. Férjét néhány hónapja veszítette el, és most a munkájába menekül. Egy nap különös kéziratra bukkan, amely azonnal megragadja a képzeletét, s némi fáradsággal sikerül is kiderítenie az álnéven beküldött írás szerzőjének kilétét. A neves történész azonban már nem él, így Erika az özvegyét és a fiát keresi fel, hogy engedélyt kérjen a kiadásra. Ám a mű nem teljes: a messzi múltban játszódó, különös, sejtelmes mesének csak az első része készült el. Hiányzik a mese vége, a magyar Szent Korona elkészítésével megbízott aranyműves fiának története.

Amikor Erika megtudja, hogy a szerző fia, Szentesi Zoltán a jogi diploma megszerzése után kitanulta az ötvösmesterséget is, megpróbálja rávenni, hogy írja meg a fiú történetét. Fejezze be ő azt a mesét, amelyet annak idején az édesapja mondott esténként az ötéves Zolikának. Ám a férfi, aki még mindig úgy érzi, fiatalon elhunyt apja cserben hagyta és elárulta őt, nem akar kötélnek állni. Pedig ő maga is éppen azzal a tűzzománc képpel vesződik, amelyikkel apja meséjének hőse a világtól elzárt kolostorban. És úgy is él, akár egy szerzetes. Ideje nagy részét a munkaasztalánál tölti, megszállottan dolgozik, ám Szent Bertalan portréja minden igyekezete és mesterségbeli tudása ellenére csak nem készül el.

Vajon Zoltán a csalódottságon, haragon túllépve, a megbocsátás és a szerelem erejével képes lesz befejezni a szent portréját, és megírni a mese végét? Visszatalálhat-e az édesapjához úgy, ahogyan az 1500 évvel ezelőtti történet kisfiú hőse? És vajon Erika el tudja engedni a múlt fájóan szép, bénító emlékeit, hogy újrakezdhesse az életét másvalakinek az oldalán?

BAUER BARBARA misztikus elemekkel gazdagított, finoman hangolt új regénye apa és fia története a jelenben, illetve a mesék, legendák ködébe vesző távoli múltban. Négy, keresztutakkal és tévelygésekkel sújtott élet históriája, amely az elszakadásról és az újbóli egymásra találásról szól. A folytonosságról, az apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre hagyományozott örökségről: a hit, erő, szeretet hármas parancsáról, amelynél nincs nagyobb hatalom.

Már a borító szín és képi világáról sejthető, hogy nem egy könnyed regénnyel lesz dolgunk. A korona egyértelmű volt, a templom és a liliom szerepe szintén hamar kiderül, viszont itt még a fekete keret is jelentőséggel bír. Ezt már azért nem gondoltam volna. Kevésbé figyelemfelhívó, de az ördög, vagyis ez esetben az Isten a részletekben búvik meg.

Történetünk…

egy titokzatos kézirattal kezdődik, melyre Erika talál rá kiadója költözködése közepette. Az évtizedek óta porosodó papírok felkeltik az érdeklődését, és el kezd az írója után kutatni, mikor is rábukkan Zoltán édesapjának nevére, aki a témának nagy kutatója. A férfi sajnos már 40 éve meghalt, így csak az özvegye tudja beigazolni sejtését, no meg a fia, aki dacosan áll ellen mindennemű apjával kapcsolatos dolognak, de a sorsát nem kerülheti el. Ötvösként saját műhellyel rendelkezik, ahol megpróbálja reprodukálni a Szent Korona bizonyos részleteit, miközben létrejöttének titkaiba pillanthat be. Vajon honnan származik, ki készítette, milyen változtatásokon esett át…

Forrás: Pinterest

Ez egy valósággal átitatott mese, amelyhez az írónő férje kutatási területét használta fel. Valamiért olyan természetesnek vesszük a magyar koronázó ékszereket, hogy csak az ezzel foglalkozó emberek néznek a csillogása mögé. Sokat tanultam a regényből, hiszen rengeteget magyaráz, néha talán túlontúl nagy mennyiségben. Ezt azonban maga Zoltán is érzi, hisz nem egyszer visszakérdez, hogy nem untatja-e Erikát. Ez azonban egy idő után zavart, és már én akartam rávágni, hogy ha igen lenne a válasz, akkor nem hallgatná nyitott füllel a mondandóját. Ezzel viszont a férfi bizonytalanságát is ábrázolta, aki egy modern kori szerzetesként éli mindennapjait.

A regényben nagy szerepet kap a misztikum, amit nemigen tudtam hova tenni. A 2018-as jelen mellett testközelből megismerkedünk egy 5. évszázadban élő szerzetessel, illetve a 16. századi Habsburgoknak való koronaátadás körülményeivel. Zoltán egyfajta időutazást hajt végre a tűzzománc megmunkálása közben, mert a kép hipnotikus erővel hat rá, pont mint a kápolna. Érdekes volt belepillantani a korona életébe, és nem lehetett egyszerű így összeszerkeszteni a könyvet, de ezt a részt másképp oldottam volna meg a történelembejárást.

Nagy szerepet kap a történelemben a gyász és annak feldolgozása. Zoltán édesapja korai halálát nehezen dolgozza fel, édesanyja azonban ezzel együtt él. Nem nyúlt férje dolgozószobájához, ahova rendszeresen bejár, csak hogy érezze a jelenlétét. Egyedül éli életét, nem ismerkedett meg senkivel sem, de nem is szeretett volna. Viszont felmerül a kérdés, hogy érdemelnek-e az özvegyek második esélyt, vagy hűségük a síron túl is tart. Erika nemrég vesztette el a férjét egy betegség következtében, és nem akar ezen túllépni, mert annyira szerette. Aztán feltűnik Zoltán, és a nem kíván szerelem bekopogtat az ajtón. Tagadja, taszítja, nem foglalkozik vele, mert úgy érzi, hogy megcsalja a halottat még a gondolatokkal is. Ez egy komoly kérdéskör, amin én is folyamatosan gondolkodtam olvasás közben.

Forrás: Pinterest

Bauer Barbara szereti a kétszereplős drámákat, és ez itt sem volt másképp. Zoltán és Erika egymásra találtak, mert mindkettő a munkájának élt. A hölgy azonban mindezt a házasságában is folytatta, mikor is MINDENT a munkája és a határidők mögé sorolt, még a tulajdon férjét is. A jelen helyett a jövőben élt, amit néha én is elkövetek. Erika egy idő után rá tud jönni, hogy nem akar az életének utasává válni, ami egy hatalmas felismerés. Kettejük kapcsolata felnőttes, kiforrott, mentes mindennemű drámázástól, hisz ők már nem abban a korban vannak. Kiforrott személyiségek, akik saját elképzeléssel rendelkeznek a világról.

Összességében

Ez egy komoly regény történelmi rejtéllyel, gyásszal és újrakezdéssel. Szerettem a Szent Koronával kapcsolatos részeket, de emellett örömmel olvastam főszereplő párosunk életének alakulásáról is. És ugyan ez egy mese, a krónikák leírásairól se tudhatjuk, mennyire rugaszkodtak el a valóságtól. Ha netalántán nem kenyered a romantika, és szereted a történelmet, akkor mindenképp adj ennek egy esélyt.

„A fiatalság nemcsak egészséget és ifjú testet jelent, hanem fiatal elmét is. Én pedig nem akarok újra tapasztalatlan lenni. Ha a jelenlegi tapasztalatommal kezdhetném újra, gondolhatnám, hogy jó lenne, de nem. Akkor sok esetben másként döntöttem volna. Bölcsebben, de nem a szívemre hallgatva. Ma már elég bölcs vagyok ahhoz is, hogy tudjam, a nagy döntésekhez szív kell, nem bölcsesség. Hit és őszinteség, önmagadhoz.”

~~~

„A türelem is a bölcsesség része.”

~~~

„Azt is mondta, hogy a gondolataimért se legyen soha lelkiismeret-furdalásom. Legalább magam előtt vállaljam mindig őket. Legyen az harag vagy valami szégyenletesnek hitt elképzelés, engedjem kibontakozni. Éljem meg, de aztán eresszem el. Ha elfojtom, azzal nem oldozom fel. Ha szembenézek vele, akkor el tudom dönteni, mi legyen a sorsa.”

~~~

„Arra is bíztatott, engedjem szabadjára a fantáziámat. A kíváncsiságomat. Egyszóval, semmit ne fojtsak el. Nincsenek jó és rossz gondolatok. Az egyik csak a másik mellett igaz. Inkább tanuljam meg lecserélni a rosszat a jóra, de ahhoz mindkettőt vállalnom kell.”

~~~

„Mert amikor a kezedbe veszel egy könyvet, kilépsz a valóságodból. Mindegy, hogy fikciót vagy korhű történelmet olvasol. Az nem a te valóságod, nem a téged körülvevő jelen. Mindenképpen egy utazás.”

~~~

„– Te talán úgy élsz, ahogy érzel?

Ez betalált.”

~~~

„– Mert ha egy másik világban vagyok, ott szabadnak érezhetem magam! Bármit megtehetek, senki nem kéri számon, semmilyen elvárásnak nem kell megfelelnem. Ahol nincsenek emlékek, hiszen a korábbi pillanatokhoz, napokhoz, évekhez semmi közöm.”

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak!