Langtonék históriája #1-2 | Vivien Holloway

Már egy ideje követem Vivien Holloway személyét, s most jutottam el a tavalyi sikeres beszerzés után, hogy neki is kezdjek a könyveinek. Pozitív képem volt az írónőről és csak jókat hallottam a stílusáról, és nem is csalódtam benne. A Winie Langton történeteknek álltam neki először, mely tudvalevőleg nagyon vékonyka kötetekből áll, így hamar elolvashatók. Ettől függetlenül mégsem marad utána az embernek hiánya, inkább „akövetkezőtidedeizibe” érzésem volt. Jó, hogy már az első hat rész megjelent, és nemsokára jön a záróakkord is.

Első megjelenés éve: 2014
Főnix Könyvműhely
steampunk, posztapokaliptikus
öt csillag

#1 Mesterkulcs

„Gyerekkoromban ​számtalanszor hallottam a Mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A Mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”

Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekszik, mint a fiúk többsége és mindent tud a fegyverekről. Amikor a legendás Mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…

Sorozat nyitóköteteként jól szerepelt, engem sikerült meggyőznie mind stílusban, mind helyszínben és történetben. Nem árulok el szerintem nagy titkot, hogy imádtam Winiet, akit a családi hagyománnyal ellentétben fiús nevelésben részesítettek. Ezáltal inkább veri be valakinek az orrát, mint elcsavarja az illető fejét. Ő ilyen és épp ezért imádtam.

A családja is külön megér egy misét, akik a XXX. századi New York lakói, és sokakkal ellentétben tőzsgyökeresek. Egy komplett emeletes ház az övék, de sajnos a húsz emeletből tizet elvitt egy lezuhanó műhold. Hogy mi? kérdezhetitek. Igen, a ma ismert világunk egy kicsit megváltozott, amolyan egyet előre kettőt hátra stílusban. Nincsenek országok, adórendszer, így gond nélkül megélhetnek a Langdonok a lopásból. Ezt azonban nem irgalmas szamaritánus módjára teszik, hanem egyszerűen csak öncélból.

Ezen rész középpontjában a címben szereplő mesterkulcs áll, ami egy világszerte keringő legenda, a tolvajok Szent Grálja. Aki ezen tárgy birtokosa, az előtt nincsenek akadályok, bárhova bejuthat, legyen akármennyire is őrizve. A küldetésre Winie és nővére, Audrey mennek, akik közös munkája sok mosolyt csalt az arcomra. Ég és föld a két lány a neveltetésből adódóan, de ettől még szeretik egymást és számítanak egymásra.

Forrás: Pinterest

„Nem mondhatnám, hogy normál esetben Esmondot tartottam volna a legmegfelelőbb jelöltnek a posztra, ám jelen helyzetben ő volt az egyetlen, aki nem ájult el egy csonkolt végtag láttán. Hogy én elájultam-e? Dehogy! Én szaladtam el a leggyorsabban.”

~~~

„– Azt akarjátok, hogy lánynak öltözzek? – a hangom magas és vékony lett az iszonyattól, kivert a jeges veríték, mikor elképzeltem azt a sok kényelmetlen, hosszú, és teljes mértékben funkcionáltalan ruhadarabot magamon. Könyörgő tekintetem körbejárattam állítólagos szeretteim kárörvendő ábrázatán. Hát ezt nevezik családnak? Ezt?!”

~~~

„– Mosolyogj, Winie, jól érzed magad, rémlik? – Audrey elővette kis zsebtükrét az erszényéből, ellenőrizte a haját, megigazította a rúzsát, majd felpillantott rám, és sóhajtott. – Miért van az, hogy különösebb mérlegelés nélkül vagy képes belevetni magad kocsmai verekedésekbe, viszont egy egyszerű estélytől pánikba esel?

– Nagyjából azért, amiért te is pánikba esel egy verekedés láttán – vágtam vissza. – Nekem nem ez a természetes közegem.

Adrey azonban megelégelte a nyafogásomat.

– Tudod mit? Meg sem kell szólalnod. Majd azt mondjuk mindenkinek, hogy süket-néma vagy. Semmi más dolgod nem lesz, mint mosolyogni és bólogatni.

– Kösz, hogy ezt mind kinézed belőlem.

Felvonta a szemöldökét.

– Jelenleg azt sem nézném ki belőled, hogy nem fogod elhányni magad.

– Jó – csattantam fel. – Kedves leszek, bájos leszek, udvarias leszek, csak ne kelljen tőled még egy szónál többet hallanom.”

~~~

„– Kicsit körbejárok, beszélgetek, te csak maradj itt.

– Jó, majd szóba elegyedem ezzel a fikusszal – böktem meg a mellettem zöldellő növényt. – Olyan szimpatikusnak látszik.”

~~~

„Rám ne terítsd a kabátodat, rám ne terítsd!

Rám terítette a kabátját. El kellett nyomnom egy kelletlen sóhajt, és a vágyat, hogy lerázzam magamról. Semmi sem dühített fel jobban, mint mikor úgy bántak velem… nos, mint egy nővel. Apám nem így nevelt.”

~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~

Első megjelenés éve: 2014
Főnix Könyvműhely
kaland, steampunk, posztapokaliptikus
öt csillag

#2 Tolvajbecsület

Winie ​végre megszerezte a Mesterkulcsot, ám az apja úgy döntött, senki sem használhatja a szerkezetet addig, amíg ki nem derítette, hogyan működik. A probléma csupán az, hogy Winie-nek bizony sürgősen szüksége lenne rá. Az alku, amit Williammel kötött, most már sokkal inkább becsületbeli kérdés, mint pusztán üzlet, nem mellesleg a Conrey fiú is egyre türelmetlenebb.

Közben a Langton család egy második világháborús tank elrablását tervezgeti, ráadásképpen pedig felbukkan valaki Winie múltjából, akit jobb szeretne inkább elfelejteni.

A lány végül apja engedélye nélkül használja a Mesterkulcsot, hogy megszerezhesse Will édesanyjának gyűrűjét egy szigorúan őrzött páncélteremből, azonban hiba csúszik a gépezetbe, és Winie ezúttal talán tényleg nem fogja megúszni olyan könnyen, mint remélte.

Ez első részt befejezve azonnal bele is vetettem magam a másodikba. Még azt sem vártam meg, hogy megszülessen róla írásban az értékelés, már faltam is lapokat. Ez a nagy sietség egyáltalán nem lett volna indokolt, mivel az első fejezetben Winie pár mondatban összefoglalja, hogy mi is volt az előző részben. Ez igen hasznos, ha az ember a megjelenésekkor olvassa a köteteket.

Nagyon élveztem, hogy a Langton család életének egy újabb szeletét követhettem végig. Bírtam Winie szüleit, a konyhájára nagyon adó édesanyját és a női dolgokhoz mit sem értő, de annál furmányosabb édesapját. Hogy mennyire kíváncsiak és basáskodók. Pedig egy épületben lakik az egész nagycsalád, csak mindenki más szinten. Egyszerre összeesküvéselméletek gyártanak, amint feltűnik nekik, hogy kisebbik lányuk el-elmarad. A család egy tankrabláson ügyködik miközben Winie igyekszik kiképezni Williamet, aki édesanyja édesapja által eladott holmijait szeretné visszalopkodni. Nagyon aranyosak együtt, és ebből akár több is lehet, de egyáltalán nem így állnak egymáshoz. Tudom, hogy még a vak is megérti, mire gondoltam, de na. A képen feltűnik egy bájgúnár is, akit legszívesebben fejbe vágtam volna egy vasalóval, csak azért hogy feltűnő nyoma maradjon. Már első pillanattól fogva nem tetszett nekem, és a történet folyamán ezt meg is erősítette bennem.

Szerettem az újonnan belépő karaktereket (nagyi volt a kedvencem), és hogy folyamatosan bővíti az írónő a világot és magát Winie személyiségét is. Egyre többet tudunk meg, és egyre izgalmasabbak a kalandok. 

Forrás: Pinterest

„– És ma mit tanulunk? – kérdeztem, ahogyan türelmes tanár kérdezi a kissé gyenge felfogóképességgel rendelkező diákját.

– Én semmit – nyögött fel, miközben talpra kászálódott. – Hacsak azt nem, hogy szadista vagy, amikor rossz a kedved.”

~~~

„Tudta, hogy a fiúk mindig is erősebbek és nagyobbak lesznek nálam, így inkább arra bátorított, hogy fürgén mozogjak, és gyorsan hajoljak el az ütések elől. Persze így is sokszor előfordult, hogy én húztam a rövidebbet, de általában megúsztam néhány kék-zöld folttal, annak az egyszerű ténynek köszönhetően, hogy akit nem tudsz elkapni, azt nem is verheted laposra.”

~~~

„A szerencse olyasvalami, ami egyszer csak elfogy, lányom” – mondta egyszer nagyanyám, mikor megjegyeztem, hogy csak mázlija volt, mikor kártyán elnyerte a maradék zsebpénzemet. – A tudás, a felkészülés, a tapasztalat legyen az, amire támaszkodsz, ne a szerencse! – Kötött mellénye zsebébe csúsztatta a tőlem elnyert pénzt, és cinkosan rám kacsintott. – Akkor talán megéred, hogy olyan öreg légy, mint most én.”

~~~

„Az érzelmek teljes és tökéletes leplezése árulkodik leginkább a belül tomboló viharról. […] Az arc sosem teljesen érzelemmentes, kivéve, ha szándékosan igyekeznek eltűntetni róla a gondolatokat. Ebből általában ugyanolyan jól következtethetsz, mintha valaki minden érzését felfedné előtted.”

A sorozat további kötetei:

A hóhér kötele (#3)

A bross (#3,5)

Tolvajok kézikönyve (#4)

Mechanikus farkas (#5)

Forgandó szerencse (#6)

Mint az óramű (#7)