A szem a lélek tükre | Lene Kaaberbøl

A sok angolszász és magyar regény között igazán felüdülést nyújt, ha más nemzet tollából olvashatok. Ezt viszonylag ritkán teszem meg, pedig jó lenne a látásmódomat ez irányba is bővíteni, nem csak a fantasy műfajon belül. Lene Kaaberbøl A sárkány hívása először borítójának színével keltette fel az érdeklődésemet (igen, nem titkoltan a sárga a kedvenem), de aztán fülszövegét és főleg korosztályi besorolását megnézve úgy éreztem, hogy ehhez talán már egy kissé öreg vagyok. Ezen félelmem olvasás közben be is igazolódott, de ettől még egy értékes történetet ismerhettem meg.

Eredeti megjelenés éve: 2000
Magyar megjelenés éve: 2020
gyerek, fantasy
három csillag

A sárkány hívása lebilincselő fantasy, melynek főhőse, Dina különleges képességet örökölt az anyukájától: ha valakinek belenéz a szemébe, látja az illető összes bűnét, szégyenét. De Dina számára ez a képesség nem áldás, hanem átok. Hiszen ki merne barátságot kötni egy ilyen lánnyal?

Amikor Dunark fejedelmét, az uralkodó menyét és gyermeküket megöli valaki, Dina anyját hívját el a kastélyba, hogy segítségével megtalálják a gyilkost. A gyanúsított a trón egyetlen örököse. Ám mivel Dina anyja ártatlannak látja őt, és nem hajlandó képességét rossz ügyért használni, tömlöcbe vetik. Dinára hárul a feladat, hogy megtalálja a valódi gyilkost, mielőtt a sárkányok elé vetnék fogságba került édesanyját.

Lene Kaaberbøl több mint húsz nyelvre lefordított regényéből 2015-ben nagy sikerű film is készült.

~~~

Először is a nagyon menő oldalszámozásra hívnám fel a figyelmet, mert igen, nekem az ilyen apró részletek is feltűnnek és számítanak. Mindegyik három számjegyből áll, így a legelején 005-tel indulunk, és ez így meg egészen addig, míg amúgy is indokolt a százas jegy.

Történetünk…

Dináról szól, aki édesanyja szégyenlátó képességét örökölve nehezen illeszkedik be a faluja közösségébe. Egy nap édesanyját egy messzi városba szólítják, ám nem jön haza, amint ígérte. Aztán érte is eljönnek, mondván, hogy segítenie kell az asszonynak, ám csak zsarolás tárgyává válik. Az édesanyja börtönben raboskodik, mert nem akarja az uralkodóház gyilkosát tettesnek beállítani. Dina azonban sikeresen megszabadul és barátokat szerezve fejébe veszi, hogy édesanyját is megmenti a kivégzéstől.

Nagyon tetszett a regény felütése, megindítóra és hatásosra sikeredett. Szegény Dinát annyira sajnáltam, hisz nem tehet róla, hogy ha az emberek szemébe néz, akkor látja a szégyenüket. Mindenki elfordítja előle a tekintetét, így nem is igazán lehetett neki rendes gyerekkora, mert senki nem akart vele játszani. Aztán a falu lakói is védik tőle a gyerekeiket. Egyedül két testvérére számíthat, akikkel kapcsolat életszerűre sikerült. Ugyan a bátyja rendszeresen szekálja Dinát, de szeretik egymást. A fiú rendszeresen mesél a legkisebb húguknak, aminél Dina is mindig fülel. Nem szerepelnek sokat, amit nagyon bánok, de a sorozat további részeiben remélem, hogy nagyobb szerepet kapnak, mert megérdemelnék.

Forrás: Pinterest

Ahogy Dina, én sem igen értettem az uralkodó udvarban történt eseményeket, mert állandóan ráncigálják jobbra-balra anélkül, hogy bármit is elmagyaráznának neki. Értem én hogy csak 11 éves, de bizonyos felnőttek nemigen veszik emberszámba, ami a vesztüket is okozza. Az egész regény egyfajta macska-egér harc, bezárják, majd megszökik, majd megint elkapják, megint megszökik. Szerencséjére megbarátkozik a „gyilkossal”, aki aztán mindig kihúzza a csávából.

Az elején nem egy teóriát gyártottam, hogy vajon ki lehetett a gyilkos, vagy hogy miért nem emlékszik a vádlott semmire, holott vérrel borított kézzel találták meg a holttestek mellett. Egyben azonban biztos voltam, hogy valakinek a trónra fáj a foga. És ehhez a sárkányoknak is valamilyen köze lesz. Mert igen, a regényben szerepelnek eme gyíkszerű lények, akik fenségességükben csorbultak, mert ketrecben tartják őket, mint valami háziállatot. Vérük egyfajta drogként szolgál, bár erről keveset tudtam meg, és nagyrészt saját magam jutottam erre a következtetésre. Meg aztán a harapásuk se valami kellemes.

Az alapvetően északi stílusjegyeket hordozó középkorias világban az alkímia és a szégyenlátás a mágia két formája, legalábbis ezeket ismerjük meg. Az előbbi pusztán a gyógyfőzetek és egyéb kutyulmányokban nyilvánul meg, és tanulható, addig a másik családon belül öröklődik, és ott sem minden gyerekre száll rá ez az adottság. Tetszett utóbbinak formája, és kíváncsi lennék, hogy tanulással hogyan fejleszthető ennek használata.

Forrás: Pinterest

Nem is annyira a könyvet becsukva, inkább a bejegyzés megírása közben jöttem rá, hogy célközönségének, a 10+ generációnak mennyi mindent adhat. Van benne kaland, barátság, fejlődő hősnő, sárkányok, utálható karakterek. Aztán a fülszöveg begépelésénál döbbentem rá (ami a könyvön teljesen más volt, mint amit én előzetesen olvastam), hogy a regényből film is készült. Gyorsan rá is kerestem, és megtaláltam az angol feliratos előzetesét is, mert maga a film dán nyelvű.

 

„– Gyermekem… Tudom, hogy nehéz, és tudom, hogy túl korán kellett öntudatra ébredned. Szerettem volna, ha egy kicsit később szembesülsz vele. De szükség van a tehetségünkre, és ezért nem bánom, hogy örökölted.
– Akkor sem, ha emiatt sosem lesznek barátaim? És egyetlen ember sem tud a szemembe nézni?
Magához húzott, úgy ringatott.
– Dehogynem tudnak. Csak nem akarnak. Mert arra emlékezteted őket, amit el akarnak felejteni. Arra, ami miatt szégyenkeznek. – Kisimított egy tejsavótól ragacsos hajtincset az arcomból. – Csak légy türelemmel! Előbb vagy utóbb találkozol valakivel, aki nem fordítja el a pillantását. És akkor határtalanul boldog leszel. Mert az, aki nyíltan bele tud nézni egy szégyenlátó szemébe, nagyon különleges ember, és mindenkinél jobb barát.”

~~~

„– Nem hiszem, hogy maga volt – jegyeztem meg a lehető leghatározottabban.
– Hiszen maga még gyerek – mondta. – A gyerekek mindenkiről csak jót feltételeznek.” 

~~~

„– Mindig ezt hajtogatod! De csak a gyávák elégednek meg a gondolkodással!”

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Metropolis Mediának!