2020. október 31., szombat

Havi zárás – Október 2020

Lassan kezdtek színesedni a falevelek, megvárva engem a rengeteg elfoglaltságommal. Még nem értem utol magam teljesen, de szerintem ilyen a felnőtt élet, főleg ha munka mellett az ember még mást is csinál.

Az október nálunk az almázásról szólt. Ugyan már szeptemberben elkezdtük szedni, melyben én is aktívan kivettem a részemet, de a termés nagy része októberben került betárazásra. Illetve az eladás is innentől jött a képbe, melynek első számú felelőse is én lettem. Mit lehet tenni, ha már az ember egyszer „home office”-ban dolgozik, akkor működteti a telefonközpontot is. Szombatonként kijárunk a két faluval arrébb lévő termelői piacra is, de lassan majd ennek is vége lesz, mert nem lett sok termésünk.

Ezen kívül nagyrészt beadandókat írtam, mentve a még menthetőt, de a szoros ütemterveim közé mindig bekerült az olvasás. Sőt, múlt héten még a Könyv Kempingen is részt vettem, aminek nagyon örülök. De határozottan a csípős november az én évszakom.

A Facebook felülete mellett a Bloggeré is változott, amivel egy kicsit megküzdöttem. A hivatkozásokhoz nem enged képet csatolni, a kedvenc betűtípusomból kivette az ő-t és az ű-t. De talán kezd helyreállni minden, meg majd úgyis megszokom valahogy ezt is.


Októberi olvasmányaim (1984 oldal – bross nélkül + 21,5 óra)

Meglepően sok hangoskönyvet hallgattam. Ez annak is köszönhető, hogy fáradt szemmel nemigen volt kedvem leülni és olvasni, illetve ha főzésre került a sor, akkor egy könyv mindig jó társnak bizonyult. Nehezen indult a hónap mert felváltva jöttek jó és kevésbé tetszetős könyveket, és utóbbiak mindig letörik az olvasási kedvemet. De ugyanez volt szeptemberben is, szóval kezdek megbékélni vele. A képregényeket még mindig szoknom kell, és a hangoskönyveknél viszont rájöttem, hogy nagyon fontos a felolvasó hangszíne is. A Könyv Kemping eszméletlen tempója után a hónap végén lelassultam egy kicsit, de egyáltalán nem vagyok csalódott, mert elértem a 100. elolvasott könyvhöz, amiről év elején nem is mertem álmodni.

Hónap kedvencei: Az első csók és egyéb démonok, Vigyázzatok Anyára!

Hónap meglepetései: A cigánybáró, Coraline

Hónap csalódása: Alkonyőrzők


Könyvbeszerzések

A "visszafogom magam és nem veszek több könyvet az évben" kijelentést meg sem kockáztatom már a hátralévő hónapokra, mert az év utolsó részében számos olyan könyv jelenik meg, amelyekre kíváncsi vagyok és be szeretném szerezni. Illetve ősszel mindig találok indokot, hogy ezt épp mi alkalomból veszem meg magamnak.

  • Marissa Meyer: Cress (Holdbéli krónikák #3)

El sem hiszem, hogy eljött ez a nap is, kiadták a régóta várt Holdbéli krónikák harmadik részét, amelyre öt évet kellet várnom, de megért türelmesnek lennem. Nagy kedvencem volt a blog indulásának időszakában a sorozat, és már nagyon kíváncsi vagyok, merre ment tovább a történet.

  • Winston Graham: Demelza (A Poldark család #2)

A Könyvmolyképzős rendelésem másik darabja (mert onnan csak párosával szoktam válogatni) az egyik kedvenc kosztümös sorozatom könyvváltozata. Nemigen írtam még róla, hogy mennyire szeretem a Poldarkot, pedig anno terveztem, csak aztán elmaradt. Sebaj, majd a könyvek kapcsán úgyis sorra fog kerülni.

  • Mary E. Pearson: Tolvajok esküje (Tolvajok tánca #2)

Az írónő A Fennmaradottak krónikák sorozatának befejezés idén erősen indította az évet. Idén már beszereztem a folytatássorozat első részét is, és a másodikat is birtokolva végre ismételten bele tudok merülni ebbe a középkorias fantasy világba.

  • Moskát Anita: Horgonyhely

Már megjelenése óta nézegetem a Horgonyhelyet, hogy milyen jó lenne elolvasni, mert hát magyar szerzőnő által írt fantasy és jókat írnak róla azok is, akiknek a véleményükre adok. Idén azonban el kezdtem az írónőt követni Instagramon és láttam tőle interjúbeszélgetéseket is, és egyre inkább motoszkálni kezdett a fejemben a gondolat, hogy ideje lenne már ténylegesen is olvasni tőle, nem csak a frappáns #afantasynemmese megnyilvánulásait.

  • Elisabeth Gifford: A tenger háza
  • Matt Haig: Én és az emberek

Impulzusvásárlások voltak, vagyis csak részben, mert ha nem kellett volna bemennem öreganyámnak a boltba, akkor valószínűleg nem kerülnek hozzám, de véletlenek nincsenek. A tengerek házát megjelenésekor néztem ki, de aztán idővel csak a negatív értékelések jutottak el hozzám, így pihentettem a témát. Az Én és az emberek viszont a borítója miatt sosem vonzott igazán, aztán Just A Bookish Soul meggyőzött a kedvencekről szóló videójában, hogy a külcsíny mögött érték lapul.

Nektek hogyan telt az októberetek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése