Maratonommal nem álltam
le, így újabb két kötet következett Vivien Holloway Winie Langton történetekből, melyek sokkal nyugodtabbak, mint a nyitókötetek. Hosszban is kezd
nőni cselekmény, egy kötetben már több szál fut, és egyre inkább
bonyolódnak az események.
 |
| Első megjelenés éve: 2015 Főnix Könyvműhely steampunk, posztapokaliptikus öt csillag |
"- A vádlott
álljon fel!
A szék lába megcsikordult
a korhadt parkettán, ahogy felemelkedtem, és éreztem, hogy a feszültség szinte
megül a levegőben. Nem láttam, de tudtam, hogy a sorok között a családom tagjai
lassan a fegyverükért nyúlnak.
A bíró megköszörülte a
torkát, és messzire tartotta magától a papírt, hogy el tudja olvasni a rákapart
írást. Egészen eddig sikerült megőriznem a hidegvérem, de most hallottam, hogy
a csuklómat összeszorító bilincs halkan csilingel, ahogy remeg a kezem.
– A New York állam által
rám ruházott hatalomnál fogva kijelentem, hogy az esküdtszék ítélete alapján
Edwina Russel Langton az ellenne felhozott vádakban…"
Winie-t elfogják, és bár
ki tudna szabadulni a börtön rácsai mögül, nem hajlandó szökevényként élni. Így
az igazságszolgáltatás kétes rendszerére bízza magát, annak ellenére, hogy a
bíróságnak nem szokása szabadon engedni a vádlottakat.
Odakint William a Langton
családdal összefogva mindent megtesz, hogy tisztázza a lányt, de lehet, hogy ez
sem lesz elég, hogy megmentse Winie-t a hóhér kötelétől.
Lenyugodott a történet,
vett egy mély lélegzetet, ami egyáltalán nem ártott neki. Családiasabb az
egész, az ember nem rohan át a lapokon, mint a TGV. Volt időnk megismerni új
szereplőket, emellett pedig a régieket is elmélyülnek. Elvira és Woolf
kapcsolata továbbra is imádtam, és Audreyt sem kell félteni, nem esett messze
a fájától. Bár a nagyobb és bonyolultabb küldetésekben nincs sok tapasztalata.
A család nagymamája ismét sziprokázik, ezúttal Williamet füleli le lopakodás
közben. Meg kell hagyni, határozott egy nőszemély, aki kemény körülmények közül
érkezett a Langton családba. Az egész középpontjában Winie börtönbe kerülése
áll, hisz a legutolsó akciója kicsit félrecsúszott. Épp ezért jött jól William
szemszöge, hisz így nem maradtunk le semmilyen szervezkedésről sem. Langtonék
egész jól kezelik a feltűnt „lovagot”, hisz becsületes és ugyan néha esetlen,
de ettől még jó gyerek. Kíváncsivá tett, hogy honnan származik az édesanyja,
szóval remélem, ki fog derülni hamarosan.
 |
| Forrás: Pinterest |
„– Ha ártani akarna a lányunknak, nyilván nem jött volna ide, mikor pontosan tudja, hogy Winie családja sem sokkal normálisabb, mint maga Winie.”
~~~
„– Életben van még?– A fiú? – mordult fel. – Igen, bár csak azért, mert anyád kiimádkozta a kezemből a puskát. Azt mondta nem ölhetem meg a leendő unokáinak apját.”
~~~
„– Nem a képességeidben nem bízok – próbáltam finomítani a dolgon. – Csak attól tartok, még nem vagy elég felkészült, hogy veszélyhelyzetben a megfelelőképpen reagálj.”
~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~
 |
| Első megjelenés éve: 2016 Főnix Könyvműhely steampunk, posztapokaliptikus öt csillag |
Winie megmenekült
a hóhér kötelétől, de ez nem jelenti azt, hogy csendesen meghúzná
magát, és várná, amíg a viharfelhők teljesen elvonulnak a feje fölül.
Will „tanulmányai”
folytatódnak, és Winie próbálja őt felkészíteni a vizsgájára. Feladatként
szabja neki, hogy önállóan tervelje ki egy általa kiválasztott tárgy
elrablását, Will döntése pedig a Könyv másolatában látott Pacsirtára esik.
Winie-t eközben apja ismét
behúzza a csőbe, és rátestálja keresztlánya, Marie Kennellis vőlegényének
előkerítését. A lány jó híre múlik azon, Winie-nek sikerül-e felkutatni a
szökevény fiút, aki minden bizonnyal kártyaadósságai miatt bujdokol.
Will eközben külön utakon
jár, és úgy tűnik, túlságosan is messzire megy a Pacsirta utáni vadászat során,
amit azonban a Langton család – különösen Winie – talán sosem fog megbocsájtani
neki.
A hossz itt talán egy
kicsit az izgalom rovására ment, vagy csak egyszerűen még nem hatott a reggeli zöldtea. Ígéretesnek indult, ugyan a 3,5-ik történet hiányában voltak utalások,
amik újdonságként hatottak, de egyáltalán nem volt zavaró. A családi életképek
humorosak, Audrey majdnem szétesős tortát süt inkább, minthogy a család újabb
generációját okítsa, viszont nem biztos, hogy olyan jó volt ezt Winiere bízni. De
nem csak rájuk fókuszál a történet, hanem bepillanthattunk a város
játéktermeibe is, ahol természetesen mindenki ismeri a Langtonokat. Winie és
Will külön utakon járnak, mindenki a saját megbízatását végzi, ki önként, ki
pedig büntetésből. Hiányoltam a közös munkát, hisz a fiú egyre inkább fejlődik,
és már talán a humora is kezd langtonos lenni. Új szereplőként feltűnik Herry,
aki a nagymama barátnőjének az unokája, szóval valakinek a valakije, mint nagyjából
mindenki. Kicsit pökhendi, de alapjáraton nem rossz gyerek, viszont ettől
függetlenül nem szeretnék szerelmi háromszöget. Az nem lenne jellemző Winiere. És
a végére még annyit, hogy jót mulattam a ki értesítsen kit először kérdéskörön,
amely az egész könyvön át megfigyelhető.
 |
| Forrás: Pinterest |
„– És ez mégis hová akarod felvenni? – vettem szemügyre egy citromsárga kalapot, amin hatalmas piros selyemből készült gerberák díszelegtek. – Beülsz egy botanikus kertbe, és gerberának álcázod magad?”
~~~
„– Hallottam ezt-azt.– Kifejtenéd.– Tudod, én meglehetősen jól tudok láthatatlanná válni.– Ezt a képességedet most is gyakorolhatnád.”
~~~
„Ránéztem, és már majdnem rávágtam, hogy semmi közöm ehhez az alakhoz, de aztán arra jutottam, hogyha rosszul alakulnak odabenn a dolgok, még mindig használhatom figyelemelterelésnek, vagy élő pajzsnak. Attól függően, mennyire idegesít fel.”
A sorozat további kötetei:
A bross (#3,5)
Mechanikus farkas (#5)
Forgandó szerencse (#6)
Mint az óramű (#7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése