2023. január 1., vasárnap

Havi zárás – December 2022

 

 

Decembernek két arca volt idén. Az elején nagyon magam alatt voltam, nemigazán volt kedvem semmihez sem, ami viszont teljesen átfordul hónap közepére. Ehhez az is hozzájárult, hogy barátom nálunk volt egy hosszabb időre, ami mindig segíteni szokott. Megvolt a szokásos évvégi céges vacsi és a táncgála is, amely idén kiegészült egy kosármeccses fellépéssel, amit a tévé is adott.

 

Ezeken kívül a legnagyobb megmozdulásom Bécsbe történt, ahol Maja barátnőm lakik. Alapból is megszoktam látogatni őket időközönként, de a karácsonyi vásár mindig egy plusz löketet szokott adni. Rengeteg nép volt a városban, amit az osztrák hosszúhétvégének is volt köszönhető. Épp emiatt csak a Stephansdomhoz mentünk csak el, a nagyot meg jó messziről elkerültük.

 

Ha karácsonykor mézeskalácsot sütök, akkor ennek elmaradhatatlan a filmnézés. Ebédkor általában egy sorozatrészt szoktam csak megnézni, de ez mindig egy hosszabb mutatvány szokott lenni. Az egyik az Egy esős nap New Yorkban volt, amit már nem is emlékszem, miért akartam megnézni. Talán az előzetese fogott meg. Hatalmas nagy katyvasz a film, ami viszont működik és vicces is. Egyértelműen Timothée Chalamet viszi a hátán. Mivel ezzel hamar végeztem, megnéztem még a Ragadozó városokat is. A könyv elolvasása után anno ismét megnéztem a trailert, ami alapján azt hittem, hogy kevésbé lesz könyvhű. Megnézve azonban megnyugodtam, és ugyan Ms. Valentine szálát nagyrészt kivágták, amit sajnáltam, de a látvány kárpótólt. A könyv viszont még mindig sokkal jobb. Szenteste nem maradhatott ki a Reszkessetek betörők sem, amin szokásos módon egy jót nevetett a család. Sorozatok terén egyedül az új Star Wars sorozatot néztük meg, az Andort, hol a címszereplő sorsa érdekelt a legkevésbé. A rendszerbéli dolgok sokkal inkább lekötöttek, illetve mindenki más is inkább megmozgatott.

 

 

Decemberi olvasmányaim (3454 oldal + 9,5 óra)

 

Nem is értem, hogy mi ütött belém. A hónap közepén megszállt az ihlet, hogy márpedig idén el akarom érni az annyira nem is megközelíthetetlen, de azért mégis bűvös 150 elolvasott könyvszámot. Ne kérdezzétek, honnan jött, de onnantól kezdve nem volt nyugtom. Régóta nem olvastam ennyit, értsétek ez alatt az oldalszámot, és régóta nem volt ekkora lendületem hozzá. Befejeztem két régebb óta magam előtt görgetett könyvet, amelyek közül se a Reign, se a Der grüne Sturm nem nyert meg magának. A szintén novemberből áthozott Nora Websterrel se haladtam gyorsan, de itt szerettem volna megélni az eseményeket. A karácsonyi időszakra meséket terveztem be, amelyek közül Micimackó kalandjai tetszettek jobban, Tolkien alkotásai már kevésbé. Chainanival az átdolgozások vizére eveztem, de ugyanazt éreztem, mint a negyed rész olvasása közben, hogy kezd elfogyni a lendülete a sorozatnak. A nagy áttörést a Szentjánosbogár lányok hozták, amelyet egyszerűen imádtam, pont mint A Holiday by Gaslightot, ami meghozta az ünnepi hangulatomat, vagy a Büszkeség és balítélet ifjúsági feldolgozását, ami pedig a lelki békémet. Pont emiatt képes vagyok megbocsátani a Spicc/pipának, amelyet ugyan lehetett volna jobban is megírni. A film után az Enola Holmes első része ugyan részben mást adott, de tetszett. Backmanról pedig nagyon sokat hallottam, és ugyan nem siratott meg két tüsszögés és köhögőroham közepette, de megérintett. Végül elolvastam Janne Teller Krieg című esszéjét is, ami teljesen letaglózott.

 

 

A hónap kedvence: Szentjánosbogár lányok, Büszkeség és balítélet (Oltári Austen)

A hónap csalódása: J. R. R. Tolkien meséi

A hónap meglepetése: A Holiday by Gaslight, Krieg

 

 

Könyvbeszerzések

 

Ha december, akkor elmaradhatatlan a karácsonyfa alatti könyvek kupaca. Idén az őszi recenziós halom miatt kevesebb tőlem-nekem kötet csusszant be a fa alá, mint tavaly, azaz megálltam, hogy rendeljek a Moobiustól. Ezen kívül voltak még más ajándékkönyvek és véletlen rábukkanások, amelyekről viszont nem én tehettem, hanem a sors akarta így. Legalábbis én ezzel nyugtatom magamat.

 

  • Murakami Haruki: Norvég erdő

Már régóta követem Masni munkásságát, de közelebbről igazán a Nevenincs Könyvklubnak köszönhetően ismerhettem meg. A találkozások alkalmával mindig jókat beszélgettünk, és egyik alkalommal ajánlotta ezt a Murakami regényt, mint olyan kötet, ahol fontos szerepet játszik a zene. Az viszont teljesen meglepetésként ért, hogy mindezt ajándékba meg is kaptam tőle. Rendesen túljárt az eszemen, de már kíváncsian várom az olvasását.

 

  • Koós Patrícia (szerk.): Jégvirágok

Szintén a Nevenincs Könyvklubnak köszönhetem ezt a kötetet is, ugyanis az egyik tagunk, Dorisz novellája megjelent nyomtatásban. Erre teljesen véletlen bukkantam rá molyon, és felraktam kívánságlistára, hiszen mindig örömmel olvasom az ismerőseim történeteit. Ő pedig az érdeklődésémet meglátva megajándékozott egy példánnyal, amit ezúton is köszönök neki.

 

  • Celia Rees: Bűbájos Mary (Bűbájos Mary #1)
  • Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval

Néhanapján felkeveredek Facebook Marketplace-re, ahol szerzőkre adok le célzott keresést. A bécsi karácsonyi vásáron tett látogatásom alkalmával az egyik könyvesboltban majdnem megvettem a Leány gyöngy fülbevalóvalt, de végül otthagytam, viszont az érzés nem hagyott nyugodni. Hatalmas szerencsével pont Sopronban találtam egy eladó példányt belőle, és a hirdetésben még egy Celia Rees könyv is volt, amit szintén nem tudtam otthagyni.

 

Csak csokiért futottam be a helyi boltba, de olyankor, amikor egyedül megyek, mindig megállok a kasszáknál lévő könyvállványoknál. Szoktak ott jó dolgok lenni, és ez most sem volt másképp. Ugyan a többihez képest alig volt leértékelve, viszont nagyon vonzott a rövidsége, amitől könnyű haladást véltem. Emellett már a filmet is láttam belőle és az is tetszett.

 

  • Böszörményi Gyula: A hullaházi skandalum (Ambrózy báró esetei #7)
  • Amie Kaufman – Jay Kristoff: Aurora Rising – Aurora felemelkedése (Aurora-ciklus #1)
  • Leigh Bardugo: King of Scars – A sebhelyes cár (A sebhelyes cár #1)

A Könyvmolyképző Kiadó őszi/téli megjelenései általában a fa alatt szoktak landolni. Eredetileg úgy terveztem, hogy négy könyvet fogok rendelni, de végül csak három lett belőle, mert a legújabb Kerstin Gier regény borítóján kiakadtam. A legújabb és sajnos egyben utolsó Böszörményi kötet nem volt kérdéses, hiszen szeretnék még egyszer elkalandozni kedvelt szereplőinkkel a századfordulós székesfővárosba. A sebhelyes cár is egyértelmű volt, hiszen oda meg vissza vagyok a Grisák világáért. Végül nem az élfestett kiadást vettem meg belőle, mert számomra az kevesebbet ad az olvasás élményéhez, mint egy szép borító vagy illusztráció. Az Aurora felemelkedésénél pedig egyértelműen a kíváncsiság hajtott. Sok jót hallottam a sorozatról, és szeretném, ha megjelennének magyarul a részei, ha már az Illmuniaenek nem adtak lehetőséget ugyanettől a szerzőpárostól.

Írta: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)