Senki sem gondolta, hogy A hullaházi skandallum lesz az utolsó Böszörményi Gyula regény. Ugyan az Ambrózy báró eseteinél már érződött számomra is a
lendület alábbhagyása, de kíváncsian vártam, hogy mit talál ki következőleg
Gyula bátyó. Így viszont már csak az eddig olvasatlan könyvek várnak bepótlásra,
amelyek közül szerencsére két sorozat be is van készítve.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2022 Könyvmolyképző Kiadó ifjúsági, történelmi, krimi négy csillag |
A Monarchia hírneves magánzó detektívje, báró Ambrózy Richárd és ifjú
felesége, Mili 1901 júniusában két, már-már megoldhatatlan feladattal
szembesül. A friss házasoknak valahogy össze kell boronálniuk az arisztokrata
és a polgári lét magukkal hozott, ám egymástól eltérő szokásait, miközben közös
háztartást próbálnak teremteni az általuk válogatott, igencsak vegyes és
öntörvényű személyzettel. Nem könnyű ez, ha a báró úr kocsisa egykor
kasszafúró, az inasa kávéházi fizetőpincér, a mindenese a hírhedt Conti utca
bordélyainak lakója volt, ráadásként a báróné őnagysága a börtöncellában
ismerte meg a cselédlányát, morózus szakácsnőjének múltjáról semmit nem tud, a
komornája pedig még ma is a Tabán legfirkásabb zsebmetszőjének tekinthető.
Az Ambrózy-villában eluralkodó káoszt azonban még lehetne is valahogy
kezelni, ha nem éppen ekkor bontakozna ki a fiatal Budapest addigi
leghátborzongatóbb és legvéresebb bűnügye.
Ambrózy báró és cserfes neje, Mili most először házaspárként vágnak bele
közös életük leggroteszkebb, legfelkavaróbb nyomozásába. A rendőrség
tehetetlen, a sajtónál hírzárlatot rendelnek el, a detektívek széttárják a
karjukat, miközben szó szerint eluralkodik a teljes fejetlenség!
Nagyrészt a nosztalgia hajtott az olvasás során. Nem tartom a legerősebb
Ambrózy résznek, de kétség kívül jót szórakoztam rajta. A két kötetes kitérő
után végre visszakaptam a kedvelt párosomat, ugyanis Mili és morc bárónk
kettőse jelenti számomra a cselekmény lelkét. Ha kivesszük őket, akkor csak egy
nagyon erős karakter, mint pl. Márika a Szer’usz világban képes egyedül
fenntartani az izgalmat.
Történetünk…
Mili és Richárd házaséletét követjük, viszont egyáltalán nem hagytak fel
a magánzó detektív tevékenységgel. Most éppen egy titokzatos hullaházi
főlopáshoz hívják ki őket, amely bűnesetet sorozatosan több is követ a
városban. Párosunk minden eszközt bevetve igyekszik a felgöngyölíteni a
mintázatot, miközben a tettes az orruknál fogva vezeti őket. Vagy mégsem lehet
velük olyan könnyen kipackázni?
Nagyon tetszett a kötet szerkezeti felépítése, ugyanis a nem csak egy
szálon követjük az eseményeket, hanem az áldozatok is felbukkannak egy-egy fejezet
erejéig. Ez egyrészt színesíti a regényt, másrészt izgalommal tölti el az olvasót,
hiszen a fokozatos elcsepegtetett információknak köszönhetően maga is
nyomozhat. A rádöbbenés viszont számomra kevésbé volt katartikus élmény, de
mindenképp érdekes volt.
 |
| Forrás: Pinterest |
Ugyan a centrumban a nyomozat áll, mégis Mili és bárónk közös életének
fejlődését is megfigyelhetjük. Már a villa közös fenntartásánál nehézségekbe
ütköznek, mert minden Milire árul, míg férje elvan a maga világában. A lányzót
azonban nem kell félteni, mert határozottságában akár még az asztalt is képes
lenne ráburítani. A szópárbajaik élettel töltik meg a lapokat, de nem maradhat
ki a flörtölés és a randevúzás sem, amin nagyon jót szórakoztam. Richárd
ugyanis amennyire határozott tud lenni, annyira esetlen, ha egy hálószobai
jelenetről van szó. És az utolsó fejezet egyszerűen fenomenális.
A nyelvezete továbbra is ott van a szeren. Milit nem lehet átejteni,
hiszen érti a budapesti alvilági szavakat, a kukás jeleneten pedig hangosan
nevettem. Toncsi által kapunk német betéteket is, ami egy-két helyen sántított –
ez egyébként csak németesként feltűnő –, de ez is nagyon humoros volt.
Összességében
Bár nem tartom a legerősebb Ambrózy kötetnek, nosztalgiának első osztályú.
Legnagyobb örömömre ismét Mili és Richárd nyomozása került a középpontba, de a
közbeékelt fejezeteket is nagyon szerettem. Tökéletes sorozatzárás lenne? Nem
feltétlen, de én pont az utolsó fejezetbéli levélen szórakoztam az egyik
legjobban. Lehetett volna még tovább csűrni, de ennyi volt odafenn megírva.
„– Semmi sincs rendben, maga… maga kékvérű halhólyag! – robbant ki belőlem a sárkánytűz, és talpra ugorva kiragadtam a kezéből az újságkeretre feszített lapot. – Ez a ház minden gondjával, örömével, bajával és szépségével együtt a miénk! A kettőnké, érti?! Ha pedig ez így van, akkor magának is ki kell vennie a részét a munkából, ami a villa fenntartásához szükséges!
– Mégis mit tehetnék – csodálkozott rám az én hideg fejű báróm –, ha maga, kedves, már mindent olyan nagyszerűen elrendezett?!”
~~~
„Úgy fel volt paprikázva, mint megboldogult kisleány koromban az Aranykakas utcai Griber tejes, mikor megtudta, hogy Hofftetter, aki néki a tejszállításban konkurrenciája volt, rávette a kisfiát, hogy pösöljön bele a Gruber kannáiba.”
~~~
„– Máskor, ha kérhetem, kihallgatás közben viselkedjék kissé _professzionátusabb_an! – morgott, sőt, vicsorgot rám Ambrózy báró, miután mindketten beültünk a Kölberbe. – A delikvenst csak akkor szabad gúnyolni, szidalmazni vagy bármely más módon inzultálni, ha ettől eredmény várható.”
~~~
„A hirtelen jött felhőszakadás esőcseppjei úgy doboltak a Kölber tetején, mint megannyi operaházi üstdob.”
~~~
„– Kit merészeltél hímpecérnek nevezni, te döglötthal-pofájú, ánglius öltönybe csomagolt tokaszalonna?! – visította Márika, miután Regina apja mögé osonva felütötte annak két kezét, így idézve elő a cukros szökőárat. – Majd adok én neked a mi szép bárónkat pocskondiázni, te söröslópotyadék!”
~~~
„– Akkor most levetkezik drágám? – próbáltam, de nem sikerült elfolytanom a kuncogást.
– Igen! – vágta rá férjuram, majd felém pillantott, és zavarba esett. – Vagyis nem! Nincs kéznél tiszta hálóruhám, mert maga mindet egyszerre tette mosásba.
– Akkor hát akkor bújjon ágyba anélkül.
– Ne ízetlenkedjen, kedvesem! Az nem volna illendő.
– Ha nem csal az emlékezetem, a dunyha alatt már sokszor fordult meg hálóruha nélkül, és olyankor engem is rendre megfoszt a sajátomtól.”
~~~
„Átfutott fejemen a kérdés, hogy vajon közbelépnének-e Makkay rejtett detektívjei, ha az utcaseprők közül a szebbik ütni kezdené seprűjével a pimaszabbikat, de aztán lemondtam a kísérletről.”
~~~
„– Persze, persze, hiszen maguk ketten folyton ilyen zavaros ügyekbe keverednek – szakította félbe ismét az én rongyos bárómat Haberern. – Fogadják meg a tanácsomat, méltóságos úr, és ezentúl foglalatoskodjanak inkább olyan dolgokkal, amik magas társadalmi rangjukhoz jobban illenek. Lóverseny, hajtóvadászat, neves fürdőhelyek látogatás, a bárónénak pedig zsúrok és jótékonysági estek szervezése az orvosi javaslatom.
Láttam, ahogy Richárd halántékán megrándul az a bizonyos ideg, ami előre jelzi a közelgő dühkitörést, pedig a főorvos egyértelműen csak froclizni akart minket, ám az én morc bárom az efféle morbid humort sosem értette.”
~~~
„– Olyan a svungja a mi bárónknak, mint a legfájintosabb tabáni kocsmapofonnak – jegyezte meg ragyogó szemmel kis komornám. – Naná, hogy azonnal dűl-borul mindenki, aki csak látja.”
~~~
„– Tisztában van vele, hogy ez veszélyes lehet? – nézett fel rám Richárd.
– Magával megismerkedni is veszélyes volt – feleltem –, hisz rögtön áthajtott rajtam a bérkocsijával, így köszönve jó napot, és lám, mégis itt vagyok!”
~~~
„– Milyen kár ezért a gyönyörű éjszakáért – mondtam.
– Ezt nem értem – nézett rám Richárd felvont szemöldökkel.
– Maga nem látja a csillagokat, barátom? – nevettem fel csipetnyi keserűséggel. – Nem érti a végtelenség nyomasztó gyönyörűségét? Egy ilyen éjszakán azért kellene kettesben kocsikáznunk, hogy együtt gyönyörködjünk az égbolt fényeiben, és nem azért, hogy egy őrült gyilkost kergessünk.
– Nos… – Férjuram megköszörülte a torkát. – Be kell vallanom, hogy én pillanatnyilag csodásan érzem magam. El sem tudok képzelni kellemesebb szórakozást annál, mint hogy a maga társaságában egy őrült gyilkost kergessek.
– Bűnözőt üldözni: hisz ilyet már korábban is tett. Mi ebben a kunszt?
– Azt hiszem, csupán annyi, hogy ön nélkül, kedves, már nem tudnám élvezni a vadászatot.
Tessék, kérem, nálunk ilyen egy őszinte szerelmes vallomás; bolond az, aki Ambrózy Richárd bárótól ennél többet vár! – gondoltam magamban repeső szívvel, és mivel azt is tudtam, hogy sosem szabad túlfeszíteni a húrt, inkább az útra figyeltem.”
A sorozat további részei:
Beretva és tőr (#2,5)
Ármány és kézfogó (#3)
Bitó és borostyán (#3,5)
Nász és téboly (#4)
Szer'usz világ (#5)
A Barnum-rejtély (#6)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése