Tolkien nevéről leginkább
Középfölde jut eszünkbe, ám mint minden író, az ő munkássága sem csak a fő
művéből áll. Ugyan képzelőerejének és tehetségének nagyrészét oda
összpontosította, de ugyanúgy írt Karácsony apó nevében leveleket gyermekeinek,
valamint egyéb meséken is törte a fejét. Jelen kötet az író négy történetét
tartalmazza, amelyeket viszont nem feltétlen adnék gyerekek kezébe.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 1997 Magyar megjelenés éve: 2000 Szukits - Partvonal Kiadó fantasy, mese három csillag |
A nagy mesélő most újabb
kalandokra hívja olvasóit. A Kóborló és a varázsló című írásban egy kiskutyának
varázslók és hableányok közt kell megállnia a helyét, miközben az élete
nemegyszer veszélyben forog. A Göncz Árpád tolmácsolásában megszólaló A sonkádi
Egyed gazda mese egy távoli és varázslatos múltból, amelyben megismerhetjük a
kissé lomha, ámde bátor Egyed gazdát, aki megfutamít egy óriást, majd az
országra törő sárkányt is. Egyszerű ember a woottoni kovácsmester, mégis
Tündérországba jut, a filozofikus hangvételű A levél című történetben pedig
Niggle, a festő veszi a nyakába a világot, hogy megtalálja és lefesse a
tökéletes fát. Egytől-egyig sziporkázó írások, és talán az sem véletlen, ha
bájtalanított hétköznapjaink alakjaira és helyzeteire emlékeztetnek bennünket.
Tolkien meséi igazi
bemelegítésnek számítanak, mielőtt elmerülnénk A Hobbit és A Gyűrűk Ura
csodás-félelmetes világában, vagy éppenséggel kellemes levezetésül szolgálnak a
nagyregények után, ha még nem tudunk és nem is szeretnénk elszakadni a tündék,
sárkányok és varázslók birodalmától. A négy történet így, egy kötetben most
először jelenik meg magyarul – ezúttal Peter Jackson Tolkien-filmjeinek
Oscar-díjas rajzmestere, Alan Lee illusztrációival.
Nagy elvárásokkal álltam
neki, hiszen A hobbit és A Gyűrűk Ura világa komfortos menedéket szokott
nyújtani, itt viszont nem ez történt. Nagyon érezhető volt, hogy mindegyik kalandot
másvalaki fordította, de emellett az alapcselekmény sem kötött le mindenhol.
Engem leginkább A levél gondolkodtatott el, amelyet a komfortzónából való
kilépés miatt – azaz hogy hátulról kezdve haladtam a mesékkel sorban –
legelőször olvastam. A sonkádi egyed gazdánál pedig a stílusa tetszett, hiszen
a nagy műveket is fordító Göncz Árpád keze munkája.
Kóborló és a varázsló
A kötet egyszerre a
leghosszabb történettel nyit, amely egy kutya kalandjait meséli el. Ebünket egy
rossz cselekedete miatt játékká változtatják, és elkerül a gazdájától. A
mesében nagy szerepet játszik a tenger és a hold, hiszen vahúrunk mindkettő
titkát felfedezi. A holdon játszódó részek érdekes voltak, hiszen valószínűleg
Tolkien még abban az időben írhatta ezt a történetet, mikor még csekély
információink voltak ezen égitestről. Vagy másik opcióként rákontráz azokra a
korai tudományos-fantasztikus művekre, amelyek mindenféle csoda dolgokat
képzeltek oda. Nem maradhatnak ki a pókok mellől a sárkányok sem, illetve a
kutyákat mindenhol Kóbornak hívják. Érdekesnek tartottam még azt a felvetését,
hogy a Hold sötét oldalára álmodják magukat az emberek. Viszont örülök, hogy
nem ezzel kezdtem az olvasást, mert ennek élménye biztos rányomta volt a
bélyegét a többire is.
A sonkádi Egyed gazda
Az író önmagához híven fennmaradott
krónikának ábrázol egy általa kitalált történetet, amelynek körítése
fenomenális. Britanniába kalauzol el minket, de az ismert világon kívüli
területet varázslények népesítik be. Egy süket óriás hatására egy sárkány
támadást indít az emberek ellen, de a bátor és leleményes Egyed gazda legyőzi.
A király engedelmességre szólítja fel, de főszereplőnkben sokkal több
jószívűség rejlik, és a megszerezett kincseket jótékony célokra fordítja. Itt a
mesélés stílusa tetszett leginkább, semmint a kaland. Utóbbi is érdekes volt,
de Tolkien alkotott már menőbb sárkányt is.
 |
| Forrás: Pinterest |
A woottoni kovácsmester
Ugyan a címben kovácsmester
szerepel, a történet mégis egy mesterszakáccsal nyit, ami egy kicsit megzavart.
Az erőben aztán hamar helyreáll a rend, mert egy sütési műhiba következtében
feltűnik végre a kovács fia. Egy titokzatos összetevőnek hála a fiú belépőt kap
Tündérországba, ahova rendszeresen ellátogat hosszabb-rövidebb időre. Nem
érzetem azt, hogy tartanánk valahova is, ezáltal kevésbé tetszett. A mondanivalót
viszont értékeltem, azaz hogy a kor és a tudás nincsen összefüggésben.
A levél
Ez egy kisléptékű
történet, ahol a különc Niggle urat követjük. Mindene a festészet, de a széteső
figyelme miatt egyszerre több dolgot csinál, de egyikben sem kiemelkedő. Épp
élete művén dolgozik, de állandóan megzavarják, ugyanis a törvény szerint a
háza karban tartása élvez elsőbbséget. Minden hátráltatja a munkában, sokmindent
előre eltervez, de tőle független elemek bolygatják mindig az életét. Nagyon
megsajnáltam szegényt, hisz egy csöppet magamra is ismertem benne. A fordulat
rendesen meglepett, és kicsit a Star Wars Andor sorozatának egy bizonyos
helyszínére emlékeztetett. Érdekesnek találtam azt a felvetését is, hogy a
művészet csak akkor fontos, ha híres és elismert vagy. Emellett a jószívűséget
is kiemeli, amely mit sem ér, ha önmagával nem törődik az illető.
Köszönöm szépen a
lehetőséget a Partvonal Kiadónak!
„– Senki sem számíthatja ki a jövőjét, ha egyszer kapcsolatba került a varázslókkal meg azok barátaival.”
~~~
„A kutyák kénytelen voltak kurta népnyelvi nevekkel megelégedni: a könyvlatin a náluk különbeknek dukált. Kormi nem értett még kutyalatinul sem; a nép nyelvén viszont (mint akkoriban majd minden kutya) hepciáskodni, hetvenkedni és hízelegni egyaránt kitűnően tudott.”
~~~
„A levélen még egy nagy vörös pecsét is csüngött. Az irat hát nyilván hiteles volt.”
~~~
„Kétségtelenül előfordult, hogy megfeledkeztek olyanokról, akik megérdemelték volna a meghívást, vagy tévedésből olyanokat hívtak meg, akik nem; mert hát így működnek a dolgok, akármilyen alaposak is próbálni lenni a szervezők.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése