Mielőtt-történetek | Jane Riordan – Betekintő #37

Medvecky Medve úr, aki legtöbbünk számára Micimackóként ismeretes, számos gyereknek okozott és okoz a mai napig boldog perceket. Milne klasszikusnak számító meséjén generációk nőttek fel, ennek állít emléket az eredeti mű megjelenésének 95. évfordulójára írt Volt egyszer egy Mackó Jane Riordan tollából.

 

Eredeti megjelenés éve: 2021
Magyar megjelenés éve: 2022
Móra Könyvkiadó
meseregény
négy csillag

A Micimackó megjelenésének 95. évfordulója alkalmából a rendkívül tehetséges író, Jane Riordan egy csodálatos történetgyűjteményt írt, amely A. A. Milne-hez hűen varázslatos világokat idéz meg. A kötet méltó tisztelgés a világ leghíresebb medvéje előtt, és tökéletes alkalom arra, hogy újra találkozhassunk kedves barátainkkal, és megtudjuk, mi minden történt velük, mielőtt a Százholdas Pagony lakói lettek. A könyvet gyönyörű illusztrációik is díszítik, amelyeket Mark Burgess készített E. H. Shepard stílusában.

 

Olvastam már Micimackó alapján írt menedzsmentkönyvet, láttam az összes Disney rajzfilmet, és legutóbb a Barátom, Róbert Gidán érzékenyültem el. Míg ott a felnőttéletben lavírozó Róbert Gidát követjük, addig ebben a kötetben többek között megismerhetjük azt, hogyan is kerültek a család tulajdonába az ikonikusnak számító plüssök.

 

Ez egy nagyon szép és igényes kiadás, amely mind történetében, mind külcsínyében méltó emléket állít az eredeti műnek. Az illusztrációk az eredeti E. H. Shepard féle képeket idézik, de az új helyszínek szabadságot is adnak. Járunk a természettudományi múzeumban és az állatkertben, de Róbert Gidáék háza is sok érdekességet rejt. A kedvencem viszont a Harrods volt, ahonnan csacsi öreg medvénk is származik, mert Londonban járva én is szereztem onnan pont egy mackós bögrét.

 

A bevezetőben lévő gondolatok aranyos és szívhez szóló felütést adtak az utána következő tíz fejezetnek, illetve felidézik Milne szokását is, aki mindegyik történetét így kezdett el. Feltűnik mindenki, aki számít, járunk a Százholdas Pagonyban is, mégis jó volt látni Mackóékat mindennapi környezetben és a szemünk előtt felcseperedő Róbert Gidát. Érdekes volt látni, hogy a plüssökre milyen hatással van az, hogy hogyan is érkeznek meg. Fülest például egy morcos postás hozta, és az elején felmosódnak használták, Malackát pedig átszuszakolták a levélnyíláson, ezért is lett ilyen szorongó.

 

Micimackó továbbra is a szíve csücske. Az írónő jól eltalálta a stílusát, megszólalásait nagyon szerettem. Már az áruház polcán is korgott a hasa, így a haspóksága már nagyon régre visszavezethető. Sokat dudorászik, és ezek a versikék/dalocskák a kötetben szerepelnek is. Az egyik kedvencem a zsiráfos képvers volt, amely tényleg egy zsiráfot formáz a lapon. Kalandvágyó medvénkkel sosem unatkozunk, még az esős időben is feltalálja magát, de azért a Pagonyban érzi leginkább otthon magát. És a legjobb, hogy az állatkertben megismerkedünk a névadó Winnie-vel is

 

Összességében

Bájos mesekönyv gyermekeknek és Micimackó-kedvelő felnőtteknek egyaránt. Idézi az eredeti mese hangulatát, mégis kibővíti a világot. A fordításnál sajnos nem tudták visszaadni Karinthy stílusát és kreativitását, ami viszont az ő nagyságát fémjelzi.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Móra Kiadónak!

Illusztrációk a kötetből

„Az írás fura ügy. Olykor a szavak olyan jól érzik magukat a fejedben, hogy napokig ki se jönnek onnan, és ha végül mégiscsak hajlandók előbújni, akkor is zsörtölődnek, morcosan összevissza lökdösik egymást a lapon, ahelyett, hogy mindegyik szépen leülne a szomszédja mellé. Máskor viszont csak úgy repesnek az örömtől, és alig bírod lejegyezni őket, olyan sebesen szökdösnek elő.”

~~~

„Télen nagyon hideg van.

Nyáron viszont nagyon meleg van.

Ősszel hullott levéllel tele a határ.

Tavasszal meg az idő összevissza jár.”

~~~

„Itt Micimackó elakadt, mert igazából sose jött rá, mi a különbség a tavasz és az ősz között, azaz hogy melyik tolakszik a nyár elé, és melyik lohol a nyomában. Megpróbálta már ezt kibogozni, de úgy járt vele, mint a keddel és a csütörtökkel: elég, ha egy pillanatra nem nézel oda, és máris helyet cseréltek.”

~~~

„Volt egyszer egy medve, aki egy polcon üldögélt egy hatalmas nagy, Harrods nevezetű áruházban. Igazából sok medve ült a polcon. Voltak köztük nagydarab, kócos bundájú és komor arcú medvék. Voltak icipici, én-kérem-jóformán-itt-sem-vagyok macik, akik mereven maguk elé tartották a karjukat, mintha az ütközést próbálnák csillapítani, amikor nekiszaladnak a falnak.”

~~~

„– Próbálom pedig meggyőzni ezt a Korgást, hogy legyen kicsit halkabb, de nem igazán figyel rám […].”

~~~

„– Csak nem étkezést említett valaki? – érdeklődött Micimackó. – A rengeteg fejreállítást követően ugyanis a középső testtájam kifejezetten értékelné, ha kissé talpra állítanának…”

~~~

„A méhek sok mézet esznek, mégsem hasonlítanak a mézre.”

~~~

„– Vannak más Mielőtt történetek is? – kérdezte Róbert Gida, és remélte, hogy boldogító választ kap. Amikor pedig hallotta, hogy vannak még, állát Micimackón nyugtatva eltűnődött, mennyire örül, hogy Micimackó csupa has, szinte nincs is lába, és hogy ő sose mondaná Micimackónak, hogy csacsi… Még akkor se, ha egy picit igaz.”

~~~

„Tudta, hogy a felnőttek olykor azzal kerekítik le a mesét, hogy „Nagyon későn van. Elfáradtál” – holott ilyenkor minden gyerek tudja, hogy nem ő fáradt, hanem a felnőtt.”