Mindent egy szerepért | Haszán Míra

Sportolókként egyetlen cél vezérel: hogy te legyél a legjobb. Táncosként mindez még kiegészül avval, hogy te akarsz a koreográfiák középpontja lenni, valamint előadások esetén nem éred be a főszerepnél kevesebbel. Haszán Míra Spicc/pipa című regénye a balett világát tárta ki előttünk, ahol a tüll sokmindent elfed.

Eredeti megjelenés éve: 2021
Móra Könyvkiadó
ifjúsági
három csillag

A 17 éves Réti Iza a balett megszállottja, hetedik éve a budapesti Balettintézet növendéke. Nagyanyja, a Kossuth-díjas prímabalerina a maga erőszakos módján űzi-hajtja unokáját, hogy sikeres táncossá váljon. Az álmodozó, maximalista Iza nagy vágya, hogy az új tanévben ő táncolhassa el Mária hercegnő szerepét A diótörőben a leghelyesebb fiúnövendék, Tomi partnereként. A lánynak azonban komoly kihívója akad új, szigorú, orosz mesternőjük lánya személyében. A mániákus bizonyításvágy lassan megroppantja Izát, és az önmagáról alkotott kép egyre jobban összekuszálódik benne…

 

Nagyon fiatalon írta az írónő ezt a regényt, és ez meg is látszik a stílusán. Számomra azonban már nagyon tinidráma volt, amit fiatalabbként lehet, hogy jobban élveztem volna. A Szerelmem egy angyal sorozat befejező kötetéért se voltam már oda felnőtt fejjel, pedig emlékeim szerint az első kettőért még odavoltam gimnazistaként.

 

Történetünk…

Iza tizenegyedik osztályának első félévét meséli el, mikoris az iskola lázasan készül Csajkovszkij A diótörő című balettjének előadására. Az új mesternővel új diák is érkezik, és megindul a rivalizálás Marika szerepéért. Az egészség és a becsületesség határán táncolva jutunk el az előadásig, de vajon tényleg megéri még a barátságokat is félredobni a csillogásért?

 

Ugyan magam csak egy darab balettórán voltam még óvodás koromban, de lassan tizenöt éve táncolok hobbiszinten, így mindig jól esik a lelkemnek, ha táncról olvashatok, mert ritkán jön velem szembe regénytémaként. Profi szinten sokmindent fel kell áldozni érte, amit a kívülállók nem feltétlen értenek meg. Illetve a nézők csak az előadások felszínét látják, a mögöttük húzódó lázas készülődést csak egy táncos érti meg. Tetszettek még a mozdulatokról elnevezett fejezetcímek, bár őszintén be kell valljam, hogy egy idő után megfeledkeztem róluk, és csak a történetre koncentráltam.

 

Karácsony előtt olvastam, és nem is találhattam volna hozzá megfelelőbb időszakot, hiszen számomra az egyik legkarácsonyibb dolog A diótörő. Ugyan még sosem láttam a balettelőadást, de az egyesületünk már kétszer is feldolgozta moderizált, hip-hop-osított változatban. Voltam már egér, katona és még cukorka is. Valamint annyira ehhez az időszakhoz kapcsolódik a zenéje, hogy ezen bejegyzés írása közben is Csajkovszkij remekművét hallgatom.

 

Forrás: Pinterest

 

Maguk a szereplők kevésbé nyerték el a tetszésemet. Iza nem épp a leglogikusabb hősnő, de egy 17 éves lánytól nem várhatunk el sokkal többet. Tipikus tinédzser, akit elhanyagolnak a szülei, ellenben nagymamája piedesztálra emeli. Mindennek az az oka, hogy az öreglány maga is prímabalerina volt, és mivel lányából nem tudott azt faragni, unokájából szeretne. Általa kerül bemutatásra a határokan nem ismerő rivalizálás és törtetés, hiszen a balerinák között nem létezhet barátság. Izának mégis vannak emberi kapcsolatai, akik közül az ikrek voltak a kedvenceim.

 

Nem maradhatott el a szerelmi szál sem, hiszen a prímabalerina mellé kell mindig egy pár, aki jelen esetünkben a zöldszemű és enyhén göndör hajú Tomi. Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy Iza oda van érte, mert én is oda lennék. Az viszont nem tetszett, hogy képes bármelyik pillanatban eldobni a barátait miatta. Általa kerül bemutatásra a táncoló fiúk sorsa, akiket sokszor „buzinak” bélyegeznek meg, pedig csak egyszerűen nem a foci köti le őket. Az apukája sem könnyíti meg a helyzetet, épp emiatt értékeltem a srác kitartását.

 

A könyv leginkább megkérdőjelezhető pontja az evési zavarhoz való hozzáállása. Értem én, hogy a prímabalerináknak minél könnyebbnek kell lenniük, hogy lehessen őket emelgetni, de Iza a fogyást már beteges módon teszi. Beköszön az anorexia és a bulimia, amely felnőttek hatására alakult ki. Hogy lehettek ennyire felelőtlenek…

 

Nagyon mai, számos popkulturális utalást tartalmaz, többek között említi például Harry Pottert, az Aranyhaj és a Nagy Gubancot, valamint Wednesday Addamst. Emellett márkaneveket is felhoz, amit véleményem szerint el lehetett volna hagyni. Az Oreot még megértettem, de például a ceruza vagy a zsebkendő Stabilo és Zewa szintű említése már zavart.

 

Forrás: Pinterest

 

Összességében

Számomra már túlságosan ifjúsági és gyors volt a regény, de én kifejezetten a tánc vonala miatt olvastam, és emiatt megérte. A balett világa kegyetlen tud lenni, de az étkezési zavar ábrázolása nem tetszett benne. Elrettentő példát mutat be, de mégis könnyedén kezeli, ami megkérdőjelezi a kötet mélységét. Továbbra is várom a TÁNCOS történetemet.

 

Köszönöm szépen a lehetőséget a Móra Kiadónak!

 

„Mintha Ollivander pálcaboltjába csöppentem volna, csak varázspálcák helyett spicc-cipők kavalkádja vesz körül.”

~~~

„Minden nap egy újabb megoldandó feladat, kihívás. A kérdés az, hogy le tudjuk-e győzni önmagunkat, vagy gyengék módjára a lustaság és önsajnálat karjába menekülünk.”

~~~

„– Ön volt az egyetlen, akinek az arcáról semmit sem tudtam leolvasni. Ami rettenetesen nagy probléma, mivel a tánc nemcsak a tökéletes technika és a végeláthatatlan pozíciók tengere, hanem színészet is egyben. Nem véletlenül hívják előadó-művészetnek.”

~~~

„[…] a balett nem egyszerűen tánc, hanem életérzés. Tánc nélkül olyan üres lenne minden.”

~~~

„Sokan bele sem gondolnak, hány ember keze munkája kell egyetlen előadáshoz.”

~~~

„A néző nem is gondolná, milyen konfliktusok rejtőznek egy-egy produkció mögött, egy idilli belső világ tárul eléjük, mert az előadás idejére a táncosok félreteszik a rivalizálást, a cél pedig közös: a tökéletes produkció.”