Colm Tóibín a Brooklyn
című regénye a lehető legjobbkor talált meg, hiszen a főhőssel azonos
élethelyzetben voltunk, ezért is gondolok rá a mai napig kedvencemként. A Nora
Webster viszont már egy érettebb nő sorsát mutatja be, amihez úgy érzem, hogy
nem feltétlen nőttem még fel. Nagyon távol éreztem magamtól a problémáit,
viszont az író stílusát továbbra is szerettem. Idősebb és tapasztaltabb fejjel
mindenképp újra kell majd olvasnom, hogy teljes valójában értékelni tudjam.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2014 Magyar megjelenés éve: 2018 Park Kiadó női sors négy csillag |
Nora Webster a
közelmúltban özvegyült meg. A hirtelen veszteségtől és attól, hogy a gyerekeit
egyedül kell fölnevelnie, kicsúszik a lába alól a talaj. Olyan jövővel kell
szembenéznie, amelyre egyáltalán nem készült fel. De Norában nagy erő lakozik,
csöndes eltökéltség, hogy nem enged mások elvárásainak. A zene, valamint a
barátság adománya révén megtanulja, hogyan élhet tovább. Rátalál saját
világára, saját akaratára, és sikerül úrrá lennie a gyászán.
Az 1955-ben Írországban
született Colm Tóibín kilenc regény, köztük a rangos Man Booker-díjra
felterjesztett Mária testamentuma, a Blackwater világítótorony, valamint a
Costa-díjas Brooklyn szerzője. Két novelláskötete és számos ismeretterjesztő
műve is megjelent. Jelenleg Dublinban él.
Ugyan nem varázsolt el
annyira, mint a Brooklyn, mégis örülök, hogy elolvashattam. Azért viszont külön
pluszpont jár a regénynek, hogy egy univerzumban játszódik a másikkal.
Viszonylag a kötet elején tűnik fel Eilis családja, aki Noráék hétvégi házát
veszi meg. Kíváncsi vagyok, hogy A blackwateri világítóhajót hogyan fogja
belekötni, bár az a három közül a legkorábban megjelent regénye.
Történetünk…
Nora Webster
gyászfeldolgozásáról szól. Nemrég vesztette el a férjét, és négy gyerekkel
egyedül maradva újra fel kell építenie az életét. Egyrészt anyaként kell
helytállnia, másrészt családfenntartóként ismét munkába áll. Viszont ezek
mellett hol marad akkor az az idő, amit önmagára fordíthat?
A könyv lassan hömpölyög, nincsenek
nagy magasságok vagy mélységek, hanem a mindennapi élet eseményeit követjük. Hangulata
borongós, ami a gyász állandó jelenlétének köszönhető, hiszen Norának három év
kellett ahhoz, hogy feldolgozza férje halálát. Magam is éreztem az idő múlását,
de hogy ennyi telt volna el, azt már nem.
Tóibín férfiként
érzékletesen ábrázolja a női lelket. Hiperfixálódunk Norára, mert nem elég, hogy
ő a szemszögkarakterünk, szinte csak az ő életét és érzéseit ismerjük.
Bonyolult főszereplő, akit sokkal inkább meg akarsz ismerni és érteni, minthogy
az első pillanattól kezdve szeretnéd. És mivel vele vagyunk végig, nagyon sok
múlik azon, hogy mit is gondolsz róla.
Látogatások tömkelegéből
áll a kötet, amelyek közül a legtöbb váratlan. Ez annak is köszönhető, hogy
Nora nehezen mozdul ki otthonról, viszont akkor meg igen, akkor jól érzi magát.
Ez egyértelműen introvertáltságra utal, amellyel teljesen egyet tudtam érezni. A
felbukkanó ismerősök legtöbbje kirakatlátogatást tesz, hiszen nem voltak jóban.
Kellemetlen a jelenlétük, lesajnálóan tekintenek rá, és állandóan
megkérdőjelezik, mint édesanya. Rá azonban senki sem kíváncsi, mert mindenki
igazából csak a saját dolgait meséli neki. Ez alól Mrs. Darcy lesz a kivétel, aki
egy tündéri asszony, valamint Thomas nővér.
 |
| Forrás: Pinterest |
Gyermekei születése óta
főállású anya, mégis ott volt neki a férje, akinek segítségével határozta meg
élete értelmét. Ezen mankó elvesztése új kihívásokat állít elébe, mint például
hogy a pénzügyekért kell felelnie, vagy hogy a felszabadult rengeteg szabadidőt
mivel töltse. A hirtelen szabadság érzését nehezen kezeli, leginkább teng-leng.
Kénytelen visszamenni dolgozni a korábbi munkahelyére, de az egyetlen
motivációja a pénzszerzés, ami valljuk be, nem egy combos érv.
Nem érti a körülötte
lévő embereket, mintha nem lenne elég figyelmes. Ez leginkább a gyermekeivel
való kapcsolatánál látszódik. A lányai mintha teljesen idegenek lennének
számára. Mindketten már elköltöztek otthonról, az egyik dolgozik, a másik még
tanul, de sokkal inkább elvannak egymással, illetve a család többi tagjával,
mint a tulajdon édesanyjukkal. A fiait is nehezen kezeli, bár ők még otthon
laknak vele. Eleve a férje haldoklásának idejére lepasszolta őket a
nagynénjéhez, és egyáltalán nem látogatta meg őket. Feléjük idővel még mindig
inkább nyit, de egyáltalán nem éreztem azt, hogy igazi család lennének. Nora
nehéz személyiségét az is erősíti, hogy tulajdon húgai is félnek tőle.
Szerettem a zene
megjelenését, amiben Nora végre ki tudott teljesedni. Korábban is szeretett
énekelni, de sosem volt alkalma többet foglalkozni vele. Temérdek
szabadidejében azonban elkezd énektanárhoz járni, aki az alapjáraton is szép
hangját tovább fejleszti. Emellett zenehallgató klubba jár, ahol minden héten
másvalaki felel a bakelitlemezek felhozataláért. Nora is beruház egy
lejátszóra, és a ház többé már nem néma.
A regényben megjelenik az
ír mindennapok lenyomata. Érintőlegesen előkerül a politika, aminek köszönhetően
sokkal inkább élő lesz a történet. Egyrészt Észak-Írország helyzetét emeli ki
az író, ahol rendszeresek voltak a zavargások, és hatalmas ellentét volt a
katolikus és a protestáns fél között. Emellett pedig a szakszervezetek erőre
kapásába is betekinthetünk.
Összességében
Idő kellett hozzá, hogy
értékelni tudjam a könyvet, hiszen maga is egy lassú folyású történet. Nora egy
makacs és fafejű főszereplő, akit sokkal inkább meg akarsz érteni, mint
megkedvelni. A kötet olyan témákkal foglalkozik, mint a gyászfeldolgozás vagy
az anyaság, ami miatt felnőttebb fejjel biztos újraolvasom.
„Mintha víz alatt élne, és már fel is hagyott volna az erőfeszítéssel, hogy a levegő felé ússzon. Az meghaladta volna az erejét. Lehetetlennek tűnt, hogy kilépjen a többiek világába; nem is vágyott rá.”
~~~
„Csakhogy neki nem az a problémája, hogy nincs miről gondolkoznia; az ő problémája az, hogy magára maradt, és fogalma sincs, hogyan éljen ezután.”
~~~
„Vajon hány régi filmben fedezne fel most új, sötétebb tartalmakat, tűnődött Nora.”
~~~
„[…] közben azon töprengett, miért fogadja készségesen olyan emberek váratlan látogatását, akik úgy viselkednek, mintha jobban tudnák nála, hogyan kellene élnie és mit kellene tennie.”
~~~
„Mindegyikünknek lehet több élete is, de vannak határok. Sose tudjuk, mik azok.”
~~~
„Azon töprengett, vajon csak az ő mindennapjainak unalma és képzeletbeli életének csillogása között tátong-e ilyen üresség.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése