Nagyon hosszú három hónap elé
néztem, amelynek vége májusban még nagyon messzinek tűnt. Mindezen helyzetet az
is nehezítette, hogy szabadság híján az egész nyarat végig kellett dolgoznom.
Szerencsére csak a végére indult el a nagy pörgés, addig egész nyugodtan teltek
a heteim – már amikor kellő kipihentséggel tudtam jelen lenni, és nem épp a
hétvége fáradalmait kellett munka közben kipihennem. A korábbi évekhez képest
sokat voltam úton, amelyet a jelenlegi helyzetem mellett az időjárás is
megengedett. Bár a negyven fok engem is megviselt, a kertet még inkább, és az,
hogy ennyi termésünk lesz az idén, csak az odafigyelésnek köszönhető.