Nyári zárás – 2026

Nagyon hosszú három hónap elé néztem, amelynek vége májusban még nagyon messzinek tűnt. Mindezen helyzetet az is nehezítette, hogy szabadság híján az egész nyarat végig kellett dolgoznom. Szerencsére csak a végére indult el a nagy pörgés, addig egész nyugodtan teltek a heteim – már amikor kellő kipihentséggel tudtam jelen lenni, és nem épp a hétvége fáradalmait kellett munka közben kipihennem. A korábbi évekhez képest sokat voltam úton, amelyet a jelenlegi helyzetem mellett az időjárás is megengedett. Bár a negyven fok engem is megviselt, a kertet még inkább, és az, hogy ennyi termésünk lesz az idén, csak az odafigyelésnek köszönhető.

 

Az idei Könyvhét sajnos elszaladt mellettem. Eleve csak csütörtökön tudtam kimenni, ami limitálta a lehetőségeimet, de a munkamennyiség miatti stressz sem könnyített a helyzeten. Lassan érkeztem meg, és nem is tudtam felvenni a többiek hullámhosszát sem úgy igazán. Annak viszont örültem, hogy találkozhattam velük. Éppen ezért nem is készült belőle külön bejegyzés, hiszen nemigen tudtam volna érdekességekről beszélni. Pár héttel utána azonban újabb könyves programon vettem részt kedvenc Rékám meghívásából, ugyanis elmentünk a Könyvbárba. Ez egy olyan fine dining étterem, ahol mindig egy kiválasztott könyv alapján rakják össze a menüt. Akkor éppen Freida McFadden A téboly otthona – vagy ahogy mindenki ismeri, The Housemaid – került terítékre, és nagyon különleges élmény volt még úgy is, hogy én magam nem olvastam a regényt és a filmet se láttam. A lányoktól azonban elég mélyreható elemzést kaptam, valamint a pincér is mindig megadta az ételhez tartozó magyarázatot.

 

A zene is meghatározta a nyaramat, ugyanis rengeteg alkalommal spontán egyszemélyes bulikat tartottam itthon – valószínűleg a szomszédaim legnagyobb örömére. De nem álltam meg itt, hanem szervezett keretek között is volt lehetőségem tombolni. A Könyvhéttel egy időszakra esett a szegedi Deja Vu Fesztivál, ahova mi a szombati napra látogattunk el öcsémmel. Aznap lépett fel gyerekkorunk egyik meghatározó előadója, Flo Rida mellett Basshunter és Cascada is. Nagyon jól éreztük magunkat, én végigtáncoltam az esétét, ami azért is volt nagy teljesítmény, mert előtte egész nap turistáskodtunk. Idén engedtem barátnőm unszolásának, és elmentem vele a Sopron Fesztre. Igazán érdekes tapasztalás volt, hogy hét év alatt mennyire megváltozik a line-up. Rengeteg új név volt ahhoz képest, mint amikor anno utoljára jártam a VOLT-on, de így is nagyon jól éreztem magam. Szintén egy másik barátnőm hatására mentem el Mehringer koncertre, akiket anno én már láttam élőben az egyik sportgálán, viszont azóta már befutottak és sokat is fejlődtek. Az egész csúcsa azonban a veszprémi Necc Party volt, ahol szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány számot nem ismertem az egész esti zenekínálatból. Nem lehetett leszedni a táncparkettről.

 

Ezeken kívül is igyekeztem minél több időt tölteni a barátokkal és a családommal. Kétszer jártam Bécsben, ahol az első alkalommal végre sikerült rávennem Rékáékat Mars terraformálni. Másodjára pedig Majámmal felélesztettük az oly régi hagyományunkat, és megnéztük a legújabb Marvel filmet a moziban, ami jelen esetben a Pókember 4. volt. Az idei magyar F1-es futam apa-lánya program lett, ahol mindhárom napon kint voltunk. Bár idén is állójegyünk volt, de sikerült jó helyet foglalnunk, így nagyon sokat láttunk belőle – már amikor nem épp a célegyenesbe való futásra készülődtünk. Emellett pedig egy gyerekkori vágyam is teljesült, ugyanis eljutottam a szüleimmel Pécsre és környékére, ahol 5 nap alatt bejártunk mindent, amit szerettünk volna. A belváros, a Zsolnay negyed és a Misina mellett jártunk Abaligeten, Máriagyüdön, Pécsváradon, Siklóson, Szigetváron és Villányban is. Nagyon tetszett az a környék hangulata, amely édesapám személyes kommentálásával még különlegesebb élmény volt.

 

Ha épp nem úton voltam, akkor beszippantott a romantikus fekete lyuk, amely egyértelműen az Off Campusszal indult. Nem láttam előre jönni, mert a könyvet bár látásból ismerem, sosem volt a radaromon. A sorozat febütálása után viszont annyiszor jött velem szembe az a bizonyos JLo-s jelenet, hogy egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből. Egy random vasárnap este álltam neki – mert miért is ne munka előtt maradjak fenn hajnalig –, és már az első epizód után imádtam. Azóta kétszer láttam a teljes évadot, és két barátnőmmel is megnézettem, mert annyira jó. És ez csak a kezdet volt, mert utána el kezdtem garázdálkodni nagyrészt az Amazon Prime-on.

 

A Vörös, fehér, királykék egynek elment, leginkább Henry herceggel voltak problémáim, mert annyival gyengébb volt az alakítása, mint a korábbal látott Bíbor szívekben. Ellenben A rólad alkotott képben már sokkal inkább elhittem neki a romantikát, bár ott azért a film minőségét Anne Hathaway is emeli, pont mint a Szerelem és más dorogokban. Hogy én mennyire elfelejtkeztem róla, pedig már a Neveletlen hercegnőben is szerettem gyerekként. Bár azt tudtam, hogy szeretem az autókat, de az Én vétkem & A te hibád: London döbbentett rá, hogy a stepbrother trope is lehet izgalmas. A Csókfülke első részén azért már látszik a kor, de mégis jót szórakoztam rajta. A térkép, amely elvezet hozzád is élvezhető volt, bár közepes erősségűnek mondanám.

 

Bár nagyrészt angol nyelvű filmeket és sorozatokat nézek, de mindig különleges öröm számomra, ha németül tudok valamit eredetiben nézni. A Maxton Hallal is ez volt az eset, bár a kapcsolatunk nem indult zökkenőmentesen. Az első rész egyáltalán nem győzött meg, mert rohadtul idegesített a szereplők viselkedése. Éppen ezért pihentettem is az egészet, viszont egy ponton rávettem magam, hogy folytassam, és teljesen oda meg vissza voltam a drámától. És már tűkön ülve várom a harmadik évadot. Ezzel szemben a Silber nagyon gyenge volt, és bár a könyvek sem feltétlenül a kedvenceim Kerstin Giertől, de azokat még mindig jobban élveztem, mint ezt.

 

Élek-halok a drámáért, amit idén nyáron a szerelmi háromszögek adtak meg. A koronaékszer egyértelműen A nyár, amikor megszépültem, ahol az első évadban még az anyukák barátsága tartotta bennem a lelket, de a második évadtól már magam is tábort választottam. A harmadik évad teljesen kikészített, viszont így ki tudtam sírni magamból a fel nem dolgozott érzelmeket. Bár én Team Jeremiah vagyok, de elfogadom Belly döntését, mert igazából ők tényleg egymásnak valók. És hogy jön belőle még egy film, megadja nekem a várakozás a lehetőségét, amit a kései bekapcsolódás miatt elmulasztottam. Ezek után megnéztem még az Every Year After első évadát is, ahol nagyon hamar rájöttem a feszkó okára, és igazából egynek elment. Az Én és a Walter fiúknál viszont csak egy részt bírtam megnézni, mert a korábbi szerelmi háromszöges tapasztalataimból kiindulva tudtam, hogy hova fog kifutni az egész, és nem voltam rá kíváncsi evvel a szereplőgárdával.

 

Ilyen nagy alámerülés esetén óhatatlanul belefut az ember a trashybb vonalú romantikus filmekbe is, amelyből nálam három is kijutott. A Szeress, szeress! szereplői ugyan húzták egymás agyát, de még egy csók sem csattant el közöttük, nem hogy más. A Mondd el halkan! szerelmi háromszöge is a bénábbak közé tartozik, és mivel ez is könyvadaptáció, könnyen utána tudtam olvasni, hogy merre fut ki a dolog – amit amúgy már ebben a filmben is láttam. A tökéletes függőség pedig bebizonyította nekem azt, hogy nekem nem jönnek be a verekedés központú történetek.

 

 

Júniusi olvasmányaim (160 oldal + 24,5 óra)

Az elfoglaltságaim száma és sokrétűsége miatt sokkal kevesebb időm jutott az olvasásra. Leginkább a szőlőben töltött idő adta meg a lehetőséget, hogy elmerüljek a könyvek világában. A Maria Montessori életéről szóló regény érdekes és hasznos volt, hiszen egy nem mindennapi nőről beszélünk, aki orvosként, pedagógusként és pszichológusként próbált érvényesülni a századforduló konzervatív Olaszországában. Emily Henryvel is ebben a hónapban ismerkedtem meg, és nyári olvasmánynak elment. Talán én vagyok az egyik kivétel, aki nem tartozik a két véglet egyik táborába sem. Marabu kötete pedig pont kitartott egy vonatút alatt. Látszik, hogy nem én vagyok a célközönsége, de így is szórakoztató volt olvasni.

 

• 🎧 Laura Baldini: A tanítónő
• 🎧 Emily Henry: A könyvek szerelmesei
• Marabu: A gonosz törpekommandósok világuralmi terveinek csúf bukása egyetlen eseményteli csütörtök délután

 

Júliusi olvasmányaim (686 oldal + 10,5 óra)

Rövid kötetek priorizálása jellemezte ezt a júliust. Bár a Párhuzamot negyed óra alatt elolvastam, mégis örülök annak, hogy a könyvtárnak hála volt erre lehetőségem. A számomra nyárt jelentő G. Szabó Judit könyvével sajnos már nem ez a helyzet, mert egyedül a könyvtári határidő jelentette motiváció miatt fejeztem be. A két hangoskönyv is viszonylag rövid időbe telt, és egyik sem volt kiemelkedő. Talán Rényi novelláskötete egy hajszálnyival jobb volt, mert ott egy-két novella igazán frappánsra sikeredett. A Cimmeria sorozat negyedik része volt egyedül jó, bár ennek igazából csak a második felét olvastam a nyáron, mert ez egy tavaszi félbehagyásom volt.

 

• 🖼️ Szinvai Dániel: Párhuzam
• 🎧 Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl
• C. J. Daugherty: Um der Hoffnung willen (A Cimmeria titka #4)
• 🎧 Rényi Ádám: Osztálytalálkozó
• G. Szabó Judit: Barbara, ez több a soknál! (Hárman a szekrény tetején #4)

 

Augusztusi olvasmányaim (1836 oldal)

Augusztusban tudatosult bennem az, hogy az utóbbi időben teljesen elhanyagoltam a magánkönyvtáram olvasását, pedig számos olyan kötet van a polcomon, amit szinte azonnal el akartam olvasni. Éppen ezért sort kerítettem három Boszorkánysüveg-műhely résznek, amit már ugyan tavaly már egyszer olvastam, de mindig jól esik a lelkemnek visszatérni a világába. Folytattuk Marcsival a Riyria olvasásunkat, bár én hozzá képest csigaként vánszorogtam ebben a fantasztikus könyvben, ami az előzménysorozat eddigi legjobb része volt. Sorozatoknál maradva végre befejeztem a Heartstoppert is, ami egy hatalmas ölelés volt, mint mindig. A Floralindát teljesen spontán hoztam ki a könyvtárból, és pont ilyen spontán olvastam is el. A történeten túl sokkal inkább a kiváltott gondolatok miatt élveztem az olvasását. Egyedül Az utolsó egyszarvúval gyűlt meg a bajom, amit négy fejezet után abba is hagytam, mert nem találtuk egymást és nem szerettem volna erőltetni sem.

 

• Michael J. Sullivan: Winter elveszett lánya (Riyria – A kezdetek #4)
• John W. James – Russel Friedman: Gyógyulás a gyászból
• Tamsyn Muir: Floralinda hercegnő és a negyvenemeletes torony
• 🖼️ Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 3.
• 🖼️ Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 4.
• 🖼️ Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 5.
• 🖼️ Alice Oseman: Heartstopper 6.

 

A nyár kedvence: Winter elveszett lánya

A nyár csalódása: Mielőtt a kávé kihűl

A nyár meglepetése: Floralinda hercegnő és a negyvenemeletes torony

 

 

Könyvbeszerzések

Az olvasási kedv csökkenésével a vásárlási kedv is alábbhagyott, amit az aktív könyvtári tagság is még inkább csak erősített. Merthogy legnagyobb meglepetésemre még fantasy fronton is lépést tartanak a friss megjelenésekkel. Éppen ezért tényleg csak azt kell megvennem, amiről már olvasatlanul is tudom, hogy a polcomon szeretném tudni.

 

• Michael J. Sullivan: Drumindor (Riyria – A kezdetek #5)
• Samantha Shannon: Sápadt Álmodó, Hajnali kórus (Csontszüret #0,5 & #3,5)
• Samantha Shannon: A maszk lehull (Csontszüret #4)

 

A könyvheti kívánságlistám első elemei egyértelműen a szerzőjük miatt kerültek fel. Mert ha friss Sullivan vagy Shannon regény érkezik magyarul, akkor azok kérdés nélkül landoknak a kosaramban, függetlenül attól, hogy éppen hol tartok az sorozataik olvasásában. Őszintén bevallva a Drumindor vastagságán rendesen meglepődtem, mert ismerem A kezdetek többi részének méretét, viszont egyáltalán nem panaszkodom miatta, mert így legalább még többi időt tudok tölteni a kedvenc párosommal. Ekkor láttam először a Csontszüret novelláskötetének forgathatóságát is, amelyet ugyan már angolul olvastam két éve, de biztosan újrázni fogok vele a negyedik rész olvasása előtt.

 

• Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 3.
• Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 4.
• Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 5.

 

Ecsetkukac egyik leglelkesebb rajongójaként nem volt kérdés, hogy ez lesz az a mangasorozat, amit a polcomon szeretnék tudni. Nagy öröm számomra, hogy a kiadó eddig évi három részt hozott, bár nekem van egy olyan sanda gyanúm, hogy ebből idén négy is lesz. Már csak akkor lennék boldogabb, ha ezen sorozatot utolérve/befejezve a Frierennek is nekiállnánk. Vagy ha nem ők, akkor más.

 

• Ellen Alpsten: A cárnő (A cárnő #1)
• Ellen Alpsten: A cárnő lánya (A cárnő #2)

 

Bár a könyvheti listámhoz nagyon tartottam magamat, az igazán olcsó könyvek ezt a szigorú szabályt felül tudják írni. Mostanában már sokkal kevesebb igazi „könyvturkáló” található, vagy az ottani árak is már magasabbak a korábbiaknál. A book24 standjánál viszont a legrandomabb könyvek voltak egymás mellett a nagy kiadóktól egészen az önálló standdal nem rendelkezőkig. Itt bukkantam rá A cárnő duológiára, amelyet egyértelműen az orosz vonatkozása miatt hoztam el. Korábban mintha már láttam volna a borítóját, de semmit sem hallottam róla. Érzéseim szerint A bronzlovas beütése lehet.

 

• Henry Fielding: Amelia
• Alessandro Baricco: Abel
• Edith Eva Eger: A döntés
• Edith Eva Eger: Az ajándék

 

Ha az ember a megfelelő helyen keresgél, akkor igazi kincsekre lehet bukkanni. Az Ameliát egy korábbi Könyvudvaros kutakodásom szúrtam ki, és mivel egyik pesti kiruccanásom alkalmával korábban ért be a vonatom, így elmentem megvenni, mert egy alapvetően ritka kötetről van szó, és mivel ajánlották nekem, mindenképpen szeretném majd elolvasni. A másik ilyen bugyor a Vinted, ahol legnagyobb meglepetésemre le tudtam csapni a legújabb Baricco megjelenésre, valamint két Edith Eva Eger kötetre is nagyon jó áron.

 

Könyvtári barangolás

 

Nyári feltankolásnak indult, mert ugyan végig nyitva volt a könyvtár, csak éppen pont szombaton nem, amikor mindig volt időm nézelődni. Éppen ezért azt a taktikát követtem, hogy inkább többet hozok ki magammal, és maximum csak hosszabbítani ugrok be. Mindezt azonban sokkal inkább nyomásnak éltem meg, és a magánkönyvtáramat háttérbe szorítva inkább ezeket olvastam.

 

• Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú
• G. Szabó Judit: Barbara, ez több a soknál!
• Marabu: A gonosz törpekommandósok világuralmi terveinek csúf bukása egyetlen eseményteli csütörtök délután
• Noel Streatfeild: Balettcipők
• T. Kingfisher: Csalán és csont
• Emily Henry: A könyvek szerelmesei
• Tamsyn Muir: Floralinda hercegnő és a negyvenemeletes torony
• John Steinbeck: Édentől keletre

 

A nyár során összesen nyolc könyv volt kint nálam. Ebből négyet olvastam, bár az Emily Henryt végül csak hangoskönyvként. Az utolsó egyszarvút inkább félbehagytam, és vissza is vittem, mert nagyon nem találtuk meg egymást. Három pedig most is kint van nálam, amiből egyet is olvasok. Az összes közül talán a Floralinda volt a legrandomabb választásom, és legnagyobb meglepetésemre hosszabbítás nélkül vissza is vittem. Mert legalább egyszer, de sokszor kétszer is hosszabbítok egy-egy könyvet, mire elolvasom. Őszre most a Steinbeck lesz a nagy projektem, szerintem mellette nagyon nem fogok mást kihozni, de aztán maglátjuk.