Havi zárás – Július 2024

 

Hatnapos munkahetekből és projektekkel teli hosszú napokból állt a júliusom, ami mentálisan nagyon kifárasztott. Ehhez társul a fürdőszobafelújítás diszkomfort érzése, hiszen jelenleg csak egy csap működik a lakásban, és az is csak hideg vizet ad. Az előszoba is az építkezési terület része, így nem tudod elkerülni a bútorokra fokozatosan rakódó egyre szürkébb porréteget. Emellett pedig még a meleget is nehezen viselem, így a minimális szabadidőmben is csak léteztem. Mindez magyarázhatná azt is, hogy mennyi filmre és sorozatra volt időm, ha már csak bambulni volt kedvem, de nem ez a helyzet. Egyedül az Ollie hazatalált néztem meg, ami számomra túlságosan nyomasztó és ijesztő volt egy meséhez képest. Talán könyvben kevésbé hozzák rá a gyerekekre a frászt, de itt mintha nem vették volna figyelembe a korhatárt. Az üzenete szép, de amilyen úton eljutunk odáig… Viszont történt velem jó is a hónapban, ugyanis eljutottam ismét Szentmargitbányára, ahol a kőfejtőben minden évben különböző operákat adnak elő. Idén az Aidát tűzték műsorra, aminek eszméletlen volt a megvalósítása a díszlettel és a vízjátékkal egyetemben.

 

 

Júliusi olvasmányaim (2734 oldal)

 

Teljes mértékben meg vagyok elégedve magammal – egy ilyen sűrű hónap után meg aztán pláne jár nekem a pacsi és a vállveregetés. Az évszakos kihívásomból 6 könyvet is sorra kerítettem, ami szerintem rekordértékű. Mindehhez hozzájárul az is, hogy reggel és este más-más regénnyel haladtam, viszont válogatás szempontjából nem voltam mindig szerencsés. Képregényes fronton elolvastam a The Book of Purrst, aminek létezéséről az illusztrátor Insta oldalán szereztem tudomást. Ez egy nagyon aranyos gyűjteményes kötet, és még engem is elvarázsoltak a cicák azokkal a hatalmas szemeikkel, pedig aztán én inkább kutyás vagyok. Egy Maja Lunde mesekönyvet is sorra kerítettem, amely ugyan tetszett, de a sorozatból még mindig a Hónővér a kedvencem. Szintén így jártam a Hosszú út egy közös keringési pályánnal is, ahol ugyan az első részhez képest jobban összefüggő történetet kaptunk, de a nyitókötet mégis jobb élményként maradt meg bennem. A hónapban napjaink Amerikájában játszódó könyvek taroltak. A Repülj messzire! egyáltalán nem lepett meg, hiszen az első részén pufira bőgtem az arcom, a Sadie viszont annál inkább, mert egy nagyon kemény témát kaptunk érdekes körítésben tálalva. Maasban sajnos egy kicsit csalódnom kellett, ugyanis a Macskanőnél sokkal inkább érdekeltek a mellékszereplők, mint a tényleges események. Chainani is eléggé lejtmenetben van nálam, ugyanis A kezdet végzete még a duológia első részénél is rosszabb lett, és annyira felbosszantott, hogy, hogy egy időre parkolópályára teszem az írót. A St. Mary-krónikák nyitóköteténél ugyan tudtam, hogy teljesen más, mint az írónő romantikus regénye, a Semmi lány, de magam is meglepődtem, hogy mennyire nem rezonáltam ezzel a regénnyel. Ennek következtében pedig nem olvasom tovább a sorozatot és a példányaimtól is megválok.

 

• Maja Lunde: A Nap őrzője (Évszakok tetralógia #2)
• Courtney Summers: Sadie
• Becky Chambers: Hosszú út egy közös keringési pályán (Wayfarer #2)
• Sarah J. Maas: Macskanő – Lélektolvaj
• Soman Chainani: A kezdet végzete (Jók és Rosszak Iskolája #0,5)
• (kép) Luis Coelho: The Book of Purrs
• Kristin Hannah: Repülj messzire! (Szentjánosbogár lányok #2)
• Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után (St. Mary-krónikák #1)

 

A hónap kedvence: Sadie, Repülj messzire!

A hónap csalódása: A kezdet végzete, Egyik átkozott dolog a másik után

 

 

Könyvbeszerzések

 

Nem sok időm marad nézelődni, illetve a két könyves esemény közti űrt is éljük, amelyet nem mindegyik kiadó szokott megjelenésekkel megtölteni. De az őszi-téli újdonságokból és potenciális beszerzésekből már gyűlik a lista, csak még nem volt rá alkalmam, hogy priorizáljam őket.

 

• Scott Lynch: A karmazsin lobogó (Az úri csirkefogó #2)
• Scott Lynch: Tolvajok köztársasága (Az úri csirkefogó #3)
• Susanna Clarke: Piranesi

Mariann jóvoltából a hónap elején megérkeztek hozzám a könyvheti szerzeményeim. Scott Lynch sorozatának két része Zsófi jóvoltából került hozzám, és bár ugyan még nem olvastam az első részt sem, nagyon kíváncsi vagyok rá az alapkoncepciója miatt. A Piranesi pedig az Agave akciós ládájából származik, amiért nem lehetek elég hálás Mariannak. Remélem, hogy Könyvfesztiválon is hasonlóan jó címek közül lehet majd válogatni.

 

• Octavia E. Butler: Rokonság

Bár még nem olvastam semmit sem Octavia E. Butlertől, mégis nagy tisztelője vagyok a munkásságának. Ezen regénye sem mentes a rá jellemző sci-fi elemtől, de az időutazással inkább a könnyebb könyvei közé tartozik ezen a téren. A történelmi fikciós vonulata azonban a rasszizmust és a rabszolgaságot célozza meg, amely aztán összességében igazán velős olvasmánnyá teszik. Legalábbis én nagyon sokat várok tőle.