Havi zárás – Június 2024

 

Már június elején a hónap végén lévő szabadságomat vártam, hiszen nagyon sűrűnek ígérkezett, legfőképpen egy hét, de előtte is volt azért bőven teendőm. Véget ért a táncos tanév, amit őszintén megvallva már vártam. Elég húzós volt az idei versenyszezon, és már szerettem volna a hétvégék mellett a kedd-péntek estémet is visszakapni. A gála is jól sikerült, bár elég fáradtan érkeztem meg dél körül, ugyanis az év legsűrűbb hétvégéje cím várományosaként szombaton még egy esküvőn és lakodalmon is részt vettünk. Nagyon jól éreztük magunkat, én teljesen széttáncoltam a lábamat, amit még pár napig böjtöltem. Utána héten pedig végre lehetőségem nyílt ellátogatni a munkahelyem németországi központjába, ahol a csapatépítőn vehettem részt. Ez azonban azt is eredményezte, hogy péntek után hirtelen megint pénteken találtam magam. Mindezek után rám fért egy kis Balatonozás, ahol tavalyhoz hasonlóan idén is folytattuk a családi nyaraló szépítgetését a kapuk lefestésével.

 

Ezen elfoglaltságok közepette azonban nem feledkeztem el arról, hogy 9 éves lett a blog. Bár a szokásos blogszülinapos ünneplés időhiány miatt elmaradt, de legalább itt, a havi zárásban szeretnék röviden megemlékezni róla. Ez már gombócból is sok, de tényleg. A frissen érettségizett Réka csak álmodozni tudott arról, hogy egyszer ő is a tapasztalt bloggerek közé tartozzon, akikre akkor felnézett. Ugyan voltak hullámvölgyek, kevésbé az olvasásról szóló időszakok, de sikerül mindig újraélesztenem a tüzet, amely a felnőttlétbe is elkísért. A blog pedig az én személyes olvasónaplóm, bár a fogyasztási szokások változását ugyan számokban én is érzékelem már jó ideje, de mégsem törte le a lelkesedésemet, hiszen ha másnak nem, akkor magamnak írom ezeket a szösszeneteket. És az írói tapasztalat is azt mutatja, hogy ezek a legsikeresebb alkotások.

 

 

Az év feléhez érve szerettem volna az olvasási tervekkel is becsekkolni, leginkább a hosszú időtávú kihívásaimat górcső alá véve. Az évszakos kihívásokkal egész jól haladok, bár a recenziók kezdik átvenni az uralmat. Ezt kiküszöbölve igyekszek rövid és gyorsan haladós könyveket is felvenni a listára, hogy egyrészt ellensúlyozzák a féltéglákat, másfelől pedig esélyt teremtek arra, hogy ne csak a harmadik hónap utolsó hetében érjek a tíz könyv végére. Ez mondjuk tavasszal nem sikerült, de a nyárihoz nagy reményeket fűzök. Az éves kihívásaim közül a 2024 a magánkönyvtár événél állok legközelebb a teljesítéssel 12/8 aránnyal, amit minél előbb szeretnék teljesíteni. Szintén nincs messze a cél a Ne porosodjon 2024-nél sem, csak jól kell beosztani a könyveket. Ezen kettő teljesítésével már a Várólista csökkentés 2024 kihívásnál is közelebb kerülök a célhoz. Jelenleg ugyan 12/4 az állás, de fókuszáltsággal ez sem lehetetlen. Aztán ha ezek megvannak, akkor veszem górcső alá a 2024 TBR listát, ami jelenleg 24/12-n áll. Itt mindenképp már a realitást kell szem előtt tartanom, de ez valószínűleg ősz végi feladatom lesz.

 

A nyaralásnak köszönhetően több filmet sikerült megnéznem. A Studio Ghibli sort a Chihiro Szellemországban-nal folytattuk, amely elmaradt A vándorló palota érzéstől, bár a képi megvalósítása továbbra is tetszett. A Gyilkosság az Orient expresszen is messze gyengébb volt, mint a könyvbéli eredeti. Ezután a Női szervekkel könnyedebb vizekre eveztünk, amely egyszeri kikapcsolódásnak vicces volt. Sajnos Az ördög Pradát visel már jobban felbosszantott, ugyanis ma már ilyesfajta viselkedést nem tűr meg az ember a főnökétől.

 

Sorozatok tekintetében könnyes búcsút vettem a hatodik évaddal A koronától, és azóta sem sikerült még betömkönöm az űrt egy másik drámasorozattal. Megnéztük a Bridgerton harmadik évadának második felét is, amiért én oda meg vissza voltam. A láthatatlan fény adaptációja is tetszett, bár az író zsenialitását kevésbé tudták mozgókép formátumban átadni. Illetve folytattam konyhai teendőim közepette a Star Wars: Fiatal Jedik kalandjait, ahol időközönként egy maroknyi részt dobnak ki. Két sorozattal is megpróbálkoztam júniusban, de csak egy részig jutottam belőlük. A Komi nem tud kommunikálni-nál nekem kicsit sok volt már az anime jellemző, A kazamata zamata pedig lehet akármennyire aranyos, de a történetmesélési módja kiidegelt.

 

 

Júniusi olvasmányaim (1750 oldal)

 

Önmagamat is meglepő módon lendületes kezdetét vette a nyár olvasás szempontjából, amelynek egy még májusban elkezdett képregény adta meg a kezdőlöketet. A Lavender Clouds azonban nem egy története mesél el, hanem sokkal inkább mentális támogatást nyújt, valamint az ebben nem érintetteknek magyarázatot ad. Szintén most fejeztem be a hasonlóan már korábban elkezdett The River of Silvert is, amely a Dévábád trilógia kiegészítő történeteit tartalmazza. Az eredeti trilógiához hasonlóan az elejét jobban szerettem, ami annak is volt köszönhető, hogy akkor még több volt az újdonság, és nem csak a könyvekből (nem véletlen kimaradt) jeleneteket láthattuk. Az angol sort zárva elolvastam Baldree Goblins and Greatcoats novelláját, amelynek nyelvezetével meglepően nehezen birkóztam meg. Mindez azonban azt is jelenti, hogy a szerző nagy műgonddal válogatja meg a szavakat, de valószínűleg a jövőben megmaradok a műveinek fordításainál. Ha már angolról fordítás, akkor jöjjön a sorban a Kardok kora, amelyet most is Mariannal közösen olvastunk, bár ő gyorsvonat módjára száguldott végig, én meg mellette csak bicikliztem. Ugyan az első fele nehezen csúszott, a második fele viszont teljesen lehengerelt. Imádom a girls squadot. Májusban kér magyar szerzőtől is sikerült olvasnom. Míg Kleinheincz Csilla Alvilági szövedéke kevésbé lett az én világom, addig Mörk Leonóra A papagájos ablak című útinaplója kellemesen olvasmányos és élvezhető stílusban mesél az írónő saját élményeiről minden korábbról ismert mesterkéltségtől mentesen.

 

• 🖼️ Bex Ollerton: Lavender Clouds
• Kleinheincz Csilla: Alvilági szövedék
• Mörk Leonóra: A papagájos ablak
• Michael J. Sullivan: Kardok kora (Az Első Birodalom legendái #2)
• Travis Baldree: Goblins and Greatcoats
• S. A. Chakraborty: The River of Silver (Dévábád-trilógia)

 

A hónap kedvence: Kardok kora

A hónap csalódása: Alvilági szövedék

A hónap meglepetése: A papagájos ablak

 

 

Könyvbeszerzések

 

Sajnos idén nem sikerült kijutnom a Könyvhétre, mert pont az enélkül is az év legsűrűbb hétvégéjére cím várományosának idejére esett. Leginkább azért vagyok szomorú, mert elmaradtak a várva várt találkozások. Helyettem azonban a könyvespolcom, de leginkább pénztárcám örül, mert elmaradt a „hatalmas” költekezés. Bár a jelenlegi könyvárak miatt amúgy is csak az akciós dobozok tájékán néztem volna szét. Így viszont csak recenziók és egy előrendelés kerül hozzám.

 

• Shannon Chakraborty: Amína asz-Sziráfi kalandjai

A kalózos regény, amihez hatalmas reményeket fűzök. Nem mondanám elvárásnak, mert nem szeretném, hogy ez alatt megroppanjon a regény. Szimplán csak szeretném megkapni azt a vágyott hangulatot, amelyre a korosodó főszereplő miatt van esély. Andinak ugyan nem tetszett annyira, mint a Dévábád trilógia, ami viszont nekem tetszett kevésbé a végére. Kívülről is csodálatos kötet, amelybe mihamarabb bele szeretnék vágni, és szelni a habokat.

 

• T. J. Klune: Farkasok dala (Green Creek #1)

T. J. Klune ugyan a Ház az égszínkék tengernél című regényével lett híres, de nem ez volt az első kiadott regénye, hanem a Farkasok dala, amely a szerző magyar megjelenési sikerének köszönhetően végre magyarul is olvasható. Sajnos a Ház kiemelkedő élményét eddig egyik későbbi regényének sem sikerült megugrania, viszont kíváncsian várom a miből lett a cserebogarat. Annyit tudok róla, hogy farkasos LMBTQ történet, de többet már csak az olvasás közben szeretnék kideríteni róla.

 

• Jodi Taylor: Nem semmi lány (Frogmonton Farm #2)

Még mindig nem ugrottam neki a St. Mary-krónikáknak, pedig idén már nagyon szeretnék belekóstolni, ha már az első öt könyv itt csücsül a polcomon. Annál inkább kedvem van a Frogmonton Farm duológiát folytatni, mert a Semmi lány a nehéz kezdése ellenére jó élményként maradt meg bennem. És talán majd ez megadja a löketet az időutazós kalandhoz.

 

• Mörk Leonóra: Saját utakon

Júniusom legnagyobb meglepetése volt Mörktől A papagájos ablak, amely rádöbbentett arra, hogy az írónőnek sokkal jobban áll a nonfictiön vonal, mint a fikciós regények. Éppen ezért bátorodtam fel a legújabb megjelenésére, amely kiemelkedő női sorsokat mutat be. Megérkeztekor azonnal belelapoztam, és örömmel vettem észre ismerős neveket – akár az ő regényei által –, de kíváncsian várom a számomra eddig ismeretlen hölgyekkel való megismerkedést.

 

• Bauer Barbara: A barát (Találkozások #4)

Még ugyan a kisregénysorozat harmadik részét sem olvastam, de az írónő olyan sebességgel hozta ki egymás utána két részt, hogy csak pislogni tudtam. A cím miatt duplán kíváncsi vagyok erre a kötetre, illetve más terveim is vannak, szóval „stay tuned”.

 

• Michael J. Sullivan: A halál kora (Az Első Birodalom legendái #5)

Végül pedig a kupac egyedüli előrendelése, amit kérdés nélkül adtunk le Mariannal közösen, hiszen mindketten nagy Sullivan lázban égünk, amelyet a közös olvasás csak még inkább tetéz. Elöljáróban csak annyit tudok róla, hogy a második egység középső darabja, amelyet a terjedelme miatt két részre szedett az író, így szorosan összefügg a zárókötettel.