Havi zárás – Január 2024

 

A megszokások embereként a drasztikus változások mindig mélyen érintenek. Ilyen volt januárban az új munkahely, amely rendesen felborította az addig megszokott rutinomat. Bár még az első hetek nyugodtabban teltek, mégis ott volt bennem a görcs, hogy már kétfelé tartozom munkaidő elszámolással. A hétvégék kerti munkával teltek – ugyanis elindult a metszés szezon, – és januárban a szőlővel indítottunk. Ez a korábbiakhoz képest fordított sorrend, viszont ez még a hidegben sem annyira megterhelő. Horgolni sajnos nem volt annyi időm, mint szerettem volna, de a fenti képen található mackót sikerült befejeznem, aki azóta is minden nap motivál.

Sorozatokkal és filmekkel kevés effektive kevés időt töltöttünk. Megnéztük a Merida, a bátort, ami továbbra is csodálatos és nem csak a göndör haj animációja miatt. A What If második évada véleményem szerintem jobbra sikerült mint az első. Az Echo pedig amennyire helyenként véres, a reprezentációja miatt emelem a kalapon. Végre befejeztem a Star Wars – Ellenállást, amelyet közösen kezdtünk el, de aztán egy ponton párom beleunt, én meg nem szeretem a félbemaradt dolgokat. A végére egészen izgalmas volt, főleg mert kinőtte az epizodikusság gyerekbetegségét.

 

 

Januári olvasmányaim (3020 oldal)

 

Eléggé dominánsan női energiával indítottam az évet, mert mind a Mothballs, mind a Vörös posztó generációkon átívelő női traumákról és még erősebb asszonyokról szólt. Külön-külön is nagy élményt nyújtottak, egymás után pedig fokozták mindezt. Sorozat fronton eljutottam a Dévábád-trilógia végére, és még ugyan hátra van, egy kiegészítő kötet, de úgy érzem, hogy továbbra is a Bronzváros lesz a kedvenc részem. Haladtam Martha Wells Az Öldöklő-naplók kisregényeivel, aminek a Sullivan kötetekhez hasonlóan jót tett a dupla kiadás. Emellett újraélesztettük Rékával a Nomen Est Omen közös olvasásainkat, amelynek kapcsán A tweetcsata került sorra, és ugyan cuki volt, de inkább az egynek elmegy kategóriába sorolnám. Feltűnően sok képregényt olvastam a hónapban, amelyet egyrészt annak is köszönhetek, hogy regényként A bronzlovast olvastam, amellyel a mérete miatt lassabban haladtam. Másrészt pedig ráálltam a lefekvés előtti olvasásra, amikor is a NetGalleytól érkezett recenzióimat, valamint azok mellett más képregényeket is pörgetek. Számomra ezek közül egyértelműen a The Many Lives of Charlie emelkedett ki, de a Nightlights is nagyon szerettem a rajzolási stílusa miatt. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is félbe fogok hagyni könyvet, de az igazat megvallva Olivia Atwater Longshadow című regényét el se kellett volna kezdenem, akkora mélyrepülés volt a sorozat második része. De gondoltam, adok neki egy próbát. Kár volt.

 

• 🖼️ Sole Otero: Mothballs
• S. A. Chakraborty: Aranybirodalom (Dévábád-trilógia #3)
• 🖼️ Tony Lee: Army of One Vol. 1 (Army of One #1)
• 🖼️ Elizabeth Pich – Jonathan Kunz: Once Upon a Workday
• Bauer Barbara: Vörös posztó
• 🖼️ Anashin: How I Met My Soulmate 1. (How I Met My Soulmate #1)
• Martha Wells: Trójai protokoll / Kilépési stratégia (Az Öldöklő-naplók #3-4)
• 🖼️ Kid Toussaint: The Many Lives of Charlie
• Emma Lord: Tweet Cute – A tweetcsata
• 🖼️ Igort: How War Begins
• 🖼️ Judith Henderson: Willa and Wade and the Way-Up-There
• 🖼️ Lorena Alvarez: Nightlights
• 🖼️ Marjane Satrapi: The Sigh
• 🖼️ Amit Tishler: Edenfrost GN

 

A hónap kedvence: Mothballs, Vörös posztó

A hónap csalódása: Longshadow (DNF)

A hónap meglepetése: The Many Lives of Charlie, Nightlights

 

 

Könyvbeszerzések

 

Az év elején egyáltalán nem hozott lázba a könyvbeszerzés gondolata, amely egyrészt a bokros teendőimnek, másrészt a kiadói uborkaszezonnak köszönhető. Időnként azért feltévedtem Vintedre, de ott is inkább eladóként voltam tevékeny. Illetve mivel Pestre is elég gyakran járok a munkám miatt, könnyebben csapnak le az eladó példányaimra.

 

• Barack Obama: Egy ígéret földje
• Bauer Barbara: Légikisasszonyok trilógia

Kétszer voltam jókor jó helyen. Már megjelenésekor nézegettem Barack Obama életrajzi kötetét, mert az amerikai elnökök közül őt bírta eddig leginkább, és nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mindezt ő hogyan élte meg. Emellett a feleségével való kapcsolatáról is hallgattam meg már interjúkat, és Michelle kötete is megvan, szóval lehet, hogy ezeket majd egymás után fogom elolvasni. A Légikisasszonyok trilógia pedig az utolsó olyan könyv volt az írónő korai regényei közül, amit még nem olvastam, és mivel már a kiadónál is elfogytak belőle a példányok, a beszerzése is nehézkes. De így már végre rástartolhatok a szerzős Moly-plecsnire is.

 

• James Norbury: A macska, aki zent tanított

Már decemberben gondolkodtam azon, hogy kikérem A Narancsfa-kolostorral együtt a kiadótól, de valamiért nem vonzott a macskás téma. Aztán egy könyvesbolti alkalommal belelapoztam a kötetbe, és megláttam benne a kicsi sárkányos részeket, és valami átfordult bennem.