Bár Tamsyn Muir a Lezárt sír sorozattal
vált híressé, de annak irányába sosem éreztem akkora kíváncsiságot, mint a Floralinda és a negyvenemeletes toronnyal kapcsolatban. Ez
nagyrészt annak is köszönhető, hogy ezen regény Aranyhaj történetét csavarja meg feminista módon. Mert mi van, ha nem a
hercegeknek kell felküzdeniük magukat a toronyba, hanem a hercegnő menti meg
önmagát?
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2020 Magyar megjelenés éve: 2025 Fumax Kiadó dark fantasy, mesefeldolgozás négy csillag |
Amikor a gonosz boszorkány
megépítette a negyvenemeletes tornyot, igyekezett a lehető legalaposabban
eljárni. Gyémántpikkelyű sárkánytól kezdve gyilkos goblinhordáig mindenféle
iszonyatos szörny került a torony minden emeletére, ha pedig egy vállalkozó szellemű
herceg valahogy végigverekedné magát a legfelső emeletig, jutalma egy arany
kard lenne – valamint a szépséges Floralinda hercegnő keze.
De mindeddig egyetlen hercegnek
sem sikerült még az első emeleten se túljutni. A negyvenedikről nem is
beszélve!
Ráadásul a friss hercegek forrása
elapadni látszik az utóbbi időben, Floralinda pedig már érzi bőrén a tél első
fagyos leheletét…
Tamsyn Muir, a hazánkban is
rendkívül népszerű, formabontó Lezárt Sír-sorozat szerzője ezúttal egy mesének
induló, de egyre sötétebb hangot megütő, önálló fantasy történettel
jelentkezik.
Egy meglepően vékonyka könyvről
beszélünk, amelynél a történetről tényleg csak a kiindulási pontot érdemes előzetesen
ismerni, hiszen csak egy szálon futnak az események. Adott Floralinda, akit a
gonosz boszorkány elrabol, és bezár egy toronyba önmaga szórakoztatására és a kihívás
apropójából. Mindennel ellátja odafent a hercegnőt, aki egy darabig türelmesen
figyeli az ablakból a felbukkanó lovagokat, de egyikük sem jut tovább az első
szint sárkányán. Mindez megunva és a kíváncsiságtól hajtva maga is egyre
lejjebb merészkedik a toronyban, miközben nem csak fokozatosan életképesebbé
válik, hanem önmagát is megfejlődi.