Vannak könyvsorozatok, amelynek elolvasásánál nem bírom kivárni, hogy megjelenjen az összes része, aztán vannak azok, amelyeknél meg szépen összegyűjtöm a részeket, és csak utána állok neki. Ilyenkor szerencsés, ha olvasom az első részt, és akkor az alapján tudok dönteni, hogy tetszeni fognak-e a további részek, vagy sem. Gail Carriger Napernyő protektorátus sorozatával ez utóbbi módon jártam el. Bár a Soulless – Lélektelen nem vett anno sem le a lábamról, mégis voltak olyan elemei, amik tetszettek és ami miatt kíváncsi voltam a folytatására. A Changeless – Változatlan sem tudott magával sodorni, aztán ez lehet a reggeli fáradtságomnak is betudható. Nehezen vettem kézbe, és olvasás közben is vontatottnak éreztem, meg néha erőltetettnek.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2010 Magyar megjelenés éve: 2012 Könyvmolyképző Kiadó történelmi romantikus, urban fantasy három csillag |
Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet. Elsősorban azért, mert nincs lelke.
Alexia Maccon, Woolsey grófnéja a kora esti órákban arra ébred, hogy férje – akinek, mint minden rendes farkasembernek, illedelmesen aludnia kellene – teli torokból ordít mellette. Később el is tűnik, egyedül hagyva Alexiát, akinek így egymaga kell megbirkóznia a küszöbén táborozó természetfeletti regimenttel, űzött szellemek seregével és Viktória királynő haragjával. Ám Alexia fel van fegyverezve a legújabb divat szerint készült napernyőjével és harapós modorának egész arzenáljával. Még amikor a nyomozása Skóciába, a rusnya mellények honába sodorja, akkor is résen áll, feltérképezi a farkasfalka belső dinamikáját, ahogy csak egy lélektelen képes rá.
Sőt arra is tud időt szakítani, hogy megkeresse elkóborolt férjét – ha akarja.
A bejegyzés erősen tartalmaz az első részre vonatkozó elszólást, szóval csak ennek tudatában vagy a könyv ismeretében tessék tovább olvasni!
Rendesen meglepett még engem is a könyv felütése, hiszen megkoptak a Lélektelenhez fűződő emlékeim, főleg a lezárással kapcsolatban, amelyet sosem írok bele egy bejegyzésbe sem, mert másnak elronthatom vele az olvasmányélményét, én meg az idő távlatából azt sem tudom, hogy merre hány méter. Kérdem én, hogy mikor házasodott össze Alexia és Conall? Valószínűleg az előző kötet végén, és nem is lepett meg annyira, hisz emlékeztem, hogy igen jóban voltak.
Történetünk…
Ott veszi fel a fonalat,
hogy Londonban titokzatos jelenség üti fel a fejét. Egyik pillanatról a másikre
elvesztik a természetfelettiek a képességeiket, és újra emberré válnak. Ez
azonban nem végleges, mert ugyanilyen váratlansággal el is múlik. Alexia ez
után kutat lélekőri tisztségében, mikoris férje útra kerekedve felkeresi régi
falkáját Skóciában, ahol szintén hasonló kór uralkodik. Alexia azonban nem adja
könnyen magát, és utána megy, de már az úton is bonyodalomba keveredik. Akkor
mi várhat rá a kastélyban? És vajon mi köze lehet mindennek a külföldi légióból
hazatérő vérfarkasoknak?
Nem sikerült elkapnom a
regény stílusát. Az eddig tetszetős csipkelődő hangnem átcsapott a ló túlsó
oldalára. Ez annak is köszönhető, hogy Alexia nem kapott megfelelő szintű
partnert. Férje is keveset szerepel, főleg inkább a regény második felében, és
ott is inkább a csábítás hangsúlyos. Mellette viszont ideje nagy részét
barátnőjével Ivy-val tölti, aki egy végtelenül egyszerű teremtés. Néha már én
éreztem rosszul magam amiatt, mennyire a bolondját járatja vele. Nála már csak
Alexia húga, Felicity rosszabb, illetve ha ezt a két kisasszonyt egybeeresztették.
Az egyensúly egyedül a Madame Lefauxval folytatott beszélgetéseiben látszott,
aki a következő részben nagyobb hangsúlyt fog kapni, legalábbis a lezárásból
erre következtetek.
 |
| Forrás: Pinterest |
Maga a cselekmény is
lassú, nagyrészt csak az erőtlenedés okát kutatják. Néha ugyan felsejlenek
háttéresemények, és morzsákat is elhint egy nagyobb volumenű dologra utalva, de
leragad az amúgy egy helyben toporgó nyomozáson. Leginkább merényleteket
követnek el, mely mind Alexiára irányul, és van ugyan tippje az embernek, de
semmi ezirányú gyanusítgatás nem történik a szereplők részéről. Aztán emellett
még a falkák felépítésébe és hierarchiarendszerébe is beletanulunk. Egy alfa
nélkül maradt falka veszélyes, illetve a háborúhoz szokott vérfarkasokat sem
egyszerű megregulázni. A könyv nagy részében ezt figyelhettem meg, és érdekes
volt, hogy ugyan csak vérfarkas lehet hivatalosan alfa, ember is bírhat ilyen
tulajdonságokkal.
Alexiát kevésbé szerettem,
Lord Macconról, arról az arrogáns hólyagról meg ne is beszéljünk. Férjként
előszeretettel gyakorolja hatalmát feleségén, és megzabolázhatatlan vágyai
mellett kevés érzékiséggel bír. Nyers stílusuk miatt meg is értem, hogy miért
hiszi a külvilág azt, hogy szerelem nélkül házasodtak. Azonban érdekes volt
belepillantani az ő múltjába is, és érdekes részletek derültek ki az
átváltozása előtti időszakból.
A kedvenc szereplőm a
francia kalapmesternő, aki kellően titokzatos ahhoz, hogy ne lehessen tudni,
hogy jót vagy rosszat akar Alexiának. Gyanús viselkedése nem hagyott nyugodni,
és épp ezért kíváncsi is voltam a sorsára. Férfiruhákban jár, ami már egy jel
volt a szexuális irányultságára, melyet a regény folyamán viselkedése is
igazolt. Illett törékeny és mégis határozott alkatához. Tudósként szerintem így
még jobban is tud érvényesülni, mert nem másznak rá a férfiak a laborokban.
 |
| Forrás: Pinterest |
Újabb információkat
tudtunk meg a lélektelenekről, amely közül nem mindegyik jelent jót Alexia
számára. Ehhez köze van az egyiptomiaknak is, akik valószínűleg többet tudtak
róluk. Nem véletlenül tisztították meg az országukat a vámpíroktól.
Összességében
Talán a vérfarkasokra
helyezett hangsúly és Alexia ellenpólusának hiánya nyomta rá a bélyegét az
olvasási élményemre. Ez a kötet lassú krimi vonalával sem ragadott
magával, melynek kimenetele azonban sok lehetőséget tartogat.
„Alexia Maccon a sokat szenvedettek súlyos sóhajával kifordult a paplan alól, és felkapta a kőpadlóról a fodrok és csipkék halmába hullott hálóingét.
A holmi a férje egyik nászajándéka volt a számára. Vagyis inkább saját maga számára, hiszen a ruhadarabot lágy selyemből varrták, botrányosan kevés plisszével. Nem kis mértékben megelőzte a divatot. Alexia kedvelte merész franciaságát. Conall inkább azt kedvelte, amikor a hálóing lekerült Alexiáról.”
~~~
„A tetejébe, mintha önmagában az, hogy korábban vámpíroknál dolgozott, most pedig egy farkasember házában szolgál, nem volna elég botrányos, amint kinyitotta a száját, elárulta szégyenletes francia mivoltát is.”
~~~
„– A csókot élvezni szokás – súgta.
– Úgy gondolom, az általános vélekedés szerint kellemes időtöltés. Hiszen te is olvasol regényeket, vagy nem? – felelte Lady Maccon, és nagyon igyekezett faarcot vágjon.
– Te élvezed, ha Lord Macconnal… azt csináljátok?
Lady Maccon egy pillanatig sem habozott a válasszal, hogy megadja a grófnak, ami a grófé.
– Fenntartások nélkül.
– Nos hát, én úgy gondoltam, ez amolyan – szünet – nyirkos dolog.”
A sorozat további részei:
Szívtelen (#4)
Időtlen (#5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése