Világok összecsapása | Sarah J. Maas

Potyogtak a könnyeim, nem végig, de olvasás közben direkt számoltam, hogy mennyiszer érzékenyülök el szomorúságomban és örömömben. Jelentem, tizenhatszor történt meg az eset, és ezek közül csak három esett az első kötetre. A Sarah J. Maas Felperzselt királysága egyszerűen fantasztikus befejezése volt az – már nyugodtan kijelenthetem – egyik kedvenc sorozatomnak. Szerettem, hogy kicsiben indult, viszont ebben a részben mindenki szerepel, aki él és mozog, így hatalmassá és méltóvá nőtte ki magát a történet.

Eredeti megjelenés éve: 2018
Magyar megjelenés éve: 2019
ifjúsági, fantasy
öt csillag

Elérkezett a végső háború.

Aelin Galathynius rabszolgából a király orgyilkosává, majd egy birodalom királynőjévé vált. Útjának utolsó, szívbe markoló szakasza a háború kitörésével veszi kezdetét.

Aelin mindent kockára tett, hogy megmentse a népét – csakhogy hatalmas árat fizetett érte. A tündérkirálynő vaskoporsóba zárta, és most tüzes akaratának utolsó lobbanására is szüksége van, hogy elviselje a kínokat.

Ha megtörik, Maeve pusztulásra ítél mindenkit, akit szeret. Csakhogy Aelinnek fogytán az ereje…

De hiába került ő fogságba, a barátainak mennie kell tovább. Bizonyos kötelékek elmélyülnek, míg mások örökre megszakadnak.

A tenger túlpartján Rowan, hű társaival foglyul ejtett hitvesét és királynőjét keresi – nehogy végleg elveszítse!

A sors fonalai végül összeérnek, és kénytelen mindenki összefogni, miközben Aelin a saját életéért és egy jobb világért küzd.

Ez a bejegyzés erősen tartalmaz spoilereket mind a sorozatra nézve, mind pedig a könyvre nézve, hisz úgy gondolom, hogy ezt a bejegyzést olvassa, az már a háta mögött tudhatja az utazást. Aki viszont még valamilyen oknál fogva nem találkozott még az Üvegtrónnal, annak ITT van az első részről készült értékelésem kedvcsinálóként. Na de vágjunk is bele.

Történetünk…

Összefűzi az Viharok birodalma és a Hajnal tornya eseményeit, így ebből következve öt helyszínen indul megannyi szemszöggel. Északon Aedion és terasseniek a csatára készülnek, mely előbb éri utol őket, mint szeretnék. Manon és Dorien a rémkulcsok és a crochan boszorkányok után kutatnak, de közben a feketecsőrűek is a nyomukat vannak. Messzi keleten Rowan és a tündérek elit csapata Aelint keresi, akit Maeve álnok módon egy vaskoporsóba zárt, és azóta is kínoz, mert meg akarja törni. És mindezek mellett megjelenik a remény az észak felé hajózó Chaol és rukhin személyében, akik talán meg tudják fordítani a végső összecsapás menetét.

Lassan indul be, hisz minden szálat kellőképp elő kell készíteni. Nem lehet csak úgy belecsapni a közepébe. Az események viszonylag párhuzamosan történnek, de az egyes helyszínek között időbeli elcsúszások fordulhatnak elő. Csak az egyes információmorzsákból tudtam sejteni, hogy vajon milyen messze lehetnek időben és földrajzilag a Csatától. Sejtettem, hogy időben oda fog mindenki érni, de azért Maas asszony még mindig meg tudott lepni. Ugyan kevésbé kegyetlen, ebben javult az évek során, viszont nagyon ért a feszültség fokozásához.

Forrás: Pinterest

Nagyon sajnáltam Aelint. A kínzási jelenetek leírásai egyáltalán nem naturalisták, inkább a lelki síkra koncentrál. Viszont gyakorlatilag teljesen új testet kap, annyiszor lehántották róla az utolsó bőrfelületet is. Megvislete a bezártság, viszont nem törte meg. Egyedül az országáért tesz mindent, még Lysandrát is ezért kéri meg, hogy egy ideig játsza el a szerepét északon. Wendlynből hazatérve azonban felelős cselekedetek sora jellemzi, mely végül sikerre viszi. Feláldozza emberi mivoltát és varázserejét egy olyan világért, ahol mindenki békében élhet egymás mellett. Megérdemelte azt a trónt, és idővel talán régi önmaga is vissza fog térni.

Másik nagy kedvencem Feketecsőrű Manon, aki a kötetek alatt hatalmasat nőtt a szememben. Származása miatt minden boszorkány vezetőjévé érik, aki tényleg békét hozhat az évezredes ellenségeskedésre. Megérti mindkét felet, és ők is el tudják fogadni. Aki meg nem, azt egyszerűen legyőzi. A férfiakhoz való viszonya kicsit furcsa, de ez is fejlődhet majd az évek alatt. Felér Aelinhez, és ebből is látszik, hogy ezt a háborút nem egyedül vívják meg, hanem egy csapatban, ahol mindenki kiveszi a részét.

A nagy találkozások könyve ez, ahol egymást rég nem látott személyek ölelkeznek össze vagy épp küzdenek meg egymással. Az ilyeneknél mindig bőgtem, mert nagyon érzelmesre sikerültek. Illetve a lelkesítő beszédek lettek a gyengéim, melyek nem feltétlenül nagy plénum előtt hangoztak el.

Minden apró részlet fontossággal bírt. Evangeline, Lysandra gyámleánya kulcsfontosságú szerepet játszott a szőrös szívű terasseni lordok megpuhításában. Pöttöm lány, de hatalmas jövő vár rá. Aztán ott van az aprónép, akik ugyan alakot nemigen öltenek, mégis végig segítik Aelint az úton. Mindenhol ott vannak, és hűen követik királynőjüket.

Forrás: Pinterest

Doriant kevésbé kedveltem, mint szerettem volna. Tény, hogy sokat köszönhetünk neki, és kulcsfontosságú szerepet tölt be, de én mindig is Chaol párti voltam. Ó, Chaol, kit már annyira vártam, hogy összeölelkezz a barátaiddal. Ki egy olyan feleséget hoztál Yrene személyében, aki sorsdöntő lehet a valgok ellen. Nekem ők a kedvenc párosom. És ugyan szeretem Aelint és Rowant is együtt, őket rengeteg csapás érte. Yrene személyes kedvencemmé vált a sok fantasztikus nőalak közül.

Sokszor csak egy hajszálon múlt, de megjelenésekkel és áldozatokkal képesek voltak legyőzni Erawant és azt a képmutató, gerinctelen és alattomos Maeve-et. Igen, rá nagyon haragszom, mert miatta borult lángba Erilea. Megérdemelték a sorsukat, no meg az istenek is, akik nem egyszer elfordultak, mikor segítségért fohászkodtak hozzájuk.

Egy érdekességet hoztam még a végére, mely engem is meglepett, de igazolja barátnőm állítását, aki már olvasta Maastól a Föld és vér házát. Ugyan az írónő egyes regényei külön világokban játszódnak, mégis kapcsolódnak egymáshoz, hisz átjárók nyithatók közöttük. Egy pillanatra feltűnt Rhysand is, no meg egy folyó kanyarulatában épül égbe törő város (Lunathion – Crescent City), de aztán már suhanunk is tovább.

Lezárásként csak annyit szeretnék írni, hogy köszönöm Maasnak, hogy megírta ezt a fantasztikus sorozatot. Köszönöm Majának, aki addig tukmálta rám a saját példányait, míg végre valahára nekikezdtem. És köszönöm magamnak, hogy mindeme hatalmas hype sem rettentett el attól, hogy kézbe vegyem a könyveket. Egy világgal lennék kevesebb. Köszönöm.

Forrás: Pinterest

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hely, ami már régen hamuvá égett, de valaha ott élt egy fiatal hercegnő, aki szerette a királyságát…”

~~~

„Nem adja fel. Nem adja meg magát annak, amit vele tettek. Ami megmaradt belőle.

A mellette lévő társaiért, azért, hogy eloszlassa a kétségbeesésüket, a félelmüket – nem adja fel.

Harcolni fog, foggal-körömmel küzd majd, hogy visszaszerezze azt, aki korábban volt. Visszaemlékezik majd, hogyan járjon fesztelenül, hogyan vigyorogjon, kacsintson. Harcolni fog a lelkét csúfító folt ellen, rá sem hederít majd. Ez az utazás a sötétben lehetőséget nyújt arra, hogy összerakja magát – csak annyira, hogy meggyőzhessen másokat. Még akkor is, ha most már ott lakozik benne az a széttöredezett sötétség, még akkor is, ha már beszélni is nehezére esik – azt fogja mutatni, amit látni akarnak.

A Tűzhozót, aki nem tört meg. Tűzszívű Aelint.

A világnak is ezt fogja hazudni. Eléri, hogy elhiggyék.

Egy nap talán ő maga is elhiszi majd.”

~~~

„– Létezik egy jobb világ. És én jártam ott.

Még a Tizenhármak is odanéztek rá erre.

– Láttam, hogy boszorkány, halandó és tündér egy helyen él. És ez nem gyengeség, hanem erő. Királyokkal és királynőkkel találkoztam, akik annyira szeretik a királyságukat, a népüket, hogy a saját lényük másodlagossá vált számukra. Akik annyira szeretik a népüket, hogy még ha nem is nekik kedveznek az esélyek, a lehetetlenre is képesek.

Manon felszegte az állát.

– Ti vagytok az én népem. Akármit rendel is el a nagyanyám, a népem vagytok, mindig is azok lesztek. De szembeszállok veletek, ha kell hogy olyanoknak is lehessen jövője, akik nem tudnak kiállni magukért. Túl sokáig tapostuk a gyengéket, túl sokáig élveztük, hogy így teszünk. Ideje jobbá válni ősanyáinknál!”

~~~

„– Csodás apa leszel – mondta halkan. – A legcsodásabb, akit valaha is a hátán hordott a föld.

– Milyen szép szavak egy olyan nőtől, aki pár hónapja még legszívesebben kihajított volna a Torre legmagasabb ablakán.

– Egy gyógyító sosem viselkedne ilyen szakszerűtlenül.”

~~~

„Talán ez a mi sorsunk, hogy sosem olyan az apánk, amilyenre vágyunk, mégis reménykedünk, hogy képes túllépni önmagán, az összes hibáján.”

~~~

„– Nem lesz szép látvány a csata – mondta, miközben Evangeline a forró italt kortyolgatta. – És valószínűleg fogsz még hányni. De ne feledd, hogy ez a félelem, amit most érzel, azt jelenti, hogy van valami, amiért érdemes harcolnod… Olyasvalami, amit annyira szeretsz, hogy a puszta gondolat, miszerint elveszítheted, felér a legrosszabb rémálmoddal. – A jégvirágos ablakokra mutatott. – Azok a rohadékok ott kinn a síkságon? Nekik nincs semmi ilyesmiük. – Megérintette Evangeline kezét, és gyengéden megszorította. – Nekik semmilyük sincs, amiért harcolhatnának. És lehet, hogy nem vagyunk annyian, mint ők, de nekünk van mit megvédenünk. És ezért képesek vagyunk leküzdeni a félelmünket. Harcolhatunk ellenük, a végsőkig. A barátainkért, a családunkért… – Ismét megszorította a lány kezét. – Azokért, akiket szeretünk… – Ekkor megkockáztatott egy pillantást Lysandra felé, akinek zöld szemében ezüstkönnyek csillantak. – Azokért, akiket szeretünk, felülkerekedhetünk a félelmünkön. Gondolj erre holnap! Még akkor is, ha hányni fogsz, még akkor is, ha az egész éjszakát az árnyékszéken töltöd. Gondolj arra, hogy van miért harcolnunk, és ez mindig győzelemre visz!”

A sorozat további részei:

Az orgyilkos pengélye (#0,1-0,5)

Üvegtrón (#1)

Éjkorona (#2)

A tűz örököse (#3)

Árnyak királynője (#4)

Viharok birodalma (#5)

A hajnal tornya (#6)