Az utolsó öltések és egy keresztszem | Vivien Holloway

Számomra rövid, mások és főleg az írónő számára egy hosszú út ért véget a Winie Langton történetekkel. Vivien Holloway folyamatosan kitett magáért, és ugyan a Mint az óramű lezárással nem vagyok maradéktalanul megelégedve, a sorozat iránti lelkesedésem nem csökkent a kötetek alatt. Továbbra is imádom a Langtonékat, és szívesen olvasnék még róluk.

 

Eredeti megjelenés éve: 2020
Főnix Könyvműhely
steampunk, posztapokaliptikus
négy csillag

„– Woolf Langton senkivel sem törődik, aki nem a drágalátos családjához tartozik, higgyen nekem – a szavaiból csak úgy csöpögött a méreg. – Winie talán megpróbálkozik vele egyedül, de kudarcot fog vallani.

– Nem lennék ebben olyan biztos.

– A közhiedelemmel ellentétben Winie Langton csak egy lány. Nem mindenható, és nem is érinthetetlen. Nekem elhiheti.”

Lehet, hogy nem mindenható, vagy érinthetetlen, azonban meglehetősen dühös.

Bár a lakása leégett, és mindene a tűz martalékává vált, nincs ideje emiatt siránkozni. Harryt elrabolták, Winie pedig mindent felforgat annak érdekében, hogy megtalálja. Szembemegy a családja akaratával, és még Ezra Cassidyvel is egyezséget köt, annak ellenére, hogy pontosan tudja, ennek súlyosan meg fogja fizetni az árát.

Harry talán még sosem volt ekkora bajban. A medálja és a szerencséje nélkül csak az évek alatt rutinná vált túlélési képességeire, és Winie-re számíthat, de lassan kezd kifutni az időből.

Will tudomást szerez arról, hogy az édesanyja életben van, bár már koránt sem ugyanaz az ember, akire gyerekkorából emlékszik. Cornelia hűvös, távolságtartó, és a végletekig manipulatív…

Woolf Langton eközben felfedezi, hogy a Mesterkulcsot ellopták, és nem telik sok időbe, hogy újabb tolvajtárgyaknak vesszen nyoma, az áruló pedig talán közelebb van, mint hinnék.

A Winie Langton történetek befejező része!

 

Winienek határozottan jól áll a rövidség. Holloway 100 oldalban képes annyi izgalmat generálni, mint más 300 oldalban sem. Viszont ezt már nehezen húzza szét nagyobb cselekményre. Ebben a részben kevesebb a pörgés, inkább elvarrja az eddigi szálakat. Vannak ugyan tétek, de már mindenki tudja, hogy Langtonék profik.

Történetünk…

elején Harry fogságban tartózkodik, ahonnan családja legnagyobb örömére Winie egyszemélyes akciót szervezve szabadítja ki. A lány lakását még az előző részben felgyújtották, ám azt már nem vették észre, hogy egy fontos dolognak is lába kélt. Ezért kénytelenek keresést indítani, miközben Will egy nem várt személybe botlik bele.

 

Winie határozottan fejlődött a regények során. Továbbra is makacs és szereti egyedül végezni a dolgait, ezzel is másokat védve. Csipkelődő stílusából lejjebb adott, és felsejlenek az érzelmei. Bár érzelmeinek tárgyával nem vagyok kibékülve, mert szerintem csak a bajt fogják hozni a másikra, elfogadom a döntését. Véleményem szerint Will sokkal jobban illik hozzá, aki azonban barátként is jelesre vizsgázott. Egy kis magabiztosság még ragadhatott volna rá, de Langtonéknál szerintem hosszú távú bejárása lesz, főleg ha elveszi Audreyt. Hogy kit? Igen, szerintem Winie nővére látványosan táplál érzelmeket a fiú iránt, és csak idő kérdése, mikor fogja majd becserkészni.

Forrás: Pinterest

A regény középpontjában a korábba különleges szerkenytűk és Will anyjának a titka áll. Egyáltalán nem kedveltem meg a szipirtyót, akit egyedül a múlton való rágódás hajt. Sejtettem, hogy ennek Langtonékhoz lesz köze, de szívesen olvastam volna még erről. Harry kiszabadítása kevésbé érdekelt, mint ez, utóbbit azonban hamar lerendezte. Több bonyodalomra számítottam.

Hiányoltam a családi életképeket, amely a sorozat üdeségét adja. Nem ártott volna még egy kis humor, vagy legalább egy pár jó kis szócsata. Mintha mindenki elfáradt volna egy kicsit. Az oké, hogy Winie komolyodik, de a család idősebb tagjai már nem változnak ilyen rövid idő leforgása alatt, főleg nem a nagyi.

„Neki is fontos a betyárbecsület. Akinek a szava nem ér semmit, az maga is értéktelen.”

~~~

„Ha valaki sokáig az életed része, még ha rossz értelemben is, aztán hirtelen nincs többé, valahogy űrt okoz a hiánya.”

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

#3,5 A bross

Nagyon aranyos karácsonyi történet, igazi ínyencség a sorozat kedvelőinek. Még mindig haláli benne a Langton família, akiket továbbra is imádok. Will és Winie kapcsolatából sosem tudok betelni, mert szerintem passzolnak egymáshoz. A többi kötethez hasonlóan itt sem maradhat ki a lopás, de a hangsúly a karácsonyi készülődésen van.

„Helen néni is pont olyan volt, mint az összes többi Langton-asszony: értették ők a viccet, csak épp nem szerették.”

~~~

„– Neked van a legkülönösebb családod – vont végül konklúziót. Nem tudtam vitába szállni vele, sőt, én valószínűleg nem a „különös” szót használtam volna. A „bolond” már sokkal inkább lefedte a valóságot, de persze ezt csak én mondhattam rájuk.”

~~~

„– Nem dramatizálod túl egy kicsit? – vonta fel a szemöldökét, kipattintotta a dugót az üvegből, és először nekem töltött, azután magának.

– Audrey az, aki mindenből drámát csinál. Én csak a tényeket közlöm.

– Jobban hasonlítotok egymásra, mint hinnéd.”

~~~

„A vacsora kellemesen telt, nagyapa is csak a végén lépett rá a terítő sarkára, és csak az asztal jobb szélét rántotta magával a művelet közben, de addigra már nagyjából mindenki befejezte az evést. Aki meg nem, az ma este is tanult valamit: addig egyél, amíg van rá lehetőséged.”

A sorozat további kötetei:

Mesterkulcs (#1)

Tolvajbecsület (#2)

A hóhér kötele (#3)

Tolvajok kézikönyve (#4)

Mechanikus farkas (#5)

Forgandó szerencse (#6)