Idegen kultúráról szóló
könyvre vágyva vettem kézbe Kyung-Sook Shin Vigyázzatok Anyára! című regényét,
és amennyire feszített tempóban kellett olvasnom a Könyv Kemping miatt, annyira
tetszett. Pedig a kényszerolvasások nem szoktak jól elsülni, de újszerűsége és
gondolatai újabb és újabb felismeréshez juttattak.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2011> Magyar megjelenés éve: 2012 Könyvmolyképző Kiadó női sors öt csillag |
Amikor a 69 éves Szonjo
(So-nyo) elszakad férjétől a szöuli metróállomás forgatagában, családja
kétségbeesetten indul a keresésére. Mégis, ahogy a régóta lappangó titkok és a
személyes sérelmek szépen lassan napvilágra kerülnek, mindenkiben felmerül a
kérdés: vajon mennyire ismerik az asszonyt, akit anyjuknak neveznek?
A szívhez szóló hangokon,
a lány, a fiú, a férj és az anya szemszögéből elmesélt történet egyszerre nyújt
hiteles képet a mai Koreáról és egyetemes betekintést a családi szeretet
témájába.
Ezt még határozottan fel
kell dolgoznom. A nagyrészt retrospektív elbeszélésmódnak köszönhetően magam
raktam össze azt, hogy hogyan is jutottunk el a regény kiindulópontjához. Női
sorssal foglalkozva nagy kérdéseket tesz fel, amit lányként teljesen másképp
értelmeztem, mintha már anya lennék. Mindenképp újra fogom olvasni, akkora
hatást gyakorolt rám.
Történetünk…
egy koreai családról szól,
ahol az édesapa és az édesanya vidékről felmegy Szöulba, hogy meglátogassák az
ott élő gyerekeket. A vasútállomásnál lévő metrómegállóban azonban akkora a
tülekedés, hogy az édesapa úgy száll fel a szerelvényre, hogy a felesége az
állomáson marad. A férfi ezt túl későn veszi észre, és ez vezet a felesége
letűnéséhez. Vagy mégsem? Mi van ha az állomásra ki nem menő gyerekek a
hibásak? Vagy a szülők makacssága, hogy egyedül is odatalálnak? Vajon kié a
felelősség?
Újszerűnek hatott a
könyvben megjelenő E/2-es elbeszélésmód, amelyben még sosem volt eddig részem. Kevésbé
volt zavaró, mint azt elsőre gondolná az ember. A történet ezáltal sokkal
személyesebbé vált számomra, hisz olyan érzésem volt, mintha valaki mesélné
nekem a történetet, egy láthatatlan és mindentudó mesélő.
A jelenbéli cselekménye kevésbé
hangsúlyos, végig a keresésről szól. Emellett visszaemlékezésekből követjük
végig az édesanya életútját, ahol fokozatosan belepillanthatunk az asszony
sorsába. Az egyes részek egyre többet tárnak fel a múltból, hisz mindegyik
személy másképp emlékszik rá, mást hallott tőle és máskép viszonyult hozzá. Az
idősebb lány tárgyilagosan, az idősebb fiú szeretettel, a férj megbánással, a
fiatalabb lány bűntudattal, és a fiatalabb fiú meg leginkább sehogy.
 |
| Forrás: Pinterest |
A regény központi témája a
nő sorsa anyává válás után. Már eleve a koreai kultúra is újszerűen hatott,
nemhogy még az édesanyákhoz való hozzáállás. Az anya a történetben mint
háttérbe szoruló figura jelenik meg, akivel sokkal többet foglalkoznak eltűnése
után, mint előtte. Addig természetesnek veszik a kiszolgáló szerepét, amit a nő
némán tűr. A főzésért sem kifejezetten rajong, de feladatként elvégezte, hisz a
család élelmezése volt a legfőbb feladata. Mindezen kötelességek mellett vajon
megérdemlik a nők a boldogságot és lehetnek céljaik, vagy csak anyák. Az életét
belerakta a gyermekei nevelésébe, de mindegyiket másként szereti, és mást vár
el tőlük.
Emellett a gyerekeken
keresztül két másik alternatív, modernebb női sorsot is felvázol. Az egyik az
elfoglalt és karrierista nőét, aki csak a munkájának él, sokat utazik, és alig
van ideje a szüleire. Végül szerintem ő zuhan a leginkább magába az eltűnéskor,
és őt marja leginkább a bűntudat. A másik az okos és diplomás nő, aki sokkal
többre vihette volna az életben, minthogy három gyereket szüljön. Az
írni-olvasni tudás nem adatott meg az édesanyjának, így ő jelenti minden
reményét.
A könyvben megjelenő
férfikarakterek nagyrész a háttérbe szorulnak, egyedül az elsőszülött fiú és az
édesapa kap nagyobb szerepet. Míg utóbbi inkább negatív szereplőnek van
feltüntetve, addig az előbbi mint a család legfontosabb embere van jelen. Az
elsőszülött kötelessége a tanulás, és feladata az összetartás biztosítása, még
ha távol is vannak a szülői háztól.
 |
| Forrás: Pinterest |
Hihetetlenül
elgondolkodtató regény egy ismeretlen, mégis ismerős világról, hisz nőként még
nagyszüleink/dédszüleink generációjának is nagyrészt a háztartás vezetése volt
a legfőbb gondjuk. Emellett a saját korunk rohanására is reflektál, ami miatt
bennem is bűntudat támadt, pedig én szeretek időt tölteni a családommal. Annyi
mindent tudnék még mondani, de nem teszem, inkább azt javasolom, hogy olvassátok
el ti is!
„Nem érted, miért tartott ilyen sokáig felismerned a nyilvánvalót. A te szemedben anya mindig anya volt. Fel sem merült benned, hogy annak idején neki is meg kellett tanulni járni, hogy ő is volt három-, tizenkét vagy harmincéves. Anya mindig anya volt. Anyaként született. Amíg tanúja nem voltál, hogyan fut oda a bácsikádhoz, nem gondoltál rá, hogy ő is csak egy emberi lény, akiben ugyanolyan érzelem munkál, mint amit te érzel testvéreid iránt.”
~~~
„Ha az ember azzal foglalkozik, amit szeret, ki csinálja meg helyette azt, amint nem szeret?”
~~~
„– Ha nincs kedved főzni, vágj oda egy fedőt! Még ha később el is szörnyülködsz rajta, mennyi pénzt elszórtál, egészen meg fogsz könnyebbülni.”
~~~
„Miután gyermekeid anyja eltűnt, rájöttél, hogy a feleséged tűnt el.”
~~~
„Egy ház csak akkor él, ha emberek laknak benne, nekidörgölőznek, élettel töltik meg.”
~~~
„Egy ház magán hordozza a lakók tulajdonságait, és attól függően, hogy ki él benne, nagyon jó, de nagyon furcsa ház is lehet.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése