Ez már megint mi volt? Egy
rövid és gyors olvasmányra számítottam Bartos Zsuzsa Alkonyőrzők című
regényétől, ehelyett azonban végigszenvedtem a lapokat, és még a történeten is
fogtam a fejemet. Nagyon nem az én esetem ez sci-fi, egyszerűen taszított
karaktereivel.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2016 Könyvmolyképző Kiadó sci-fi, disztópia két csillag |
Veled vagy ellened?
Zóra egy fiatal lány, aki
géntervezett és tökéletes – lenne. Csakhogy selejtes, és már csak pár hónap
maradt már csak az életéből. Különleges bűnözőként most új feladatot kap, az
utolsó természetesen született kislányt kell megmentenie. Vajon igaz, hogy a
szerelem mindent legyőz?
Ardan az egyik utolsó
természetes apa, a lányát nem ismeri; ám amikor megtudja, hogy elrabolták,
olyan próbatétel vár rá, ami talán az életébe kerülhet. Meddig hajszol egy ősi
késztetés?
Tarik mélyen sebzett. Öt
éve keresi hasztalan Zórát, képtelen elfogadni, hogy elvesztette őt. Tariknak
nagy hatalma van, és mindenáron meg akarja óvni a régi értékeket, ám a helyzet
kicsúszik az irányítása alól.
Képes lesz jó döntést
hozni? Szembeszáll-e a saját megszállottságával?
A kemény világ kemény
hősöket kíván, és már a jövő a tét.
Vajon sikerül megmenteni?
Küzdj mindhalálig!
A kötet a negyedik Aranymosás
Irodalmi Válogató nyertes műve.
Már előzetesen sem értettem a kétborítós koncepciót. Annyira jó lenne a regény, hogy indokolja a különböző változatokat? Vagy csak szimplán nem tudtak dönteni? Szerintem utóbbi lehetett, bár a kolibris Sötét Örvény kiadást nem igazán értem, hisz a madár csak kétszer szerepel a kötetben, és akkor sem bír akkora jelentőséggel a szememben, hogy a borítóra kerüljön. Jó, a Vörös Pöttyös kiadáson is rajta van, de nem ő, hanem a biológia van a középpontban, így ezt logikusabbnak találom.
Történetünk felütése
egyáltalán nem tetszett, és ez az érzés további olvasással csak erősödött bennem. Egy
kuplerájban indít, ahol egy férfi prostihoz fizet be egy nő. A szépfiúnk
családi zűrökkel is küzd, szoros kapcsolatot ápol az álmaiban megjelenő lányával,
akit a valóságban nem is ismer. Egy kicsit talán megsajnáltam, de sosem
kedveltem meg igazán. Életképtelen, nemhogy apának nem való, senkit sem bíznék
rá. Szenveleg a lánya miatt, aztán amikor szembe találkozik vele, meg sem
mukkanik.
 |
| Forrás: Pinterest |
Az első oldalak olvasása
közben az volt az érzésem, hogy mintha egy On Sai novellát olvasnék az Esővágy
című kötetből, csak furcsább kivitelben. Aztán megnéztem, hogy ez az érzés
hátha azért van, mert ő lehetett a könyv szerkesztője, de sajnos nem. Akkor
talán jobb lehetett volna, mert így csak csapongott disztópikus és romantikus
keretek közt.
Szeretem, ha el tudom
helyezni a történetet térben és időben. A jövő ugyan egyértelmű, de az országok
politikai és gazdasági berendezkedése hiányzott az elején. Oké, hogy Ankaráról
beszélünk, meg Londonról, meg a Távol-Keletről, de miért épp ott alakultak ki a
pólusok? Kik irányítják őket? Miért kellett a géneket manipulálni? Aztán
ezeknek egy részére később rájön az ember olvasás közben, de az elején nagyon
el voltam veszve. A Kárpátok megjelenését viszont örömmel fogadtam.
A természetesség híveként
nagyon nem kedveltem a génmanipulációs vonalat. Blanka és Maysa sem nyerte el a
tetszésemet, pont úgy húznak fel, mint az egyik egyetemi tanárom. Az utódok már
nem természetes úton születnek, hanem mesterségesen hozzák őket létre. A család
fogalma is átértékelődött, és a világ vezetői a maguk szájíze szerint alakítja
a világot. Van aki férfimentes, nőuralta társadalomra vágyik, van aki a
mesterséges emberekben látja a jövőt. És ez bántott, mert mindenki bigott módon
a saját nézetét szajkózta, ezáltal veszélybe sodorva az emberiséget.
 |
| Forrás: Pinterest |
Egyedül talán Tarik sorsa
kötött le, de miatta is a falba vertem a fejem. „Testvérével” szerelmi
kapcsolatot alakított ki, de aztán a lány megszökött előle. És az egész
regényen keresztül azon rágódik, hogy szeretné visszakapni, a lány azonban
tojik a fejére. Zóra azért is zárkózik el a fiútól, mert nagyon gyorsan
öregszik, és tíz év alatt gyakorlatilag már ráncos vénasszonnyá vált, aki a
halálát várja. A regénynek ez a mozgatórugója, a disztópikus vonal eltörpül
mellette. Azonban a „csak rövid időt lehetünk együtt, mert beteg vagy” típusú
regényekből sokkal jobbak is vannak.
Furcsa egy regény, nemigen
olvastatta magát. Se a romantikus szála, se a disztópikus helyszíne nem kötött
le igazán. Arra azonban feltűnt, hogy a könyvben az ételnek nagyon fontos
szerepe van, mert mindig és mindenhol esznek. A humusz nagyon jó kaja lehet, mert
magas körökben mozgó embereknél csak ez fordul elő.
Ajánlom?
Ehhh… Nem kifejezettem, legalábbis ha nem vagy oda meg vissza a disztópiákért. Ha
csak a borító keltette fel az érdeklődésedet, akkor semmiképp. Ha a fülszöveg,
akkor mindenképp olvass előtte több helyről értékeléseket, mert hátha pont a TE
elvárásaidnak felel meg. Mert az enyémnek abszolúte nem.
„De ha valaki tíz év alatt leéli az életét, nem távozhat középszerűen.”
~~~
„… az embernek szeretni kell a családtagjait, akkor is, ha kretének. Ez sejtjeinkbe írott törvény.”
~~~
„– Mit nyer valaki, aki egy gyereket birtokol? Egy gyerek felesleges gond és túl nagy rizikó. Felnő, aztán élete úgyis a társadalomé lesz, besorolják valahová és…”
~~~
„– Mi a család?
– Néhány ember együtt lakik, mert az idiótaságuk kompatibilis.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése