2022. május 31., kedd

Havi zárás – Május 2022


Nagyrészt csendesen telt a május, mivel két vizsgám is volt erre a hónapra, így tanulnom kellett. A tavasz hektikussága miatt sajnos nem sikerült befejeznem a szakdolgozatomat, így egy fél évet csúszik a leadása. Jelenleg sem épp azzal foglalkozom – pedig kellene –, hanem tanulok arra a vizsgára, amin meghúztak, de majd csak meglesz. Igazából kell egy-két nap, mikor nekiveselkedek, és beleásom magam a témába, de már a hátam közepére kívánom egy kicsit.


Munka szempontjából is laza volt a hónap, viszont még május elején egy tanulmányúton vettem részt a Wachau térségébe, amely egy osztrák túrarégió. Ez volt az első olyan utam, hogy egyedül kellett képviselnem a céget, azaz én voltam a főszervező, a tolmács és a fotós is egy személyben. Nagyon jó tapasztalat volt számomra, hogy képes vagyok ennyi mindent kézben tartani. És nem mellesleg megkérdezték tőlem, hogy honnan tudok ennyire jól magyarul, mert totál osztráknak néztek.


Hosszú idő után végre jutott időm arra, hogy saját magam is nézzek filmeket ás sorozatok. Nagyrészt barátommal közösen szoktunk leülni a TV elé, aminek köszönhetően májusban a Moon Knight-ot és a Star Wars: Lázadókat maratonoztuk le, de ha magam vagyok, akkor inkább olvasok. Viszont kedvem támadt nosztalgiázni egy kicsit, mert kollégistaként mindig megnéztem valamit ebéd közben. Mivel munka közben is kijár a pihenés, így úgy voltam vele, hogy miért ne, valamint már nagyon meg akartam nézni a Heartstoppert. Úristen, ez a sorozat minden volt, amit egy adaptációtól vártam. Már képregényként is szerettem a sorozatot, de a Nicket játszó színész totál levett a lábamról. Végig csak mosolyogtam a sok kedves jelenet miatt, és hihetetlenül nagy dolognak gondolom, hogy már van kinn a piacon egy olyan sorozat, ami segíteni tud az LMBTQ+ fiataloknak az útkeresésben. Emellett három lemaradásomon is dolgoztam, mert megnéztem a Harry Potter 20. évfordulós dokumentumfilmjét, ami nagyon nosztalgikus volt. A Athéné Klub olvasása közben végig azon agyaltam, hogy vajon mennyire hasonlít az Enola Holmes című filmre, mert fejben mindig arra asszociáltam. Hát igazából semennyire, mégis élveztem ezt a Sherlock feldolgozást. Erősen ifjúsági, de a kosztümös filmek kedvelőinek megéri megnézni. A legnagyobb lemaradásom viszont a 2020-as Emma volt, amit sokáig kerülgettem, mert féltem tőle. Tudtam, hogy humoros oldalról fogja meg a történetet, de az alapmű nem tartozik a kedvenceim közé. Végül pozitív csalódás lett, mert sokkal jobban tetszett, mint vártam. Emma és Knightly közti kémia valós volt, amit a 1996os filmváltozatból hiányoltam, és a frissesség és humor jót tett az adaptációnak.

 

 

Májusi olvasmányaim (3468 oldal)

 

Kezdek rájönni arra, hogy hónap közepén mindig eljön az a pont, hogy bepánikolok azon, hogy nem olvasok eleget. Ez egyáltalán nem igaz, hiszen ez nem egy gyorsasági verseny, hanem mindenki a saját tempójának megfelelően fogyasztja a könyveket. Az embernek felnőttként már más kötelezettségei is vannak, így be kell látnom, hogy az időm véges. Ennek ellenére megint szép teljesítményt értem el a novelláknak és kisregényeknek köszönhetően. Két sorozatot fejeztem be, kettőt folyattam és egyet kezdtem el. Ugyan leginkább megszokott szerzőktől olvastam, de három újjal is megismerkedtem. Leginkább Theodora Goss vitte a hónapban a prímet, de Colm Tóibín se maradt le mögötte sokkal. Mindkettőjüktől szeretnék a lehető legtöbbet olvasni, mert megérdemlik a figyelmet. A suttogó ajtón túl jobban megviselt, mint azt előre gondoltam volna, de még mindig sokkal jobb élmény volt, mint a Mesteralvók viadala, amely talán a hónap mélypontja, főként azért, mert rengeteg potenciál lett volna a sorozatban, de az író nem használta ki őket. A képregények közepes élményt nyújtottak, de nem is azokra fektetettem májusban a hangsúlyt, hanem sokkal inkább a regényekre, amelyekkel viszont lassan haladtam.

 

 

A hónap kedvence: Különleges hölgyek európai utazása I-II.

A hónap csalódása: Mesteralvók viadala

 

 

Könyvbeszerzések

 

Egalba jött ki a beszerzett és a magánkönyvtárból olvasott könyvek száma, de ezen a ponton nem tud zavarni, hiszen már május van, és 2022-ben még csak 22 könnyvel gazdagodtam. Az öt könyv mérlege egy bolti illetve két molyos vásárlás, egy recenzió és egy közösségi polcos szerzemény. Ugyan a Könyvhét miatt számos kötetet előrendeltem, de ezek csak később jönnek meg, valamint magán a Vörösmarty téri kolbászolásomon sem terveztem nagy költségekbe verni magamat.

 

  • Mélylevegő Projekt: Elmerülő

Szabados Ági brandet épített maga és a könyvesboltja körül, amelynek egyik eleme az exluzivitás. Az általa kiadott könyveket ugyanis nem lehet akárhol megvásárolni, csak a Libertine-ben, így mindenképp el kell fáradni oda, vagy marad az internet, de az is az ő webshopján keresztül. Már a 2021-es Könyvhét alkalmával el akartam látogatni hozzájuk, de végül csak most sikerült benéznem, de itt már célirányosan érkeztem. A Mélylevegő Projekt munkásságát Instagramon is követem és nagyon hasznosnak találom, amit csinálnak. Őket és a saját mentális egészségemet támogatva szereztem be a könyvüket, amely remélem, hogy hasznos mankóként fog szolgálni.

 

Újabb tavasz, újabb Bauer Barbara regény. Legnagyobb örömömre ismét egy történelmi témájú kötettel jelentkezik, amely most minden eddiginél korábbi időszakra, 1848-ba kalauzol el minket. Nagyjából ennyit tudok róla, valamint a borítót és az írónőt ismerve lesz benne szerelmi szál, de nekem már nem kell több. Mert tudom, hogy jó lesz.

 

Megbuktam életem első egyetemi vizsgáján felsőoktatási pályafutásom utolsó félévében. Ennek vigaszdíjaként, no meg hogy rábukkantam a kollégiumok előtt egy Bookline Lapozóra, elhoztam ezt a kötetet, amit már korábban olvastam, de csak a második része volt meg itthon. Nagyon meglepődtem, mert egyáltalán nem tudtam, hogy már a megyében is helyeztek el ilyet. A régi könyvek mellett szerencsémre valaki nemrég rakta bele az ifjúsági regényeit.

 

  • Rainbow Rowell: Csak így tovább (Simon Snow #1)
  • Justin A. Reynolds: Opposite of Always – A végzet ellen

A hónap végén még becsúszott két darab könyv, amiket nem terveztem be előre, viszont kapva kaptam az alkalmon, hogy segítsek egy bajba jutott könyvmoly társamnak. A Carry On (bocsi, én továbbra is az angol nevén fogom hívni, mert egyszerűen nem áll a számra Rowell regényének magyar címe) már külföldi megjelenésekor felkeltette az érdeklődésemet, rengeteget hallottam róla. Mikor megtudtam, hogy hozza a Fumax, nagyon megörültem, de sosem jutottam el odáig, hogy be is szerezzem. Egészen mostanáig. A másik pedig egy ifjúsági időutazós regény, amelynél először a sárga borítón akadt meg a szemem (ki gondolta volna). Egy kedves történetnek ígérkezik, és mindig nyitott vagyok az ilyesfajta kalandokra. És a legnagyobb meglepetés, hogy a két könyv borítója még passzol is egymáshoz, mert mindegyiken megtalálható ugyanaz a türkiz szín.

Írta: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)