Az otthonod ott van, ahol megteremted | Bauer Barbara

Bauer Barbara hihetetlen sebességgel ontja magából a regényeit, amelyet némely szerző igazán eltanulhatna tőle. Mindezen mennyiség azonban nem megy a minőség rovására, hiszen átgondolt finomsággal jelenít meg sorsokat, és fűzi bele a történelem vad eseményeinek hátterébe. A messziről jött fiúról is tudtam, hogy különleges lesz, de a párhuzamos idősíkok miatt állandóan kiestem a történetből, viszont ennek ellenére szerettem. A végén egy ponton még el is érzékenyültem.

 

Eredeti megjelenés éve: 2021
Jaffa Kiadó
családregény
négy csillag

Vannak emberek, akiknek a története jóval azt megelőzően kezdődik, hogy megszületnének. Sándor története sem indul másként, mint sokaké a II. világháború idején. A szerelemben fogant kisfiút csupán egyszer tarthatta a kezében az édesapja, egyszer emelhette büszkén a magasba, mielőtt életét veszítette a fronton. A félárva fiú nemcsak az édesapját, de később az otthonát is elveszíti, és útra kel az édesanyjával és annak családjával egy új élet reményében.

Katalin két özvegyember házasságába érkezik első közös gyermekként, és él boldog, önfeledt gyerekkort a Kárpátok gerincén, Székelyföld határvonalán mindaddig, amíg a család elhagyni nem kényszerül az otthonát 1916 nyarán. A tizenegy éves kislány élete egyetlen éjszaka leforgása alatt megváltozik, és már sosem lesz a régi. Sorra veszíti el mindazt, ami egykor a biztonságot jelentette: az otthonát, az édesapját, az erdő hangját, a gyerekkorát.

Teréz születésekor hatalmas vihar vonul át a Kárpátok fölött, de mintha csak az égiek tudnák, hogy új élet érkezik, szétnyílnak a sötét felhők, utat engedve a csillagok fényének. A kislánynak és az édesanyjának szüksége is van minden erőre, jöjjön az az égből vagy bárhonnan. Teréz ott nő fel, ahol a fák őrt állnak a Kárpátok vonalán, azon a földön, amelyet soha elhagyni nem akar, amely mindent jelent neki, ahol úton – útfélen az ősei nyomára lel, még akkor is, ha születésekor ez a föld már egy másik országhoz tartozik. Talán éppen ezért ragaszkodik hozzá, mégis menni kényszerül, és az élet néhány nap alatt, egy vagon sötét mélyén megváltozik.

A sors ismétli önmagát.

 

Az az igazán mesteri író, aki sorozatok nélkül is képes univerzumot teremteni. Aki apró részletek segítségével fűzi össze a különálló történeteit, így csemegét szolgáltatva a lelkes olvasók számára. Etyek rengeteg titkot rejt, ami köré történetet kerítve egy élő, ám mégis kitalált települést kapunk. Borsózott a hátam az ismerős helyzetek és szereplők feltűnésénél. Megjelenik benne a bábaság (Kétszáz éves szerelem), a székelyek menekülése Erdélyországból (Porlik mint a szikla), valamint a második világháború frontján meghalt nagypapa (Elsuttogom százszor). Az ismerős motívumok mellett a regényben feltűnik A fekete rózsa egyik szereplője is, ami egy külön réteggel látta el a könyvet. Hihetetlenül érzelmes pillanat volt az a jelenet számomra.

 

Történetünk…

két idősíkon játszódik. Az egyikben Sanyit követjük, ahogy az ötvenes évek Magyarországán éli gyerekkorát. Különleges nők között nő fel, akik nagy súlyokat cipelnek a hátukon. Szabad szellem, aki egy nap azzal az ötlettel áll elő, hogy ő márpedig nyulakat fog tenyészteni. A másik szál Székelyföldön indul, ahol egy fiatal lányt, majd később az ő lányát követjük, hogy hogyan is tépázza meg a családjukat az első, majd a második világháború időszaka. Legnagyobb kérdés számukra, hogy vállalják-e az ismeretlent, ahol nem biztos, hogy szívesen látják őket. Vagy maradjanak őseik földjén, amelyet veszély fenyeget.

 

Forrás: Google és Pinterest

 

Ez egy összetett családregény, ahol három generációt követünk. Ismerjük a végkimenetelt, így kevésbé azon van a hangsúly, hogy hova is tartunk. Sokkal inkább az események emberekre gyakorolt hatását és azok formáló erejét figyelhetjük meg. Az ugrásoknak köszönhetően azonban nem sikerült teljes mértékben magával ragadnia, mert általában arra szoktam meg a helyzetet, mire átkerültünk egy másik idősíkba. A múltat jobban értékeltem az elején, és a „jelenbéli” szálat legtöbbször átugrottam volna, de aztán megláttam az értelmét, és onnantól kezdve már nem húztam fel az orromat, ha Sanyi köszönt vissza a lapokról.

Ez a székelyek története, legalábbis azoké a családoké, akik Erdélyből viszontagságos körülmények között telepedtek meg végül Etyeken. Az idők során megkeményedett nép többször menekült, mind az első mind a második világháború következtében bizonytalan idők köszöntettek be számukra. Trianon után még vissza tudtak térni, de a románok ’45 után már sokkal határozottabban léptek fel. Sokat tanultam a könyv által, és tárult ki előttem a világ.

 

A borító a könyv első jelenetét ábrázolja. Leginkább a rajta szereplő fiú, Sanyi a fontos, akiben generációk élményei tömörülnek. Apa nélkül nő fel, így hamar önállósodik. Egy szabad lélek, akiben számomra öregapám köszönt vissza. Sosem tanul otthon, csak azt tudja, amit az órán megjegyez, hiszen segítenie kell a ház körül. Emellett vállalkozó, szabad szellem, aki másképp látja a világot, és édesanyja sem szeretné ebben korlátozni. Ha nagyon szigorú szeretnék lenni, akkor ezek a részek maradhattak volna leginkább ki, vagy lehetett volna átalakítani őket, de azért hiányzott volna belőle.

 

Forrás: Google

 

Erős asszonyok szerepelnek ebben a kötetben, akik férfiak híján kemény döntések meghozatalára kényszerülnek. Katalin édesanyja „eladta” a lányát, hogy mindenkinek jobb legyen. Nehéz volt akkoriban sok gyereket etetni, és Katalin így jó kosztot és még pénzt is kapott a munkájáért. Az első világháború miatt is menekülni kényszerül, akkor még a szülőkkel együtt, a másodikban viszont magának kell választania, hogy vigye a családját, vagy maradjanak. Katalin lánya, Teréz az új helyen szerelemre talál, ám a hadkötelesség elszólítja a férjét, aki ott is veszik. Családjának eltartása érdekében szülésznőnek tanul, ami szintén lemondásokkal jár. A jelenbéli szálon viszont már minden stabilizálódott, és minden korábbi történés ismeretében csak csodálni tudom.

 

A regény központi témája az otthon és annak keresése. Mindenkinek azt a helyet jelenti, amely nyugalmat és biztonságot nyújt. Amint ez veszélybe kerül, meginog a kép: tartsunk ki vagy menjünk el a visszatérés reményében? Az új helyre megérkezve üres házak fogadják őket a második világháború körüli áttelepítési hullámok miatt – vitték a németeket, a magyarokat, a zsidókat, a romákat, a tótokat. A nagy kérdés viszont az, hogy mikortól is számít már a hely új otthonnak és nem csak lakóhelynek?

 

Megjelenik benne a fikció mellett az önéletrajzi vonal is, hiszen az írónő családjában találhatjuk Etyek szülésznőit/bábáit. Az ismeretlentől való félelem miatt nem látják őket szívesen, ám a szocializmus idejében nagy szolgálatot tett a falu lakosainak. A gyermekek világrahozatala mellett ő kereszteltette meg a gyermekeket a templomban, amit akkoriban nem néztek jó szemmel.

 

Forrás: Google

 

Összességében

Maga a történet és a mondanivaló hozta az írónőtől megszokottat, jó volt újabb erős nőket megismerni, valamint a székelyek hányattatott sorsáról olvasni és abból tanulni. Az idősíkok ugrálása miatt kevésbé kötődtem a szereplőkhöz, bár a múltbéli részek miatt mindig tűkön ültem.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak!

„Rádöbbentett, hogy sok nehézség ellenére kiváltságos, hisz ott élhet, oda térhetett vissza, arra a földre, amit az ősei ezer éve vigyáztak rá.”

~~~

„…az emberek keresnek maguknak csámcsognivalót. Máskülönben még észrevennék a saját hibáikat.”

~~~

„– Ne törődj vele, hogy ki mit gondol, ha úgy érzed, helyesen cselekszel!”

~~~

„Lehet, hogy valóban kicsapják? Tény, hogy alig tanult, leckét szinte sosem írt, de azzal is tisztában volt, hogy a tanárai, kedvelik gyors észjárását és a nem is a tanmenetből, hanem ki tudja, honnan összeszedett tudását. Igaz, kiolvasta már az iskola, a papok és a falu könyvtárát is, de ez nem elég ahhoz, hogy a rossz jegyeit átírják és a hiányzásait kitöröljék.”

~~~

„– A szabályokat azért írják, hogy betartsuk – kezdte az asszony, és bár egy perce még azt gondolta, hogy valami tanmesével meggyőzi a fiát, hogy alapvetően követni kell az elvárásokat, meggondolta magát. – De amikor ezek a szabályok önző érdekeket szolgálnak, amikor ártasz velük, akkor előfordul, hogy vállaljuk a kockázatot.”

~~~

„– Ha ilyenek a boszorkányok, akkor kár volt kislánykoromban félni tőlük – nevetett Katalin, miután elköszöntek.

– Márpedig ilyenek. Jó szándékú, gyógyító emberek, csak hát a rendszer sosem szerette azt, ami más, mint amit ő jónak lát. Ami felett nincsen hatalmuk.”

~~~

„Dönteni kellett, választani, de ami talán ennél is nehezebb, felszámolni. Egyetlen vagonba összecsomagolni a múltat, generációk felépített életét. A gyerekeknek talán könnyebben ment, tették a dolgukat, követve az anyjukat. De Teréz elnézte az édesanyját, aki nem csak a tárgyakat rendezte, nem csak az emlékeit tette ládába, vagy döntött úgy fölöttük, hogy az idő távlatában elegendő, ha csak gondolatban csomagolja el őket.”

~~~

„Bár talán az otthon nem is ott van, ahová az út vezet, hanem ahol a szív marad. Ahová egyszer majd a lelke hazatér. Mert abban biztos volt, hogy bármerre viszi is a sorsa, bárhol hantolnak rá sötétséget hozó rögöket, a lelke visszatér, akkor is, ha a teste marad.”

~~~

„Már egy ideje akartam érezni, hogy ha máshonnan is jöttünk, már itthon vagyunk. De nem éreztem. Akkor sem, amikor már minden a helyén volt, de akkor sem, amikor betakarítottuk az első termést. Aztán megszületett a fiam, majd az unokám, és azt gondoltam, ennyi már elég. De most jöttem rá, ahhoz, hogy igazán kötődj, nem elég a föld és nem elég a születés. Kell, hogy valakit eltemess.”

~~~

„– Hősi halál. Hát van olyan? A halál mindenkinek egyforma. Nem válogat. Nincs szegény vagy gazdag, nincsenek nemzetek, vallások, nincsenek korok elvesznek az elvek, nincs hatalom és nincs elnyomott. Halottak vannak – folytatta élesen. – És a halál magányos. Nincs ellenség, de olyan sincs, aki megvéd. Akkor kinek a hőse ő? A halálé vagy az életé? Hát nem mindegy? Halott!”

~~~

„Néha olyan, mintha éppen minden összeomlana, aztán valahol kidugja a fejét egy kis virág.”

~~~

„– Lehet, hogy földönfutók lettünk, megint nincs hazánk, nem vagyunk se románok, se magyarok, nincs otthonunk, templomunk, temetőnk, iskolánk, de ne feledd, hogy van valamink, amit soha nem vehetnek el!

De Sanyi még kicsi volt, hogy kérdezzen.

– Tudjuk, hogy honnan jöttünk, hogy kik vagyunk! És bárhová is visz az utunk, meglátjátok, talpra állunk.”

~~~

„– Ez itt Magyarország, nem?

– De. Több mint ezer éve már, csak vannak, akik időnként úgy gondolják, hogy átrajzolják a határt.”

 ~~~

„Sose bánd meg, amit tettél, különösen, ha akkor a jó érzésed vezérelt. Mindennek megvan a jó oka.”

~~~

„A föld nem vétetett senkinek! Meg kell munkálni! És az sem érdekli, milyen kéz teszi ezt. Lehet svábé, tóté, magyaré, cigányé, székelyé, ha dolgos!”

~~~

„Hiszem, hogy minden ember azért jön, hogy változtasson a világ folyásán. Hogy hogyan, azt az ő sorsa tölti be.”