Sorsszerűség | Francesc Miralles – Olvassunk „auf Deutsch”

Létezik-e sorsszerűség? Vajon okkal történik az, ha az ember először a sorozat második részét olvassa el? Szerintem igen, hiszen Francesc Miralles Samuel und die Liebe zu den kleinen Dingen című regényének témái kevésbé fogtak meg maguknak, mint az előzményéé, de a merengő stílusa miatt ezt a kötetet is élvezettel olvastam.

 

Eredeti megjelenés éve: 2006
kortárs fikció
három csillag

Der Literaturdozent Samuel hat es sich in seiner Einsamkeit bequem gemacht – bis ihm eine junge Katze zuläuft, und ihn aus seiner Lethargie zurück ins Leben holt. Schritt für Schritt öffnet sich Samuel für das kleine Glück des Alltags, für Begegnungen, Freundschaften und schließlich für die Liebe.

Am Neujahrsmorgen wacht Samuel in der festen Überzeugung auf, das neue Jahr werde ihm nichts Außergewöhnliches bescheren. Doch dann dringt ein eigenwilliger Besucher in seine Wohnung im Herzen Barcelonas ein: Mishima. Mit der jungen Katze verändert sich das beschauliche, aber einsame Leben Samuels von Grund auf. Er freundet sich mit seinem Nachbarn Titus an und begegnet nach dreißig Jahren seiner ersten Liebe Gabriela wieder. Mit ihr kommt die Erinnerung an einen längst verloren geglaubten Moment zurück. Ein bezauberndes Buch für alle, die sich auf unterhaltsame Weise mit den großen Fragen des Lebens beschäftigen wollen.

 

Voltak elvárásaim, de leginkább a komfort iránti vágy és kíváncsiság hajtott. Szerettem volna elmenekülni a mindennapokból, illetve úgy éreztem, hogy kimaradok valamiből, ha nem ismerem irodalomprofesszorunk egzisztenciális válságához vezető útját. A szerelem nálam egy kicsit elvitte, és sokkal inkább elmélkedtem volna velük a kis dolgok iránti szeretetről.

 

Történetünk…

szilveszter estén majd az azt következő újév napján indul, mikor is Samuel egy titokzatos macskát talál a lépcsőházban. Ugyan szeretné visszaadni a gazdájának, de végül úgy dönt, hogy megtartja, amivel gyökeresen megváltozik az élete. A magának való férfi szóba elegyedik a szomszédjával, egy rég nem látott ismerőssel fut össze, a kávéházban barátra tesz szert, illetve az állatorvossal is kezd jól kijönni. Vajon ez csak a sors játéka vagy Samuel döntéseinek következménye?

 

Nekem leginkább a körítés adott otthonos érzést. Beleláthatunk Samuel munkájába, mint egyetemi tanár, aki dolgozatokat javít és órákat ad. Az irodalmi művek említése lelkemnek bizonyos ritkán pengetett húrjait zendítették meg. Említésre kerül Az ifjú Werther szenvedései (amit én speciel nem szeretek), Kafka, Herman Hesse, a Konkrete Poesie, Bertolt Brecht és Graham Green. Utóbbi nevével már nem először találkozom, és édesanyám polcán is van egy-két kötet tőle, így lassan érik már az ismerkedés. A másik komforttémám a zene, amely egyrészt a nálunk családi hagyományként számító Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjével jelent meg a regényben, másrészt pedig Mendellsohn Dalok szavak nélkül című művével, amelyet a Bécsi Filharmonikusokat 2022-ban vezénylő Daniel Barenboim feldolgozásban szerez meg Samuel.

 

Ugyan említés szintjén feltűnik benne Japán, ami a második részt ismerve utalás a folytatásra, de végig Barcelonában vagyunk. Megismerjük a spanyol mindennapokat, a délutáni két órás zárva tartást (amit olasz kiruccanásom alkalmával már tapasztaltam, mint mediterrán szokás), a kávéházakat, de a híresebb helyekre nem visz el. Mindez annak is köszönhető, hogy Samuel jobban szeret a maga kis megszokott környezetében lenn, ami hihetetlenül ismerős érzés.

 

Forrás: Pinterest

 

A regény különös helyzeteket teremt. Samuelnek legelőször a kórházba került szomszéd bácsi könyve okoz fejtörést, amit határidőre kellene befejeznie, de csak a fejezetek címei vannak meg. Viszont az írás egy külső inspiráció, amihez a szerzők csak csatornaként funkcionálnak. A másik különös helyzetet a kávézó teremti, ahova rajta kívül két csodabogár is jár. Az egyik egy kupac papírral járkál, a másik pedig mindig ugyanannyi időt marad. A kötet során mindkettőt megismeri, de előbbivel kerül igazán közeli kapcsolatba annak köszönhetően, hogy egyik éjjel beállít hozzá, hogy nincs hol laknia. A férfi foglalkozását tekintve szelenológus, azaz a Holdat vizsgálja, és egy-két megállapítása erősen elgondolkodtatott az űrutazásról.

 

A szerelmi szál érdekelt a legkevésbé, de talán azért, mert ismertem a kimenetelét. Visszatekintéseket is kapunk, de leginkább a jelenben alakul Samuel kapcsolata Gabriellával. Teljesen véletlenül futnak egymásba, utána viszont hősünk végeláthatatlanul hajkurássza a hölgy ideáját, merthogy gyerekként is csak egyszer találkoztak. Minezzel viszont azt éri el, hogy nem veszi észre azt, aki ténylegesen nyitna felé.

 

A bejegyzés végén két gondolattal zárnám, amin ti is nyugodtan elmerenghettek. Mert nem az a lényeg, hogy miben vagyunk jók, hanem hogy mit kezdünk ezzel a tehetségünkkel. Valamint hogy az ember meg tudja változtatni a másik hangulatát, ha kedvesen fordul hozzá.

„Letztlich haben wir doch willkürlich festgelegt, wann Jahre, Monate und Stunden anfangen. Erfindungen der Menschen, um Kalender zu verkaufen. Wir haben die Welt nach unseren Vorstellungen eingerichtet, weil es uns beruhigt. Vielleicht hat das Universum hinter dem offensichtlichen Chaos ja tatsächlich eine feste Ordnung. Ganz bestimmt aber nicht unsere.”

~~~

„Okay, graue Haare sind zwar ein Zeichen von Weisheit, sagte ich mir, als ich eine Pinzette nahm und es ausriss. Aber es muss ja nicht jeder wissen, wie weise ich bin.”

~~~

„Die Wissenschaft ist der kürzeste Weg zu Gott. Wenn man sich die Biografien der großen Wissenschaftler ansieht, stellt man fest, dass das im Grunde alles Mystiker waren.”

~~~

„Das Glück wird niemals geringer, weil man es teilt.”

~~~

„Die Kultur ist ein Hintergrundgeräusch, das mich daran hindert, das Leben zu sehen, wie es ist.”

 

A sorozat további kötetei:

Das unvollkommene Leben oder wie das Glück zu Samuel fand (#2)