2022. június 19., vasárnap

Semmi sem az, aminek látszik | Theodora Goss

A kiadók egy bizonyos oldalszám felett erősen gondolkodóba esnek, hogy megéri-e bevállalni egy féltéglát, vagy inkább szedjék szét két kötetre a könyvet. A Delta Vision már évek óta teljes lelki nyugalommal az utóbbi utat választja, de már láttam példát erre a Könyvmolyképzőnél is. A Metropolis Media Theodora Goss a Különleges hölgyek európai utazásánál szintén bevetette, ami még jól is jött, mert így nem közel 900 oldalas monstrumot cipeltem magammal mindenhova. Az osztás helyének meghatározásáért is külön pacsi jár, mert nem akárhol szelték ketté, hanem azon a ponton, ahol szereplőink Bécset elhagyják. De ne szaladjunk ennyire előre ebben a számomra oly kedves történetben, hanem vegyük sorjában azt, hogy mi miatt ért fel a neki előre odaígért potenciálhoz.


Eredeti megjelenés éve: 2018
Magyar megjelenés éve: 2021
Metropolis Media
történelmi fikció, fantasy, krimi
öt csillag

Az alkimista lányának különleges esete folytatásában Mary Jekyll, Beatrice Rappaccini, Catherine Moreau, Justine Frankenstein és Diana Hyde, miután segítettek Sherlock Holmesnak és dr. Watsonnak a Whitechapel-gyilkosságok megoldásában, békésen éldegélnek a londoni Jekyll-házban.

Ám amikor Mary táviratot kap arról, hogy Lucinda van Helsinget elrabolták, az Athéné Klubnak az Osztrák–Magyar Monarchiába kell utaznia, hogy megmentsenek egy újabb, rettenetes kísérlet alatt álló fiatal nőt.

Hol van Lucinda, és mit csinált Van Helsing professzor a lányával? Meg lehet még menteni őt időben? Marynek és barátainak új szövetségeseket kell találniuk, szembe kell nézniük régi ellenségeikkel, és meg kell akadályozniuk, hogy a titkos Alkimista Társaság megvalósíthassa terveit.

Itt az ideje, hogy a szörny-leányok legyőzzék a múltat, és kezükbe vegyék saját sorsukat.

 

Kevesebb a véres jelenet és sokkal inkább az a kalandokkal és izgalmakkal teli utazásra, illetve a nyomozásra került a hangsúly, amit én nagyon értékeltem. Hihetetlen Ambrózy báró esetei hangulatom volt az olvasás közben, amibe belekeveredett helyenként egy kis Poirot, hiszen szereplőinkkel az Orient Expresszel utazunk. Holmes most egy kicsit háttérbe szorul, de ezáltal nagyobb teret kap az első kötetben megismert csipet-csapat, akiket külön-külön is megkedveltem, hát még mikor összekerülnek.

 

Történetünk…

az Athéné Klub londoni székházában indul, ahova egy nap Mary volt nevelőjétől egy távirat érkezik, hogy a korábban velük kapcsolatot felvenni szándékozó Lucinda eltűnt. Néhányan felkerekednek, hogy megkeressék a lányt, és Bécsbe vezet az útjuk. Eközben a brit fővárosban is gyülekeznek a fellegek, de minden jel arra mutat, hogy Budapesten fog a legnagyobb vihar lecsapni, ahol az idei Société des Alchemistes gyűlést tartják. Út közben azonban elrabolják őket, de barátokra is lelnek a nagy kalandok közepette. Vajon sikerül megállítani a lányoknak a további transzmutációs kísérleteket?

 

Továbbra is nagyon szeretem a regény elbeszélésmódját, amely sokat dobott az olvasmányélményen. A rendes folyószövegben ugyanis a legváratlanabb helyeken bukkannak fel a szereplők megjegyzései, amelyek sokat hozzáraknak az egyes szereplőkhöz és azok egymáshoz fűzött viszonyához. Egyiket sem éreztem haszontalannak, hanem mindegyik jókor volt jó helyen, mosolyt csalva az arcomra. Az írónőnek hatalmas elismerés ezért, mert sikerült az egykötetes poén kategóriából kilépve a sorozat védjegyévé tennie.


Forrás: Pinterest


A kötet egészséges mennyiségben tartalmaz visszatekintést, amely frissíti a tudást. Leginkább azonban a reklámelhelyezéseken lepődtem meg, ami egy nagyon okos húzás. Mivel Catherine szemszögéből aktívan íródik a történet, így a lányzó a lapok közül kiszólva megjegyzi, hogy ha bővebben érdekelne egy-két részlet, akkor vedd meg a sorozat első részét. Ez eleve a szereplőket is megjegyzésre készteti, de ha esetleg nem olvastad volna az első részt (amit kétlek, hiszen azért egybefügg a sztori), akkor ne hagyd ki azt sem.

 

Első körben egyáltalán nem értettem, hogy miért is eresztette ennyire bő lére az írónő ezt a részt, de aztán rájöttem a titok nyitjára. A regényben egy ponton kettéválik a csipet-csapat, és külön utakon keverednek kalandokba. Ezeket párhuzamosan látjuk, így nem maradunk le semmiről. Egyiket sem éreztem dominánsabbnak, mert mindkét helyen volt mit megoldani. Egy kis idő után Budapesten találkoznak, ahol azonban leült a történet. Hirtelen nagy törésként hatott a tétlen várakozás az utazások után, de ez csak egy kisasszony múló szeszélye volt, mert nemsokára felpörögtek az események.

 

A helyszínek nagyon aprólékosak, ami miatt teljesen elhittem, hogy Bécs vagy épp Budapest utcáin sétálok. Látszik rajta, hogy az írónő a kutatómunka mellett járt is ezeken a helyeken, amiknek századforduló előtti hangulatát teljesen átadta. Külön örültem Ödenburg, azaz Sopron említésének, amely egy külföldi könyvben még nagyobb értékkel bír. De ugyanúgy felcsillant a szemem a monarchiabéli ételek megjelenésekor, volt itt knédli, Wiener Schnitzel petrezselymes krumplival, csirkepaprikás, gulyásleves, de ellátogatunk a híres Gerbeaud cukrászdába is.


Forrás: Pinterest


Fontosak a részletek is, amelyekre olvasóként mindig vadászok. Említik benne az Alice Csodaországbant és a Twist Olivért, de emellett előkerül az amerikai őslakosok helyzete és a Monroe-elv. Találkozunk Sigmund Freuddal és Vámbéry Árminnal, illetve Gustav Klimt és Michael Faraday neve is feltűnik a lapokon. Ezek az összekacsintások elérték azt, hogy még inkább elhittem, hogy valós eseményeket látunk, ami persze egyáltalán nem igaz.

 

Eléggé népszerű helyszín lehet az elmegyógyintézet a századfordulós krimikben, mert az Ambrózy báró esetei után itt is megfordulunk kettőben, amelyek közül a bécsi a történet számára érdekesebb. Ott tartják fogva Lucyndát, aki tényleg zakkant. Össze-vissza hadovál mindenféléről, és közben még vérrel is kell etetni. Akkor ő egy vámpír?, kérdezhetnétek, amire válaszként csak sejtelmesen mosolyognék. Eléggé nagy ziccer lett volna kihagyni Drakula grófot az amerikaiak kedvéért, viszont ezen is csavar egyet az írónő, de hogy mit, azt már nem árulom el.

 

Kedvelt szereplőim továbbra is élik világukat, akik közül mindegyik értékes és különleges. Catherine állandóan piszkálja Beatricet a növényfüggősége miatt, Justine pedig ismerkedik Mary Shelly regényével, de a sebek 100 év alatt sem gyógyulnak be. Sigmund Freud érdekes felvetése viszont szöget ütött a fejemben. Hogyhogy ennyire szöges ellentéte egymásnak Diana és Mary? Mintha ketten alkotnának egy egészet. Remélem, hogy ezt a harmadik kötetben ki fogják fejteni, mert eléggé birizgálja a fantáziámat.


Forrás: Pinterest


Szeretem, hogy erős női karakterekkel operál, mégsem tolja túl a feminizmust. Irene például annyira modern nő, hogy vezetékes víz és telefon is van a bécsi lakásában. De aki leginkább bebetonozta a girlpower érzést, az az említés szintjén előforduló Bertha Benz, aki a híres Karl Benz feleségeként és üzlettársaként hozzájárult annak a szerkezetnek a feltalálásához, amit ma autónak hívunk. Erről viszont miért nem tanultunk sohasem?

 

Számos meglepetés ért olvasás során, mert senki sem az, akinek látszik. Csak forgattam a fejemet a kémkedések hálózatában nagyjából úgy, mint Mary, aki végső elkeseredésében már szegény Mrs. Poole-ról is más személyazonosságot feltételez, holott ő csak mindent megtesz a lányokért. Ennél többet viszont nem mondok el, meghagyom nektek felfedezésre.

 

Összességében

Vastag? Igen. Mégis érdekes? Igen. Olvassam el? Igen.

Sorozat második kötetét ajánlani elég necces, hiszen mindenki az elsőnél kezdi a keresgélést, mégis ha eljutottál idáig, akkor azt kell mondjam, hogy ha szereted a krimit, a századfordulós hangulatot és esetleg az Ambrózy köteteket, akkor ez a te regényed. Az elsőnél még nem éreztem ezt a lelkesedést, mert ott a szereplőkre fókuszálunk, de ebben megkaptam a kalandot és az izgalmat, no meg a humoros megjegyzések sem maradtak ki. Már alig várom, hogy mi fog kisülni a harmadik részből.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Metropolis Mediának!


„MARY: […] Catherine, úgy festesz le, mintha valamiféle női Sherlock Holmes lennék, márpedig nem vagyok az, nagyon szépen köszönöm!

DIANA: Pedig az nem olyan rossz összevetés. Ugyanolyan bosszantó vagy, mint ő!

~~~

„Hogyan lehet az élet ilyen gyönyörű úgy, hogy közben ennyi gonoszságot tartalmaz?

~~~

„Hogyan kezdje? A kezdetén, ahogyan a Szív Király mondta az Alice Csodaországban című könyvben.

~~~

„A fivére? Holmesnak van egy fivére? Marynek hirtelen eszébe jutott, hogy a detektívnek bizonyosan van anyja és apja, mint a hétköznapi teremtményeknek. Létezniük kellett, mert végső soron Holmes nem kelhetett ki egy tojásból!

DIANA: Bár, ha kiderülne róla, hogy mégis, én már azon sem lennék meglepve.

Holmest olykor túl könnyű volt két lábon járó, beszélő automatának látni. Inkább egy információkat tároló és feldolgozó automatának, semmint embernek.


Forrás: Pinterest


„Ha a kedves olvasó szeretné megismerni ezeket, csak vásárolja meg Az alkimista lányának különleges eseté, az Athéné Klub első nagy kalandjáról szóló beszámolót alig két shillingért, ahogyan már fentebb említettem.

MARY: Én nem reklámoznám túl gyakran azt a könyvet. Az olvasóink a történetre kíváncsiak, nem hirdetésekre! Végül is, ez nem a Lippincott’s Monthly Magazine.

~~~ 

„Ha nem vállalunk kockázatot, sosem leszünk azok, akik lehetnénk, nem igaz?

~~~

„A mentális szenvedések tekintélyes része a fáradtságból vagy az éhségből fakad.

~~~

„Én nem hiszem, hogy a gyengéd szív gyenge pont lenne. Az együttérzés az, ami emberré tesz minket.

~~~

„És Bécstől bizonyos távolságra, valahol Ödenburg városa után, amit a magyarok Sopronnak neveznek, a batár egyszerűen eltűnt. Az ödenburgi fogadós nem sokat tudott elmondani Georgnak.

~~~

„Az irodalomnak nemcsak a szórakoztatás a feladata, hanem a tájékoztatás és a tanítás is!

~~~

„JUSTINE: Hát nem furcsa, hogy ilyen dolgok is megtörténnek? Megrázó, nagy események, amelyek a látszat szerint megváltoztatják a világot, de mégsem változtatják meg. A folyók tovább folynak, a nap süt, a madarak énekelnek. A természetet nem érdekli az ember, és talán éppen ezért találjuk meg benne a gyógyulás forrását. Lehet, hogy mi megsérülünk, de a természet nem. Lehet, hogy mi kimerülünk, de a természet folyamatosan megújul. És én vigaszt merítek ebből a gondolatból.

 

A sorozat további részei:

Az alkimista lányának különleges esete (#1)

The Sinister Mystery of the Mesmerizing Girl (#3)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése