A kovász összeköt | Bauer Barbara

Nagyon szeretek olyan helyekről olvasni, ahol magam is jártam már, és így volt ez Bauer Barbara Porlik, mint a szikla című regényével is, amely Székelyföldön játszódik. Ismét csak azt tudom mondani róla, hogy nagyon szerettem olvasni, pont mint az írónőtől eddig olvasott könyveket. Kifejezetten szerettem benne az erős női szereplőket és a családi fókuszt. Ez is nagy kedvencem lett.

Eredeti megjelenés éve: 2017
Jaffa Kiadó
történelmi fikció, családregény
öt csillag

Ilont és két testvérét egészen a magyar fővárosig menekíti Székelyföldről az édesapjuk. Talán az emlékek elől, hogy feledni tudják a borzalom éjszakáját, hogy végre elhallgattassák az ablakba újra és újra leszálló, halálhírt hozó kuvik hangját. Az ország gyásznapját követő hajnalon, a félrevert harangok zúgása közepette hagyják el az ezeréves „szülőhazát”. De nemcsak ellehetetlenített életük roncsait viszik magukkal a szekéren, hanem egy súlyos családi titkot is a szívükben.

Ilon mélyre, nagyon mélyre temeti a titkot és a múltat, évtizedekig nem beszél róla. Sem a lányának, sem az unokájának, Amandának. Akit egyébként nem is érdekel a család története, nem akar tudni a múltról, lázad a hagyományok ellen. Sikeres, jól kereső közgazdászként csak a jelenben, s csak a pillanatnak él. Aztán a városszéli villa mellett lakópark nő ki a földből, új emberek érkeznek, új ismeretségek kötődnek, új barátságok szövődnek, kizökkentve Amandát megszokott, uniformizált életéből. Egy napon rádöbben, milyen keveset tud Ilon mamáról, a családjáról és önmagáról is. Most már kész meghallgatni nagyanyja történetét. És akkor Ilon mama mesélni kezd. Feltámad a múlt, megelevenednek az emlékek, amelyeknek a nyomába eredve Amanda nemcsak a család békéjéhez nélkülözhetetlen igazságot, hanem a szerelmet és saját jövőjét is megtalálja.

Sorsfordító történelmi események, legendák, hagyományok, egy család több generációjának évszázadon átívelő megindító és elgondolkodtató históriája.

 

Bauer Barbara korai regényeiben még nemigen mert teljesen a múltban játszódó történeteket alkotni, hanem egy jelenbeli karakter segítségével ismerjük meg a párhuzamos eseményeket. Ennél a történetnél ez kifejezetten jól is jött ki, mert a múltbéli titkoknak kihatásuk van a jelenre, és mindkét szálra ugyanannyira kíváncsi is voltam.

Történetünk…

Amanda családjának Székelyföldi menekülését meséli el. A lány azonban vajmi keveset tud a múltjáról, azonban idős nagymamája beteg lesz, és kénytelen vigyázni rá. Eközben felelevenedik a régmúlt és olyan titkok kerülnek a felszínre, amely megváltoztathat minden eddigi gondolatát a családjáról. Kutatás miatt útra is kel, és közben nem csak a környéket, hanem önmagát is jobban megismeri.

 

Forrás: Pinterest

Ez egyi igazi girlpower (női erejű) könyv, ahol nagyon sokáig még férfi szereplő sem bukkan fel főhősnőnk életében. Amanda és barátnői egy támogató közösséget alkotnak, akik rendszeresen összegyűlnek és mindenben erősítik a többieket. Ugyanígy egy befogadók is, mert Amanda egyik alkalommal meghívja az egyik stewardess szomszédját, akit nagyon keveset tartózkodik Magyarországon, és úgy állnak hozzá, mintha ezer éve ismernék.

 

Szerettem Amanda karakterét, akivel ugyan személyiségben nem hasonlítunk, de másban annál inkább. Ő is közgazdász és ő is imád sütni. És ez a kettő annyira összekötött minket, hogy teljesen magaménak éreztem a könyvet. Még úgy is, hogy nekem nincsenek székely felmenőim. Amanda sokat fejlődik a regény alatt. Sokáig különösnek tartja a családi hagyományokat és inkább taszítja, mint meg akarná érteni. Ehhez nagyrészt az is hozzájárul, hogy nemigen mesélnek neki. Aztán amint leül a nagymamája mellé, majd nem sokkal utána az autóba is, és megcélozza Székelyföldet, megismeri azt, ami mélyen benne rejtőzik.

 

Nagymama és unoka történetszála párhuzamosan halad, egyre többet ismerünk meg a múltból, amiból nem lehetett volna elég részt belerakni a regénybe. Nekem nagyon tetszettek a Székelyföldön játszódó részek, mind a helyszín miatt, mind az ottani történet miatt. Jó, a Kárpátok azért sokat segítettek, de annyira élveztem elmerülni abban a nyugalomba, amit a lapok árasztottak. Még úgy is, hogy dúlt a háború. Érződik rajta a helyismeret és a hazaszeretet, valamint csodahelyeket mutat be a maguk egyszerűségében.

Forrás: Pinterest

Bauer Barbara nagyrészt a második világháborúval foglalkozik regényeiben, de itt feldolgozza az első hatását is. Ilon mama gyerekként élte át a háborút, amiből ők a hegyekben vajmi keveset érzékeltek. Ugyan a férfiak harcolnak a fronton, és a király is ellátogat, de igazán csak az oláhok betörésével válik drasztikussá a helyzet. Szívszorító, hogy mit le nem műveltek az évszázadok óta ott élő néppel csak azért, mert kezükben volt a fegyver. Érdekes volt azt is látni, hogy a háború miatt Ilon csak egy évvel később kezdhette meg az iskolát, de így is rendes felnőtt lett belőle. De emellett vannak második világháborús epizódok is, amikor is Ilon visszalátogat a szülőfalujába, amely akkor az annektált részeken volt található.

 

Központi szerepet kapott a könyvben a kenyérsütés és a kovász, amely összeköti a múltat a jelennel. Amanda egy pékséget nyit a könyv elején, ami igazából egy jövőbeli esemény előrevetítése. Aztán fontos szerepet kap egy kis erdélyi pékség is, amelynek segítségével ismeri meg hősnőnk a múltját és egyúttal a jövőjét is. Látszik, hogy az írónő elvégezte a pékszakmát, mert letáncol a tészta a lapokról, akkora szeretettel ír róla.

 

Már körülbelül a felénél rájöttem a könyv egyik fordulatára, de a pontos kimenetelét nem sejthettem. Viszont annyira emberséges az egész történet, hogy kíváncsian vártam, hogy mi lesz belőle. Még fáradtan olvasva is imádtam, a végét pedig meg is sirattam.

Forrás: Pinterest

Összességében

Ez egy regény önmagunk és gyökereink megtalálásáról, a magyarságról és a családról. Ugyan lehetett volna benne több múltbéli esemény leírása, de ettől függetlenül nagyon szerettem mind a történetét, mind a helyszínt és a karaktereket. És olyan jó volt, hogy nem a szerelmi szálra ment rá az írónő, mert sokkal fontosabb volt benne a nők sorsa.

„…az emberek többsége nem azért beszél, mert feleletet vár, pláne nem megoldást. Inkább csak el akarja mesélni a történetét. De a válasz nem érdekli.”

~~~

„Ismerd meg a múltad, éld méltósággal a jelened.”

~~~

„– (…) Senki élete nem összehasonlítható a másikéval. Senkié. Kérlek, soha ne gondold, hogy én erősebb vagyok nálad, csak mert át kellett élnem, amit a történelem rám mért. Nekem abban a világban kellett boldogulnom, neked ebben. És csodállak érte. Sosem voltam ilyen önálló, ilyen bátor… Nekem mással kellett megküzdenem. És már te is tudod, szörnyű dolgokkal. De nem ettől függ, mennyire vagy erős.

– Hanem mitől, Mamuska?

– Attól, hogy mit kezdesz vele. A belső utaddal. Hogy azt miként járod végig.”

~~~

„Azt halld, amit mondott, ne azt, amit mögé teszel!”

Forrás: Pinterest

„Nem mindig kellenek a szavak. A családod története anélkül is benned van.”

~~~

„Az emberek szeretik a csodákat, vágynak rájuk. Talán szóban mást mondanak, de a lelkük mélyén hisznek bennük. Ha nem hinnének, már rég kihalt volna az emberiség.”

~~~

„Minden kenyérben ott van az előző lelke is.”

~~~

„…egy gyermek mindig új eséllyel indul neki az életnek. A gyerekek nem tehetnek az előző generáció bűneiről. De nem kell árvának lenni ahhoz, hogy az ember tiszta lappal induljon.”

~~~

„– (…) Egy ötlet, amit nagy nehezen kiprésel magából az ember, legtöbbször nem vezet sehová. De ha ráhangolódsz a jóra, aztán hagyod, előbb-utóbb megérkezik a válasz. Csak halld meg a szíveddel vagy a lelkeddel.”