Könyvfikusz - Egy lány blogja: Elgyengült láncszem

2021. február 6., szombat

Elgyengült láncszem | Böszörményi Gyula

Sosem gondoltam volna, hogy egy Ambrózy kötetről ilyen véleményem lesz, de A Barnum-rejtélyt befejezve, amely a sorozat hatodik része, az volt az érzésem, hogy elfáradt a történet. Mintha Böszörményi Gyula elvesztette volna a kezdeti lelkesedését, és csak a rajongókat szerette volna kielégíteni evvel a regénnyel. A megvalósítás továbbra is példaértékű, és rengeteg kutatómunkát ölt bele Gyula bátyó, mégis maradtak bennem hiányérzetek.

Eredeti megjelenés éve: 2020
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, történelmi, krimi
négy csillag

1901. április 3-án hatalmas tömeg gyülekezik a Monarchia ékköveként emlegetett magyar székesfővárosban, Budapesten, a külső Kerepesi úton. A többezres csődületben inasoktól az arisztokratákig mindenféle rendű és rangú ember képviselteti magát. Reggel 6 óra 20 perckor aztán az izgalom a tetőfokára hág. A tömeg felmorajlik, a rendőrök sorfalat állva próbálják az izgága embereket hátrébb szorítani. A cinkotai vasútállomás különvágányára ekkor pöfög be az első hatalmas teherszerelvény, mely Budapestre hozza az amerikai „humbugkirály”, Barnum és Bailey kerekeken gördülő „városát”, a Greatest show on earth-öt, vagyis a Föld legnagyobb cirkuszi látványosságát.

A tömegben ott van egy fiatal hölgy is, a Marosvásárhelyről származó Hangay Mili, a hírneves magánzó detektív, Ambrózy báró hitvese. És ahol ennyi ember verődik össze, ott bűnözők is akadnak szép számmal. A bűntettre pedig, mely sokkal hajmeresztőbb, mint a cirkusz bármely csodája, nem is kell sokáig várni.

Szerencsére kéznél van a kor legkiválóbb „szoknyás detektívje”, Mili báróné, aki rögvest nyomozásba kezd.

Tessék betérni! Jó szórakozást, különleges izgalmakat!

Mindig jó visszatérni egy szeretett világba, és most sem volt másképp. Már az első lapoktól kezdve elkapott a hangulata, amelyet a cirkuszi világ csak tetézett. Utóbbival azonban egy csipet „Ámeriká” is költözött a lapokra, így spórolva a magyar nyelv szépségeivel, illetve a villa csupaszív szolgálóhadával, akik eddig mindig csak színesebbé tették az eseményeket.

Történetünk…

Hangay Emma székesfővárosi kirándulásával indul, mert odahaza nem találja a helyét, de papuskája megkönyörül rajta, aki amúgy is egy szálloda építésével van elfoglalva. Ez pont arra az időre esik, mikor a híres-neves cirkusz, a Barnum és Bailey európai turnéja keretei közt Magyarországra látogat. A sátorponyvák között ismerős arcra is bukkannak, akinek az élete veszélybe kerül, így a két Hangay lány a truppba beállva próbál az eset végére járni. Azzal azonban nem számoltak, hogy a baj nem jár egyedül.

Olvasás közben arra jöttem rá, hogy a sorozat az utolsó két kötetével kezd Poirot irányt venni, ahol a történetek függetlenek egymástól, de a főszereplője ugyanaz. Itt ugyan nagyobb a visszatérő szereplőgárda, de még az információadagolás minőségéből is ezt jött le. Arról meg ne is beszéljünk, hogy Mili is ért annyit, hogy minden információt megtart a nyomozás során magának, és csak a végén böki ki, hogy mire is jutott.

Forrás: Pinterest

Ez a rész egy korszakot zár le, ugyanis Agátha mama visszaköltözik Tanára, amiről mindig az Elfújta a szél Tarája jut eszembe. Nem csak egyedül megy, hanem viszi a szakácsnőt és a kocsist is, így tőlük is búcsúznunk kell. Ezáltal a báró és a báróné feladhatja a poros Andrássy úti lakását, és elkezdhetik közös életüket. Szerencsére mindenki kedvenc Márikája és Suha Istije marad, akik kiegészülnek Herrdoktorral, és azzal a lánnyal, akivel Mili a börtönben ismerkedett meg.

Morc bárónk még mindig ágyban fekvő, de már legalább a Sváb hegyen melegíti a paplant. A sebe miatt fel nem kellhet, de ez nem gátolja meg abban, hogy az ágyra kiteregessen különböző eseteket. Ezekről semmit nem mesél a regény, mert Milit sem vonja be a munkájába, hanem meghagyja neki a Barnum nyomozást. Ugyan Mili kezdi felvenni az ő stílusát, de a párosuk az, ami nagyon hiányzik nekem. Ezért is örültem minden közös jelenetnek, és főleg a regény végének.

Ezen rész középpontjában Emma sorsa áll, akit a két Hangay lány közül kevésbé kedveltem. Bár Gerlice énje nosztalgiával tölt el, amely a cirkusz érkezésével a felszínre tör. Jót tett a karakterének a keretes szerkezet, hiszen itt érzi igazán otthon magát. A férfiak továbbra sem hagyják békén, és most épp a perzsa nagykövet szerette volna őt negyedik feleségének. Minden féllét küldözget neki, és még Richárdtól is meg akarja kérni a lány kezét. Megfutamodását azonban olyan művinek éreztem, bár akinek már van három eltartott asszonya, csak a tökéletessel elégszik meg. Aztán ott van a nyomozó, aki az első feltűnésétől Emmának lett szánva, ő viszont nem udvarol neki feltűnően. A kötet végre kielégítő pontot tesz Emma történetének végre, kiszolgálva ezzel a rajongók igényeit.

Forrás: Pinterest

Nagyon szeretem A legnagyobb showman című filmet, ezért is vártam a Barnum és Bailey cirkusz kalandjait. Ugyan Barnum úr ekkortájra már kilehelte lelkét, de a filmből is jól ismert Annie Jones, a szakállas hölgy feltűnik, és elég nagy szerepet kap. Már a megérkezésükkör hatalmas port kavartak, de mindeme csillogás mögött úgy bűzlik, mint egy halaskofa. Jó volt ismételten elmerülni a cirkuszok világában, de ez azért másabb. Sokkal nagyobb, sokkal idegenebb, és sokkal szenzációhajhászabb. A hatalmas előadói tömegben egy-két rosszfiú is megbúvik, épp ezért vannak a cirkusznak saját nyomozói. Végre Mili is megtapasztalhatja, mekkora különbség is van a külvilág és a cirkuszi város között, ezáltal jobban megérti, miért is vágyott vissza nővére.

A lassú ringatózás után az utolsó fejezetekre úgy felpörög, mint egy ringlispíl, és csak dobálja a megfejtéseket. Addig viszont az ember lányának és fiának fogalma sincsen, hogy épp ki, mit, mikor és hogyan követett el. Mili jó munkát végzett, de volt kitől tanulnia.

Külön öröm volt a részben Eszterháza feltűnése, amely ugyan csak egy mondatban szerepel, mégis megdobogtatta a szívemet. Ugyan ez a település már csak a helyiek szóhasználatában szerepel -és én amúgy is Süttöri vagyok-, de e kettőből tevődik össze Fertőd, ahol az Eszterházy kastély található, amelyhez különleges kapcsolat fűz. Ebből adódóan eszembe jutott, hogy mi lenne, ha Budapestről kiszakadva további nemesi kastélyokat és bűnügyeiket is szerepelnének, mert biztosan érdekes lenne.

Forrás: Getty Images és Pinterest

Nem véletlenül szokták befejezni a sorozatokat ott, ahol. A Barnum-rejtély is amolyan szakaszzáró kötet, ha lennének további történetek, akkor azokat is elolvasnám, ha nem, azt sem bánnám. Nekem így kerek egész, bár még Márikát ugyancsak kiházasíthatnák. Az önálló kötetek Poirot hatást keltenek, ezért is örülnék egy több részen átívelő történetszálnak, hisz amiatt tudnám várni igazán a következő részt. Mindeme kritikus hangnemem mellett továbbra is emelem kalapom Gyula bátyó előtt, aki részről-részre képes megújítani Amrózyék történetét. És már várom, hogy mit fundált ki legközelebbre.

„A madárfészeknek se azért nyitott a teteje, hogy az eső kedve szerint kopogtasson a fiókák kobakján, hanem mert engednie kell kirepülni azt, amelyik már megérett rá.”

~~~

„– Horákné aszongya, hogy fél óra teltével lehet tálalni, úgyhogy addig tessenek leülepedni, mint cukor a limonádéban.”

~~~

„– Hepciáskodott, mondván, hogy a családot érintő fontos dolgokban mindig a családfőnek, vagyis a férfinak kell döntést hoznia.
– Mire te?
– Történelmi példákat soroltam, melyek mind azt bizonyították, hogy a fontos családokat valójában mindig a háttérben tevékenykedő asszonyok irányították. Ezen jó darabig elvitatkoztunk, miközben valahogy összetört egy váza és széjjelrepült néhány tucat papiros, de végül sikerült megállapodnunk.
– Miszerint?
– Ha még egyszer a megkérdezésem nélkül dönt olyan ügyben, ami mindkettőnket érint, kitekerem a nyakát.
– És ebbe a te báród belenyugodott?
– Azt nem tudom, mert miután ezt közöltem vele, rácsaptam az ajtót, hadd gondolkodjék magányos békességben.”

~~~

„– Richárd, maga nekem ne legyen ennyire… Ennyire báró! – néztem egyenest a szemébe. – Maga legyen csak nekem egyszerűen a férjem és passz!”

~~~

„– Ez a némber, már megbocsássák az őszintét – mondta suttogva, pedig a szakállas nő akkor sem értette volna őt, ha torkaszakadtából ordít –, máris csaprészeg, mint a Csizek vendéglős macskája, aki úgy rákapott a serre, hogy végül a hordóba fulladva tanálták meg szegény párát, de csak miután a vendégek mind panaszkodni kezdtek a sárízű és ráadásként szőrös seritalra.”

~~~

„– Jut eszembe, már régóta meg akartam kérdezni: maguk magyar lányok mind magánzó detektívek, vagy csupán kegyed és a nővére vonzódik úgy a bűnesetekhez?
– Vonzódik a… – Nem tudtam, miként mondják angolul, hogy „radai rosseb”, hát csak a fejemet ráztam tagadón. – A férjem és én valóban szakmabélik vagyunk, Emma viszont folyvást úgy pottyan a baj közepébe, mint légy a levesbe.”

~~~

„Bár majd’ negyven esztendeje élt Magyarországon, a nyelvet mégis úgy törte, facsarta és keverte olasz szavakkal, mint cukrász a mézes krémbe szórt diót.”

~~~

„– Magyar lányok! – nevetett fel Forster a fejét csóválva. – Micsoda gyönyörű, ravasz boszorkányok maguk!
– Vigyázzon, barátom, mert az ily szavak nálunk már flörtnek számítanak – mondta Emma –, és ha ezt meghallja a húgom férje, nyomban párbaj lesz a dologból!
– Akkor hát tekintsük úgy, hogy gyönyörűnek csupán kegyedet neveztem – kacsintott Emmára kölkös pimaszsággal a Pinkerton ügynök –, Mrs. Ambrózynak pedig kizárólag a „ravasz boszorkány” titulus jár!”

~~~

„– Addig jó nekem, míg a konkurenciám a sitten rohad. Ami pedig a saját embereimet illeti, ha voltak oly hülyék, hogy jerglibe csapassák magukat, hát odabenn majd tovább tanulnak, s aztán idekinn sokkalta óvatosabbak és ügyesebbek lesznek! Nem, kicsi báróné, maradjon csak szépen rács megett, aki oda való!”

~~~