Boszorkányok krónikája | Bauer Barbara

A Kétszáz éves szerelemmel kezdődött minden. Megjelenésekor tele volt vele az internet, és így jutott el hozzám az Bauer Barbara neve. Végül nem ez lett az első olvasmányom az írónőtől, de egyáltalán nem bánom. Sokkal romantikusabb, és misztikusabb, mint vártam, és simán beleillik a fantasy zsánerébe. Kevesebb benne a történelem, inkább az Elsuttogom százszorhoz hasonlítanám.

Eredeti megjelenés éve: 2019
Jaffa Kiadó
történelmi romantikus, fantasy
négy csillag

Szentirmai Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli.

Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését.

Bauer Barbara új regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, melyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések – hogy mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, mi vezet az igaz szerelemhez – talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: férfi kell hozzá, mégpedig az igazi!

 

Ez egy ízig-vérig szerelmes regény némi történelemmel megfűszerezve. Nem hasonlít a kedvenc köteteimhez, de a fantasy miatt kevésbé rökönyödtem meg miatta, hisz érdekelnek a boszorkányos történetek. Emellett szintén érződik a kutatómunka, illetőleg a személyes indíttatás, ami mindig egy pluszt ad az írónő könyveinek.

Történetünk…

egy Isten háta mögötti kis faluban játszódik, ahol főhősünk, Róza bábaként dolgozik, amely náluk családi hagyomány. Egyik éjjel arra ébresztik fel, hogy leég a háza, így kénytelenek fiával anyai nagynénjéhez költözni. A romokhoz visszatérve egyedül egy piros bőrkötéses naplót talál épségben, amely titokzatos leírásokat rejt és egy szerelmes levelet. Ez a könyv egy kapocs a múltba, amelynek segítségével nem csak egy hősszerelmes férfin segít Róza, hanem a saját életét is helyre rakja.

Forrás: Pinterest

A regény középpontjában a bábák állnak, akiket nagyon sokáig boszorkányoknak néztek, holott csak megfigyeléseken és átörökítésen alapuló tudásuk volt. Sokszor a hozzájuk forduló emberek hite oldotta meg a problémákat, nekik csak amolyan lelki segítségnyújtó szerepük volt. A bábaság azonban komoly munka, ma ezt szülésznőnek hívják és rendes iskolában oktatják. Megtudhattam, hogy Mária Terézia szüntette meg a boszorkánypereket, de még sokáig üldözték őket. Megemlíti az írónő Semmelweis Ignácot is, aki Róza nagymamájának nagy szerelme volt. Jót mosolyogtam a feltűnésén, főleg hogy Ignác mesterként először le sem esett, hogy róla van szó.

 

Róza a bábaság mellett tényleges boszorkányságot is örökölte az őseitől, hiszen másképp nem tudott volna az időben utazni. Igen, ez egy időutazós történet is egyben, amely egy adott boszorkány mágjájához kapcsolódóan aktiválódik. 1728-ba kerülünk, éppen a törökök elűzése utáni időszakba. Érdekes volt látni a multikulti Szegedet, hiszen maradtak itt házasságok révén mind türkök, mind a németek is színesítik a város képét.

 

Főhősnőnk leginkább csak sodródik a történettel, és engem is a rejtélyek mozgattak inkább, mint a személye. Főként anya, de előbújnak belőle elfojtott vágyai is, hisz egyedül neveli a fiát már évek óta. Munkájában lelkiismeretes, néha túlságosan is, így fiát másra bízza, minthogy maga nevelné. Illetve teljes lelki nyugalommal hagyja hátra, mikor elruccan Szegedre.

Forrás: Pinterest

A múltbéli rejtély mellett, amiről nemigen akarok beszélni, a történet másik különlegessége Miklóshoz köthető, akiről már az elején sejtettem, hogy fontos szerepe lesz. Ellenszenvesen viseltetnek egymás iránt, amelyet egy múltban meghúzódó meg nem beszélt helyzet okoz. Miklós felesége épp gyereket várt, mikor a férfinek be kellett vonulnia a nagy háborúba, így Rózára bízza. Ám mire hazaér, egyiküket sem találja élve, de mellette még az édesapja is meghalt. Összetörik és az amúgy is mufurc természete előtérbe kerül. Ugyan érzetem a kettejük közti kémiát, a rejtélyek jobban lekötöttek. A könyv két csavarjából az egyiket magam is megsejtettem, de ez egyáltalán nem rontott az olvasmányélményen.

 

A könyv foglalkozik még a kenyérsütés témakörével, amelyet az írónő személyes élményei inspiráltak. Ezért is annyira élő a kenyérdagasztós jelenet, látszik az, hogy szívből-lélekből jön. Emellett még előkerül az ellentétes gyerek egyedüli szülőként nevelése téma, amelyről többet is olvastam volna. Nem is a szingli anyukaság miatt, hanem hogy hogyan áll a fiához Róza.

Hogy kinek ajánlom?

Ha már több könyvet olvastál az írónőtől, akkor semmiképp se hagyd ki.

Ha még nem olvastál tőle, de nyitott vagy a romantikus fantasykre, akkor is nyugodt szívvel ajánlom.

Mivel szerintem eléggé más, mint az írónő többi regénye, így ha csak ezt olvastad és kevésbé nyerte el a tetszésedet, akkor megéri a történelmibbeknek is egy próbát adni.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak!

„Majd az élet tanít meg a legfontosabbakra. Arra az iskolapadban bizony nem készülhetsz fel.”

~~~

„Miért hiszik az emberek, hogy meg tudják változtatni a másikat? Miért nem választanak olyat, aki úgy jó, ahogy van? Vagy legalábbis fogadják el olyannak, amilyen. Különben az egész csak egy küzdelem.”

~~~

„Bárcsak hinnének magukban az emberek, akkor a boszorkányoknak is nyugtuk lehetne…”

~~~

„Egyre jobban kinyílik a szeme, érdeklik a világ dolgai. Most még mindenre úgy tekint, mintha mindent készen kapna, az egész világot, aminek ő van a közepén. De hamarosan körbe fog nézni és kérdései lesznek. Érdekelni fogja, miért olyan a világ körülötte, amilyen. És a másiké milyen? Aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy kilép ebbe a világba, és visszanéz. Nézi és keresi magát benne, és majd meg akarja érteni, amit lát. Amivel szembesül.”

~~~

„Mindig minden változik, csak egy nem. A földünk ma is ott van, ahol Árpád rátalált. Járnak-kelnek rajta, tegyék. Szabályozzák a folyókat, városokat építenek, falvakat pusztítanak, de nemcsak az ember, hanem a természet is. Határokat húznak és fákat vágnak ki. Pusztít a török vagy a jégár. Éppen amelyik. Aztán a sebek begyógyulnak, és Árpád népe még mindig ott él. Éppen másokkal, vagy magában. Bár talán éppen úgy nem élt sosem. Ilyenek vagyunk mi. Ahol a templomunk és iskolánk van, ott otthon vagyunk. Az mutatja meg az irányt.”

~~~

„Múltad ott lesz, ahol leteszed az első ásónyomot.”