Leányrablás Budapesten, avagy hogyan utazz az időben egy könyv segítségével

1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.

Ha még eddig nem is voltam teljesen biztos abban, hogy Böszörményi Gyula a kedvenc íróm, most már nyugodtan állíthatom, hogy ezt a státuszát tovább erősítette nálam.

8 éves koromban találkoztam először műveivel, amikor is leemeltem szüleim polcáról a Gergő és az álomfogók című vaskos könyvét. Azonnal megnyerte a tetszésemet, és ezután töretlen lelkesedéssel olvastam ehhez az univerzumhoz tartozó műveit. Ha fogalmazhatok így: ezeken a meséken nőttem fel.

Mai könyvemet, a Leányrablás Budapesten-t éppen most fejeztem be, és még teljesen a hatása alatt vagyok. Jól megírt, fordulatos és izgalmas. Nem lehet megunni.

Már a helyszín elvarázsolt. Azt tudni kell rólam, hogy imádom a régi korokban játszódó történeteket. Teljesen korhűen adta vissza a viselkedési előírások mellett a beszédmódot is. Végig úgy éreztem, mintha ott sétáltam volna közöttük, egyszerűen beszippantott magába a regény világa.

Ambrózy Richárd báró, az elsőre ridegnek tűnő nemesi férfiú nőszemélyekbe vetett bizalmatlanságával együtt elragadó. Mindent megtesz Miliért, sokszor megdorgálja, de szerintem titkon csodálja. Beszédmodora pedig egyszerűen elragadó.

Hangay Emília, akinek szemszögéből tárulkozik elénk a történet, sem az a tipikus buta csitri, amelyik személyiségi zavarokkal küzd. Igen művelt lány, mivel édesapja a marosvásárhelyi könyvárus. (De szeretnék az ő helyében lenni.) Makacsul követi az elképzelésit és nem fél a lehetséges következményektől sem.

A mellékszereplők is gondosan megformáltak. Rengeteg szerethető és önálló személyiséggel rendelkező karakterrel találkozhatunk, akik mosolyt csalnak az arcunkra, vagy éppen a pokol hetedik bugyrába kívánjuk őket.  

Számomra a legkedvesebb Kugler Tóni, akivel a párhuzamos szerkesztésmódnak köszönhetően a múltban Gerlice, azaz Hangay Emma találkozott. A Donnert Cirkusz mindenese lapátfülével a társaság színfoltja. Már a kezdetektől bizalommal viseltettem irányába, hiszen ártatlanságával egy légynek se tudna ártani.

A regénynek hatásos függővége van. Amikor az utolsó mondatokhoz értem, már felkészültem arra, hogy egyet lapozva tovább megy a történet. Féltem attól, ha becsukom a könyvet, kicsöppenek ebből a világból, és nem tudom meg hőseink további sorsát. Következtetni én is tudok, de azért mégis.

Nagyon várom már a folytatást, és remélem kedves Gyula bátyó, hogy hamar érkezni fog. Türelmetlenül várok rá.

Hogy kinek ajánlanám?

Mindenkinek, akinek felszította akár egy csöpp érdeklődését a könyv hátuljára írt ajánló. Nem fogtok csalódni.

Aki pedig rajong az ilyen stílusú könyvekért, vagy csak egyszerűen Böszörményi Gyula regényeiért, azoknak kötelezően elolvasandó. Nem is értem, miért halogattam én is ennyi ideig.

Remélem sikerült kedvet csinálnom e könyv elolvasásához.

Mihamarabb jelentkezek.

Addig is maradok, 

Babó Buca