A Rudnay-gyilkosságok | Böszörményi Gyula

Ehhez a sorozathoz mindig szép emlékek fognak eszembe jutni, hiszen ezzel kezdődött könyves blogger pályafutásom. Azért írtam meg akkor a Leányrablás Budapestenről a bejegyzést, mert egyszerűen meg akartam osztani veletek, milyen fantasztikus könyvről is van szó. És a legjobb az volt benne, hogy maga Böszörményi Gyula is olvasta, amit a végén található rövid felszólításra adott válasza is bizonyít. Így én már nyáron tudtam azt, hogy karácsonyra fog érkezni a mindenki által nagyon várt folytatás. Most pedig következzék A Rudnay-gyilkosságok.

Könyvmolyképző Kiadó, 2015
krimi, ifjúsági
öt csillag

1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

Aztafűzfánfütyülőjóédesrézangyalát! Ez aztán könyv volt a javából. Megérte erre várnom, hiszen Gyula bátyó kitett magáért. A karakterek, a helyszínek és a kor hangulata ismét lenyűgözött. 

A történet szerint az előző részben tragikus balesetben elhunyt Hangay Emma, akkori álnevén Gerlice mégsem lett a lángok martaléka, mivel hű barátnője, Madame Orlóczy sikeresen kimentette onnan. A pozsonyi kórházban tengeti mindennapi életét először mint kezelt, később mint Kardos Cecília, az ápolónő. Lebukásveszély fenyegetése miatt Budapestre szökik, hogy ott keressen menedéket, azonban sokkal rosszabb várja. 

Ezzel majdnem párhuzamosan Mili az Ambrózy villában tölti mindennapjait Agáta mamával, várva arra, hogy tovább folytassák testvére utáni nyomozásukat, ami most egy időre szünetelni látszik. Ugyanis kedvenc báróm folyamatosan kajtat újabb és újabb ügyek után, mikor is egy nap Rudnay rendőrfőkapitány úr látszólag összefüggéstelen és rég lezárt ügyeket bíz rá.

A borítóba már rögtön beleszerettem. Hozta ugyanazt a hangulatot, és ezzel hálóval még sejtelmesebben hat. Már előre várom, hogy mivel fognak előrukkolni a harmadik részhez.

Tabáni látkép háttérben az Erzsébet híddal
 és a Szent Gellért szoborral

Ismét teljesen elvarázsolt a korabeli helyszín. Az utcai hangulat a házakban élők nyüzsgése, a palota nyugalmi mind azt árasztották, mintha az író tényleg járt volna ott, és személyes benyomásai, tapasztalatai alapján írna róluk. Az átlagos emberek is annyi élettel voltak megtelítve, hogy nem róluk olvasva is ott nyüzsögtek a szereplők körül. Megint nagyon jól eltalálta a századfordulós hangvételt. Kedveltem az utalásokat is a közelgő eseményekre, hogy már nagyon érzik a Triesztben élők, hogy ha a szlávok egyszer lépnek, akkor annak nem lesz jó vége. A Kafkás utalás megmosolyogtam, színfoltja volt az eseményeknek. Tényleg logikusnak tűnik, hogy egy őrült találjon ki ilyen dolgokat.

A szereplők egyszerűen lesétáltak a lapokról, és körém varázsolták a történetet. Sokszor ezért sem akartam letenni a könyvet, mert olyan jó volt közöttük lenni.

Hangay Mili ismételten hozta a formáját. Ugyanaz a magáért kiálló, szókimondó, erdélyi polgárlány maradt, akinek a megérzéseire ildomos lenne hallgatni, ám egyesek (khm…) nem teszik ezt meg, pedig jobban járnának. Nagy hatással van a környezetére, bár ezt alig tudatosul benne. Tetszett, hogy el kezdett a saját útjain járni, hiszen már eltöltött egy kis időt a fővárosban, amit kezd kiismerni. Ezzel azonban első ránézésre mindent elront, holott ő mindig csak a mesterdetektív urat akarja meggyőzni arról, hogy a szoknyák viselői nem üres korsó-agyűak, mint azt ő hiszi.

Megjelenik benne a feminizmus gondolata, ezzel ellensúlyt teremtve a külvilág és közte, Erdős Renée személyében, aki a kor botrányosan szabatos írója. Hamar barátságba keveredik Milivel és Agáta mamával, aki kitűnően játssza a tyúkanyó szerepét. Ez a két nőkarakter segít neki a fejlődésben, hogy ne vesszen el a férfiak világában, és hogy jobban megismerje magát.

Ambrózy Richárd báró

Ambrózy Richárd, a morc báró ebben a rézben a változás útjára lépett, ami nem feltétlenül jelent rosszat. Bár még mindig sokszor viseli a merev faborítást az arcán, melyről aztán semmit se lehet leolvasni, ezen azonban repedések tűnnek fel. Olykor még el is mosolyodik, ami tőle igen szokatlan viselkedési forma. Titkok kezdenek el kirajzolódni körülötte, melyekről vajmi keveset tudunk meg. Bár sejtéseim vannak, de ezeknek általában csak a fele szokott beigazolódni. Majd kiderül. Addig is tenyereimet dörzsölgetve várom a piszkos kis részleteket.

Meglepetésemre Hangay Emma személyisége megtetszett. Bár az előző részben, főleg az E/3-as elbeszélésmódnak köszönhetően, nem lopta be magát a szívembe, most viszont kifejezetten ügyes, rátarti és leleményes leányzónak ismerhettem meg, aki képtelen elmenekülni a baj elől. Komolyan, bárhova lép, mindenhol ellenségekbe botlik, akik vagy az életét akarjak, vagy csak egyszerűen hasznot akarnak húzni belőle. Jó volt az is, hogy a két történetszál összeért dátumilag, így már tudjuk, hogy mi történik aktuálisan a lyánygyerekkel.

A mellékszereplők is igen színesek voltak, nagyon szurkoltam nekik, hogy véletlenül se haljon meg egyikőjük se. Nem bírtam volna ki, hogy megint elveszítsek egy kedvelt karaktert.

Szeretném kiemelni Tarján Vilit, a nagy álmokat dédelgető, de még az útja elején lévő újságírót. Igazi segítő társra talált benne Mili, aki még véletlenül se akarja kihasználni a lányt, holott rengeteg lehetősége lett volna rá. Mélységesen tiszteli és példaképének tekinti a bárót, akinek barátságáért rengeteget kell dolgoznia.

A másik, inkább csoport, amit megemlítenék, Hül asszonyság lányai, Anna, Mári és Fecska. Valami eszméletlen jó volt a sokszínűségük, és Emmával kegészülve érdekes társaságot alkottak. Egyik se nézi le a másikat, sőt mi több szövetségesre és igaz barátra találnak egymásban.

Jó volt különböző nemzetiségekkel is találkozni, hiszen Magyarország akkor még sokszínűségéről volt híres. Főleg az Ungarndeutschok, azaz a magyarországi németek töltöttek el érdeklődéssel, ugyanis személyes kötődésem van hozzájuk. Bár magyar családból származom, mégis német nemzetiségi gimnáziumba jártam, ahol rengeteget tanultam róluk. És most végre könyvben is hallottam felőlük…

A nyelvezet pedig… Festői, autentikus szavakkal és kifejezésekkel tarkított igazi mestermű, ahol megtalálhatunk egymás mellett a korabeli tolvajszlenget, német és cigány kifejezéseket is.

Kinek ajánlom?

Ha még nem olvastad volna a sorozat első részét, az tüstént nézzed meg, hogy neked való-e? Ha egy kicsit is úgy érzed, hogy a fogadra való, ne késlekedj.

Szereted a krimiket, és nem rettensz vissza attól a gondolattól, hogy mindezt ifjúsági köntösbe bújtatták? Akkor ez neked való.

Ha nem vagy oda a rejtélyekért, de nyelvileg igazi magyar történetet akarsz olvasni, az sem gond. Ebben a sorozatban ezt megtalálod.