Januárban én is csatlakoztam Réka (Bari olvas) tematikus hónapjához, ahol a holokausztot
dolgozta fel. Közösen olvastuk Leon Leyson A lehetetlen valóra vált című
memoárját, amelyet elbeszélései és jegyzetei alapján állítottak össze. Ebben a
rövidke kötetben a második világháborút megélő zsidók sorsa elevenedik meg egy
kisfiú szemszögén keresztül.
Eredeti megjelenés éve: 2013 Magyar megjelenés éve: 2015 Maxim Kiadó memoár öt csillag |
Még a legsötétebb időkben is – és főleg akkor – helye van az erőnek és a bátorságnak. Leon Leyson volt az egyik legfiatalabb, aki Oskar Schindler listájának köszönhetően élte túl a holokausztot. Leon Leyson (eredeti neve Leib Lejzon) csupán tízesztendős volt, amikor a nácik megszállták Lengyelországot, és családjával együtt be kellett költöznie a krakkói gettóba. Hihetetlen szerencsével, kitartással és ügyességgel Leyson túlélte a második világháborút, és elviselte az ördögien gonosz plaszówi lágerparancsnok, Amon Göth kegyetlenségét. Végül egy bátor és mindenre elszánt férfi, Oskar Schindler volt az, aki megmentette Leyson, valamint szülei és két testvére életét azzal, hogy az ő nevüket is felvette azoknak a munkásoknak a listájára, akiknek a gyárában kellett dolgozniuk. Ez a névsor vált Schindler-listájaként híressé.
Leon Leyson elbeszéléséből hiányzik a gyűlölet és a bosszúvágy. A visszaemlékezés tökéletesen megragadja annak a fiúnak az ártatlanságát, akinek hihetetlen borzalmakat kellett túlélnie. A méltóság és a remény könyve ez, mely regényes formában tárja az olvasó elé az elképzelhetetlent.
Ilyen regényeket kellene ajánlani történelemórán, mert ezekkel a személyes történetekkel sokkal többet lehet elérni, mint bármennyi magolással. Beleláthatunk az emberek gondolkodásába, hogy nem minden fekete és fehér, és a döntések meghozatala is csak utólag tűnik egyszerűnek. Fontos és jó non-fictionnek tartom, mert beszél a borzalmakról, de gyengébb gyomorral és idegrendszerrel is élvezhető. Nem mint a Maus, amit azért emésztenem kellett.
Történetünk…
a háború előtti időkben
indul, ahol egy kis lengyel faluban élő Lejson családot ismerjük meg.
Narewkában mintha megállt volna az idő, a munka is kevés, így az édesapa
Krakkóba költözik, hogy dolgozni tudjon. Egy idő után a családja is megy utána,
de már a levegőben van a zsidóellenes hangulat. Először csak csillagot kell
hordaniuk, majd gettóba költöztetik őket, ahonnan csak dolgozni járhatnak ki.
Szerencsére Oskar Schindlerhez kerül, aki mindent megtesz azért, hogy megmentse
a zsidó munkásait. És még a sors is velük van a nehézségek közepette.
Sokakban, így bennem is az
a kép él a zsidókról, hogy jól bánnak a pénzzel, így gazdagok. Ez a regény
azonban eloszlatja ezt a tévhitet, hisz oly sokan, többek között a Lejson
család is szegény, és kétkezi munkával keresik meg a kenyerüket. Ez egy
kulcsfontosságú dolognak bizonyult, hiszen tehetősként nem vette volna
Schindler úr a szárnyai alá őket. Emellett még a némettudásuk is megmentette az
életüket, amelyben Leon is jeleskedett.
A zsidók mellett a
lengyeleknek sem volt egyszerű helyzetük. Egy ideig abban a hitben voltak, hogy
a németek majd ugyanúgy fognak viselkedni, mint az I. világháború alatt tették,
ám rá kellett jönniük, hogy ezek a katonák már mások. Őket is ugyanúgy
kizsákmányolták és terrorizálták annyi különbséggel, hogy épp nem mindenkit
zártak táborba. Ugyan még nem láttam a Schindler
listája című filmet, de tudok a német úr tevékenységéről, amit nagyon
tisztelek. Hőstettével ugyan az egészhez viszonyítva kevés embert mentett meg,
mégis dicsérendő a bátorsága. Ahogy kiállt a náci ideológiával szemben, ahogy
képes volt a hatalom szeme előtt bújtatni a zsidókat és ahogy mindent megtett
értük, példaértékű. A regény Leon szemszögéből
meséli el az eseményeket, amelyet így az ártatlan gyermeki rácsodálkozás fátyla
borít. Talpraesett kölyök, akinek nagyon fontos a családja. Bizonyos
helyzetekben elég vakmerően viselkedett, amelyet nem biztos, hogy felnőttként is
megtett volna. Jó volt látni, hogy ugyan formálták ezek az események, mégsem
határozták meg az életét, és tudott ettől függetlenül új életet kezdeni
Amerikában. Formálta a személyiségét, de nem határozta meg. Idősebbként azonban
átértékelte az eseményeket, és ennek eredményét tarthattam a kezemben. Szerettem a falusi
környezet bemutatását, és hogy onnan mekkora váltás volt város. Leon
rácsodálkozott a házban található csapra és wc-re. Érdekes volt ezután a
krakkói gettót is látni, illetve hogy ott milyen körülmények között éltek az
emberek. A táborokból kevés részlet volt, hisz szerencséjükre nem töltöttek ott
sok időt. Ám a Lejson családot is utolérte az elgázosítás, mert sok rokonuk és
az idősebb fiúk is odavesztek. Azoknak ajánlanám
leginkább, akik ismerkednének a holokauszt irodalommal, de nem akarnak egyszerre egy hosszú regénybe belevágni. Illetve ha érdekel Schindler listájának másik oldala, akkor is nyugodtan ugorj neki. Akik viszont már többet olvastak a témában, azoknak kevés
lehet. „Mi, zsidók otthon jiddisül beszéltünk, a közintézményekben lengyelül, a zsidó iskolában meg a zsinagógában pedig héberül. A szüleimtől mi németül is tanultunk egy keveset. Sosem gondoltuk volna, hogy a német nyelvtudásnak egyszer még mekkora hasznát fogjuk venni.” ~~~ „Ahol az élet kevés változatosságot ígér, ott különösen emlékezetessé válnak a meglepő, ritka pillanatok.” ~~~ „A mának élünk, igyekezve sértetlenül megúszni az aznapot.” ~~~ „…a hős egy olyan egyszerű emberi lény, aki a legjobbat választja a legnehezebb időkben.” ~~~ „Amit fiatalon átélt Európában, az rendkívüli volt, de nem ez formálta az egyéniségét. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltak meghatározóak az élményei: természetesen azok voltak. De nem ifjúsága kegyetlen eseményei határozták meg őt, hanem ő határozta meg azokat. Azok a gyermekkori tapasztalatok csupán eltörölték az ifjakra oly jellemző énközpontúságot, és megmutatta későbbi felnőtt vonásait.”Forrás: Pinterest Forrás: Pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése