A hársfaágak csendes árnyán | Anne C. Voorhoeve

Gimnázium alatt elég komolyan foglalkoztam a német nyelvvel, ezáltal a kultúrájukkal és a történelemükkel is, de ezidáig könyvben csak a második világháborúról olvastam. Aztán megláttam Anne C. Voorhoeve Lilly átmegy a falon című regényét, és tudtam, hogy a kettészakított Németország a másik olyan téma, amiről nagyon szívesen olvasnék. Bár a regény ifjúságibb volt, mint amire a besorolásából sejtetni lehetett, mégis hitelesen adta át, milyen is lehetett a kettészakított Németország.

Eredeti megjelenés éve: 2004
Magyar megjelenés éve: 2017
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, történelmi
három csillag

1988. A tizenhárom éves Lilly bepakolja a hátizsákját. Jénába készül, az NDK-ba. Ott él ugyanis csodálatos nénikéje, Lena a férjével és a gyermekeivel – csak ők maradtak Lillynek, miután édesanyja meghalt.

Ám annyira azért nem egyszerű dolog Nyugatról Keletre költözni. Nemcsak a bürokrácia emelte falakat kell lerombolnia, hanem a keletnémet rokonok életét beárnyékoló múlttal is meg kell küzdenie. Lilly azonban nem hagyja magát elijeszteni, és egy új világot sikerül meghódítania magának.

 

Többet vártam volna tőle, mégis a hatása alá kerültem. Olvasás közben végig a Das Leben der Anderen (A mások élete) című Oscar-díjas film járt a fejemben, amelyet földrajzórán néztünk még meg, és szintén hasonló időszakban játszódik. Több témával is foglalkozik, mint például a szülők elvesztése, az árvaság feldolgozása vagy a család fontossága, de leginkább az NDK és az NSZK közti ellentét feszül végig a könyvön.

 

Történetünk…

egy retrospektív elbeszélés, amelynek igazából csak az előszóban és az epilógusban van jelentősége. Főhősnőnk, Lilly egy bentlakásos iskolába kényszerül, mert édesanyának kiújul a rákos betegsége, és nem sokkal később bele is hal. A temetésre azonban ellátogat a nagynénje is Jénából, aki az egyetlen élő rokona, de egy fal választja el őket egymástól, így nem fogadhatja örökbe. Lilly azonban ebbe nem akar beletörődni, és megszervezi a szökését egy nem megszokott útvonalon, hiszen ő az NSZK-ból az NDK-ba akar eljutni, amely szintén nem egy könnyű dolog. Ám csak a karácsonyt tudják együtt tölteni, mert csak rövid időre kap vízumot. A történelem azonban az ő malmukra hajtja a vizet.

Az előszó és az epilógus lényegét értettem is meg nem is. Főleg az epilógusban tudunk meg sokmindent arról, hogy mi is történt a családdal, hogy hogyan is éltek együtt a rendszerrel és annak bukásával. Illetve hogy a német újraegyesítés sem ment olyan zökkenőmentesen, mint azt várták. De ezen kívül nem igazán láttam értelmét.

 

Nagyon érződik a gyerekszemszög, főleg az idealizálás miatt. Az NSZK-ban sem fenékig tejfel az élet, de az NDK azért határozottan keményebb világ. Mégis egyfajta romantikus képzetet társít hozzá, ahol a jótét nagynéni él a családjával, akik várják őt. Ez utóbbi tény valóban igaz, de nekik sem egyszerű az, hogy vannak disszidált rokonaik, akikkel tartják a kapcsolatot. Állandó megfigyelés alatt állnak és nélkülöznek, ám ehhez teljes mértékben hozzá voltak szokva az akkori emberek, és ezt nyugati és akár mai szemmel is nehéz elképzelni.

Forrás: Pinterest

Szívesen olvastam volna még az édesanyáról, és az ő sorsáról, mert csak nagyvonalakban ismerjük meg a disszidálásának történetét. Rá utal amúgy a történet eredeti címe is, a „Lilly unter den Linden”, hisz a berlini Unter den Linden utcán találkoztak a szülők, míg még át lehetett mászkálni a határon. Aztán amikor már végleg lezárt a határ, akkor a szerelmesek úgy döntöttek, hogy mivel nyugaton jobb az élet, a fiú átszökteti a lányt. Azonban azzal nem számoltak, hogy a fiú utána egy kiránduláson az életét veszti és otthagyja egyedül és Lillyvel váradósan. Rita végül egyedül maradt, ugyan volt egy barátja, de szerintem ő az egyik legalkalmatlanabb apajelölt, akiről az elmúlt időben olvastam. Pascal egy kicsit szétszórt művészlélek, aki ugyan ott van Rita mellett, de képes becsomagolni Lilly életét, és ugyan segít megszökni, ez mégsem enyhít a tényen, hogy nem veszi magához.

 

Annyira valós mind a helyszínekben, mind a mondanivalójában. A fal nem csak fizikálisan létezett, hanem az emberek lelkében is felhúzták ezt. Megfélemlítésben éltek, ezért nem mertek változtatni a helyzetükön. Mindenki spájzol, a pult alatt kapja a különlegességeket. Nem adják fel, csak nem hirdetik nyilvánosan. Ezért is volt számomra a nagynéni, Lena a legkedvesebb szereplő, aki saját szüleik halála után felneveli a húgát, aki megszökik, és miatta neki is szenvednie kell a saját rendszerében. De elfogadja a helyzetét, hogy elveszti a munkáját, és a külföldi kapcsolatainak hála nem lehet biztos a besúgók személyéről. Mégis ellátogat a húga temetésére, és képes az unokahúgának is anyja helyett anyja lenni. Ő a történetünk igazi hőse.

 

Összességében

Egy komoly mondanivalókat tartalmazó határozottan ifjúsági regényről van szó, ahol erőteljesen megjelenik a szomszéd fűje mindig zöldebb mentalitás. Középpontjában a család áll annak szétszakításával és újra egyesítésével együtt. Kár hogy csak fikció, ámbár biztos vagyok, hogy hasonló történetek a valóságban is léteznek.

Forrás: Pinterest

Kedvcsináló idézetek:

„Elrepülhetsz a cukorsüveghez, de a saját hozzátartozóidhoz nem. Ezt soha ne tekintsd normálisnak!”

~~~

„Az egyedüli személy, aki segíthetett volna neki, olyan távol volt, hogy annál távolabb már nem is lehetett. Ott húzódott közöttünk a fal, a határkerítés és a szögesdrót, az automata fegyverek és az úgynevezett halálsáv, ahol kutyás őrök cirkáltak és fényszórók pásztázták végig a területet emberek árnyékai után kutatva, akik a kerítésen át Nyugatra akartak menekülni. Mert ez a kerítés egy rettenetesen elszánt kis országot védett, mely azt állította, hogy a kinti világtól kívánja megóvni az állampolgárait, de ehelyett fogva tartotta őket.”

~~~

„Az emberek ugyanis valójában nem szeretnének egyenlő mértékben osztozni. Mindig többet akarnak, mindig jobbak akarnak lenni másoknál. A kommunisták úgy vélik, az embereket rá lehet nevelni arra, hogy másképp gondolkodjanak. Felállítanak egy halom szabályt és tilalmat, és minden eszközzel őrködnek azok betartása felett. Ám egyidejűleg saját magukkal kivételeket tesznek, és így minden elképzelhető előnyhöz hozzáférnek. Egy kis csoport megtart magának olyan dolgokat, amelyek tulajdonképpen mindenkit egyformán illetnének, és senki nem tud ez ellen semmit tenni, mert ez a kis csoport olyan nagy hatalommal bír. Mindent megtesz, hogy megőrizze a pozícióját és elnyomja az ellenállást, és akkor megtörténik. A lakosság és azok, akik őket irányítják, szembekerülnek egymással.”

~~~

„– Soha nem gondoltál arra, hogy lelépj?

– Miért kellett volna? – kérdezte Lena. – Hiszen az az otthonom. És hogy az embernek mindig minden tetsszen… olyan egyébként sincs.” 

~~~ 

„– Mit csinálsz? – kérdeztem végül kissé bosszúsan.

– Kacsázok – felelte Lena. – Te nem szoktál?

– Nem szeretek kacsázni – dörmögtem. – Az enyémek nem pattognak a vízen.

– Nem is kell, hogy pattogjanak – vélte Lena, és megállt. Kinyújtotta a kezét. A tenyerében egy kis, sötét színű kő volt. – Tessék, nézd csak meg ezt a követ! Vedd a kezedbe!

– Na és? – kérdeztem értetlenkedve.

– Lilly, ez egy darab történelem, amit a kezedben tartassz! Mit gondolsz, mi mindent látott már ez a kis kő, mennyi helyen járt már mielőtt megérkezett volna a kezedbe? És mi történik vele, ha bedobod a vízbe?

Lena várakozó tekintettel pillantott rám.

– Eltűnik? – tippeltem.

– Nem, nem tűnik el. Csak máshol lesz.”

~~~

„Azt hiszem, anyám elvesztését egész életemben érezni fogom, még akkor is, ha már rég beletörődtem. De elveszíteni valakit, aki még él, az valami egészen más. Folyton azon vagyunk, hogy ismét megtaláljuk. Ebbe soha nem lehet beletörődni.”

~~~

„– Épp amikor senki nem hallja, akkor fontos játszani (…).”

~~~

„– Én legalábbis örülök, hogy két szülőm van. Ha az egyikkel történik valami, még mindig ott van a másik. Sőt, ismerek valakit, akinek öt szülője van: anyja, apja, mostohaanyja, mostohaapja és a mostohaapa volt felesége. Mondjuk, szerintem ez egy kicsit már sok. Teljesen átláthatatlan. De a túl sok még mindig jobb, mint a túl kevés, nem?”

~~~

„– (…) Anya most egész nap a könyvek között lehet. A szüleim számára nincs ennél szebb dolog a világon! Katrin szerint csoda, hogy mi egyáltalán a világon vagyunk, mert azok ketten az ágyban is mindig csak olvasnak!”

~~~

„– Az ember túl gyorsan beletörődik a dolgokba. Kényelmességből, megszokásból…

– Pontosan ezt mondta anya is mindig. Félt, hogy beletörődöm a fal létezésébe.

– Fennáll a veszélye, hogy mind ezt tesszük – bólintott. – Elfelejtjük, hogy ez a fal nem csak egy országot választ ketté. Hanem családokat is… és néha épp a szíved kellős közepén fut keresztül, mert csak az egyik oldalt választhatod. Ez lehet életed legnehezebb döntése… az elmenés, de a maradás is. Hogy jó döntés volt-e, talán soha nem tudod meg. De egy dolog biztos: Senkinek sincs joga elvenni tőled ezt a döntést, vagy ítéletet mondani róla.”

~~~

„Aki nem akar itt élni, annak legyen szabad elmennie.”

~~~

„– Ha olyan barátok, akik valaha egy és ugyanazon célt tűzték ki maguk elé, egyszer csak két, egymással szemben lévő oldalon találják magukat, az mindenkinek sokkal rosszabb, mint ha kezdettől fogva más véleményen lettek volna (…).”