Egy csepp nem csepp | Emmi Itäranta

Mi jut eszünkbe először a finnekről? Először is nagyon messziről a nyelvrokonaink. Másodjára  viszont ha földrajzórán jobban odafigyeltünk, akkor tudjuk, hogy az erdők mellett az ezer tó országa. Ez utóbbival kapcsolatos Emmi Itäranta A teamesternő könyve, amely egy lassú folyású posztapokaliptikus cli-fi középpontjában a vízzel és annak hiányával.

Eredeti megjelenés éve: 2012
Magyar megjelenés éve: 2015
Metropolis Media
társadalmi sci-fi, disztópia, cli-fi
öt csillag

Noria Kaitio tizenéves lány, és a mai Finnország területén él… csak éppen néhány száz év múlva. Az éghajlatváltozás és a globalizáció következményeként új népvándorlás zajlott le, a természeti katasztrófák pedig végérvényesen átrajzolták a Föld térképét. A nyersanyagok elfogyta utáni új világban a fejlett technika eszközei jórészt már feledésbe merültek, és a legdrágább kincs az édesvíz. A rendkívül vegyes népességű Skandináv Uniót könyörtelen katonai diktatúra uralja, mely szigorúan védelmezi az ismert vízlelőhelyeket. Ugyanakkor a lakosság csupán sótlanított tengervízzel olthatja szomját.

Noriára édesapja két örökséget bíz: a kínai teamesterek – a víz őrzői – ősi tudományát, valamint egy senki más által nem ismert édesvízlelőhely titkát. E kettős felelősség nehéz döntések elé állítja a lányt: segítsen faluja szomjazó lakosságán, vagy őrizze tovább tiltott tudását? A helyzet megoldásában jó szolgálatot tehet egy, a múltból származó, rejtélyes tárgy… amennyiben sikerül a titkát megfejteni.

 

Csodálatos és szívfacsaró – ez a két szó jutott eszembe a könyv befejezése után. Erős történet volt a javából, de nem a cselekményessége miatt, mert sokkal inkább a fogalmazásmódjával ejtett rabul. Örömmel süllyedtem bele a szavak tengerébe, és csak hömpölyögtem az árral. Különleges olvasmány, amely élményt Zsófinak köszönhetek, hisz ő hívta fel anno a figyelmemet az írónőre.

Történetünk…

egy északi faluban játszódik, ahol Noria egy teamester lányaként kezd egyre inkább beletanulni a mesterségbe. Ennek köszönhetően megismeri a közeli barlangban lévő forrást, amellyel különleges minőségű víz jut el a házukba, míg a környékükön egyre rosszabb minőségű az ellátás. Legjobb barátnőjével egy nap a műanyagtelepen egy magnót talál, amelynek segítségével bepillantást kapnak a múltbéli természeti katasztrófáról. Elhatározzák, hogy utána járnak a dolognak, de emellett a kötelessége a faluba szólítja.

 

Mindig is nagyon fontos volt számomra a víz, és van egy saját teóriám arra, hogy a harmadik világháború is emiatt fog igazán kirobbanni (ha már most épp nem vagyunk benne). Ezért is esett olyan jól, hogy ez a regény központi témája. Bár a magyarok az eredeti címet vették át, az angol megjelenés is inkább erre fókuszál. Hisz az egész akörül forog, hogy a globális felmelegedés hatására megcsappantak az édesvízkészletek, így kénytelenek az emberek sótalanított tengervizet inni, ami természetesen agyon-meg vissza van vegyszerezve. A forrásvíz állami felügyelet alatt áll, és senki sem kaphat belőle, sőt igazából több vizet sem kaphatnak, mint amennyi jár nekik. Az emberek végső elkeseredésükben lékelik meg a vezetéket, amely azonban sosem marad büntetlenül. Túlságosan feltűnő, ha az embernek jobban megy. Ha nem a vízügyi ellenőrök bukkannak rá, akkor egy rosszakaró feljelentése várható, akik pluszbevétel reményében bármit megtesznek.

Forrás: Pinterest

Még sosem hallottam a cli-fi összetételt, azonban erre a regényre ez a legjobb jellemző, hisz egy klíma-fikcióról van szó. Történetünk helyszíne egy észak-európai falu, ahol ugyan a nap járása mit sem változott, az éghajlat annál inkább. Nincs tél, nincs hó, csak az elbeszélések és történetek alapján ismerik, milyen is az. A fák is szenvednek a vízhiánytól, az emberek pedig a legyektől és szúnyogoktól, akik miatt csak hálós kalapban és teljes védőfelszerelésben mehetnek ki az utcára. Ugyan napelemes szerkezetekkel járnak, de ezzel már kevésbé tudnak javítani a kialakult helyzeten.

 

Szerettem az előző világ maradványainak feltűnését, és talán ezért fogott meg annyira a Shannara sorozat. Itt foltozzák a műanyagot fém hiányában, ami az újrahasznosítás egyik formája. Az okostelefonok ugyan léteznek, de leginkább csak kommunikációra használják. Hálózat is van, viszont nagyon könnyen le tudnak zárni róla. A kazetta és a CD volt a legérdekesebb, mert ezeket csak szerelés árán lehetett lejátszani. Noria előtt viszont általuk tárul ki a világ.

 

Az új államok már nem nemzetek alapján rendezkedtek be, így esik meg az, hogy kínai teamesterek már évszázadok óta a Skandináv Unióban laknak. Nagy teafogyasztóként bepillanthattam a rituális teafogyasztás világába, ahol minden mozdulatnak és mondatnak jelentősége van. A teamesterek a szertartások mellett a víz és a hagyományokőrzői, akik képesek voltak ebben a modern világban is fennmaradni. Még a haláluk is rituális, hisz a mesterek egy utolsó csésze tea után távoznak a másvilágra.

Forrás: Pinterest

Maguk a szereplők inkább csak a történet közvetítői. Ki kell emelném Noriát, aki nem is igazán személyiségével válik ki, hisz eggyé válik teamesteri sorsával. Sokkal inkább a kíváncsisága hajtotta előre az eseményeket, és általa láttuk meg, hogy talán sokkal több rossz rejlik a jelenlegi rendszerben, mint amennyi jó. A kötet másik aktív szereplője a legjobb barátnője, Sanja, aki a családjáért bármit képes megtenni. A szülők viszonylag kevés jelentőséggel bírnak, inkább csak útmutatásokkal szolgálnak.

 

Utoljára még szeretném megemlíteni a könyvek szerepét, amely engem is elgondolkodtatott. A nyomtatott könyvek nagyon ritkák, csak a kiváltságosok birtokolják őket. Sokkal népszerűbbek az ekönyvek, amelyeket azonban könnyebb hamisítani. És mivel a katasztrófa időszakából nem maradtak fenn írásos emlékek, a vezetők úgy alakítják a történelmet, ahogy jónak szánják.

 

És most itt ülök a billentyűzetem felett és próbálom összeszedni a záró gondolataimat erről a szépségről, de egyszerűen elhagynak a szavak. Csak ülök és jár az agyam. A cselekményről nem szeretnék többet mesélni, mert én is vakon mentem bele. Bár lelőttem magamnak az egyik kisebb csavart még olvasás közben, a vége ugyanúgy ütött. 

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Metropolis Mediának!

„A csend nem üres vagy anyagtalan, nincs szükség rá szelíd dolgok megbéklyózásához. Gyakran olyan erőket őriz, melyek mindent tönkretehetnek.”

~~~

„Az elektronikus könyvek nem kerültek sokba, és bármelyik piacon hozzájuk lehetett jutni, nem úgy, mint az igazi, papírból készült könyvekhez.”

~~~

„– Legszívesebben leásnék a műanyagtemetőnek egész az aljáig. Talán akkor megérteném az előző világot és az akkor élt embereket, akik mindezt eldobták.

– Túl sokat gondolsz rájuk – felelte Sanja.

– Csakúgy, mint te – vetettem ellen. Különben nem járnál ide.

– Nem ők érdekelnek, hanem a készülékeik – magyarázta Sanja. – Hogy mit tudnak, és mi maradt abból ránk.

Ekkor elhallgatott, és a karomra tette a kezét. Az ingujj anyagán át éreztem az ujjait és körülöttünk a nap sugarait, s a kétféle forróság csak úgy égette a bőrömm

– Nem érdemes rájuk gondolni, Noria. Ők sem gondoltak ránk.”

Forrás: Pinterest

„A hagyománynak azonban akkora ereje van, akár egy folyamnak, amelyet nem lehet feltartóztatni.”

~~~

„A történet szerint a víz mindent megőriz az emlékezetében, ami a világban történik, az idők kezdetétől fogva egészen eddig a pillanatig, itt és most, amely, amint elmúlik, részévé válik a múltnak. A víz ismeri a világ menetét, és tudja, mikor keresik, és hol van rá szükség.”

~~~

„A víz gyermekei vagyunk, és a halál a víz szövetségese. Egyiket sem lehet tőlünk, emberektől elválasztani, mivel a víz változékonyságából és a halál közelségéből lettünk megalkotva.”

~~~

„Apa nem volt itt közöttünk, sem a koporsóban, sem pedig az urnában. Csak az anyag volt mindkettőben, amelyhez a lelke volt kötve, de ő már nem tartozott hozzá, mint ahogy a fény sem tartozik a hervadó növényhez, amely nélküle nem tudott volna fejlődni.”

~~~

„A titkok kivájnak minket, mint ahogy a víz kivájja a sziklát.”

~~~

„A titkok felemésztik az emberek közötti kapcsolatot, de néha azt hisszük, hogy építeni is tudják: ha beengedjük a másikat abba a csendes térbe, amit a titok vájt bennünk, akkor legalább nem vagyunk ott többé egyedül.”

Forrás: Pinterest

„Furcsálltam, hogy a nők még mindig mennyire díszíteni akarták a hajukat. Mikor ezt egyszer említettem Sanja előtt, azt felelte, hogy amíg csak lehet, az emberek ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz. Ez tartja őket életben.”

~~~

„…megpróbáltuk elfordítani a tekintetünket azokról a dolgokról, amelyek körülöttünk történnek, ami persze nem sikerült, s aztán próbáltunk úgy tenni, mintha nem láttunk volna semmit. A képek azonban belénk vésődtek, befészkelték magukat a bőrünk alá, mellkasunk kongó, sötétvörös végtelenjébe, és szilánkjaik hegyes vége szúrta lágy szívünket.”

~~~

„A víz az összes elem közül a legváltozékonyabb. Nem fél meghalni a tűzben, sem élni a levegőben, nem tétovázik esőként nekiütődni az éles szikláknak, sem megfulladni a föld sötét takarójában. Felette áll minden kezdetnek és végnek.”

~~~

„– Miért teszed ezt? Azt hiszed, hogy valami jutalom vár rád egy másik életben vagy egy következőben, ha most azt teszed, amit helyesnek tartasz?

– Nem – mondtam. – Csak azt hiszem, hogy nap mint nap döntések hosszú sorát kell meghozniuk, noha tudjuk jól, hogy nem jár érte jutalom.”

~~~

„Csak események léteznek, amelyeket mi, emberek kötünk össze történetekké, hogy jobban meg tudjuk őket érteni.”