Történetek, amelyek megérintettek – Olvassunk graphic novelt #3

A graphic novel műfajjal való ismerkedésemet folytatva történelmibb vizekre eveztem. Sorra is vettem két (ha szigorúak vagyunk, akkor négy) híresebbet, a Maust és a Persepolist, és mindkettő hatalmas élmény volt számomra. Ezek már hosszabbak és a szórakoztatás mellett elgondolkodtattak, így lassabban haladtam velük.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Eredeti megjelenés éve: 1994
Magyar megjelenés éve: 2005
Libri Kiadó
memoár, történelmi
öt csillag

Art Spiegelman: Maus [Maus]

„Ezek nem emberek!” Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani.

E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a Maus. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit.

A történet gerincét Spiegelman lengyel származású apjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a Maus fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet egyben. Műfajteremtő, egyetemes érvényű irodalmi alkotás egy szégyenletes korszakról, mely nem merülhet feledésbe.

Art Spiegelman képregényrajzoló, -író, szerkesztő. A Maus eredetileg folytatásokban jelent meg az általa alapított Raw magazinban. Bár munkásságát a képregényes közösség már jóval előbb elismerte, a neve azután vált világszerte ismertté, hogy a Maus 1992-ben – a képregény-irodalomban elsőként – Pulitzer-díjat kapott. Az eredetileg két kötetben, majd gyűjteményes formában is megjelent művet azóta több mint 30 nyelvre fordították le.

Elöljáróban annyit tudtam erről a kötetről, hogy egy holokauszt történet, amely a zsidókat egérként ábrázolja, de nem többet. Elsőre furcsának is tűnt, főleg hogy a németek macskák, a lengyelek pedig malacok. De hamar megszoktam ezt a megkülönböztetést, és így elsőre leesett, hogy hova is tartoznak a szereplők. A valóságban azonban semmiben sem különböznek egymástól, evvel is kifordítva a világot a sarkából.

Az író/rajzoló édesapja meséli el személyes élményeit a fiának, amely folyamatba szintén kapunk betekintést. A látogatások alkalmával egy-egy történetet oszt meg vele szigorúan kronologikus sorrendben haladva. Az öregkori leginkább a második részben tett nagyobb benyomást rám, hisz ott inkább előjön a holokauszt által befolyásolt személyisége. Ő azok közé tartozik, aki nem tud továbblépni.

Forrás: Pinterest

A Maus két részből áll, de Magyarországon egyben adták ki. Az első a frontról, a nélkülözésről, az állandó rettegésről, a csempészett árukról és a bújtatásról szól. Itt még kevésbé nyomasztók a rajzok, mert kinn járunk az emberek között. Megismerjük a módos lengyel zsidók történetét a második világháború alatti időben, de itt még kerüli a koncentrációs táborokat, hisz nem tudja, hogy milyen lesz ezen képregény fogadtatása. A másodi rész viszont Mauschwitzről szól, és ugyan tudjuk, hogy túléli főszereplő egérkénk, de mégis levitt az életről.  Lassan haladtam vele, de így is eléggé megviselt. Bemutatja a kegyetlenséget, amely után már minden könnyűnek tűnik. A túlélőknek mind hatalmas szerencséjük volt, és így ők tudnak mesélni az ottani világról. Fontos erről tudni és tisztában lenni vele.

A két rész közül minden borzalma ellenére a második jobban tetszett, de egészként kezelve állja meg leginkább a helyét. Mindenképp ajánlatos, ha érdekel a holokauszt, de kell hozzá idegzet.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Eredeti megjelenés éve: 2003
Magyar megjelenés éve: 2019
Libri Kiadó
memoár, női sors
öt csillag

Marjane Satrapi: Persepolis [Persepolis]

Mardzsi tízéves, amikor a nőket kendőviselésre kötelezik, bezárják a kétnyelvű „világi iskolákat”, majd Irak ledobja az első bombát Teheránra. A szabadelvű családban nevelkedő kislány próféta akar lenni, tüntetésekre jár, és hősnek tekinti börtönviselt bácsikáját. A szülők látják, hogy ebben a nyomasztó légkörben az ő szabad szellemű lányuk nem tud kiteljesedni, ezért Ausztriába küldik tanulni, ahol reményeik szerint lehetősége lesz az érvényesülésre.

Ám a beilleszkedés nem egyszerű – az eltérő kultúrával, viselkedési szokásokkal nehéz megbirkózni, és a fiúk, illetve a zavaros ideológiájú haverok csak még inkább megbonyolítják a helyzetet. Egy szerelmi csalódás és néhány hónapnyi csövezés után Mardzsi úgy dönt, visszatér Iránba, de már a szülőhazájában sem érzi otthon magát – míg Európába túl „iráni” volt, Iránban már túlságosan „európainak” számít…

Megrázóan őszinte, szívszorító, ugyanakkor humorral átszőtt történet a vallási fundamentalizmus országáról, az iszlám forradalomról, a félelemben és gyászban eltöltött évekről, és két világ – az iráni és nyugati gondolkodás – kibékíthetetlennek tűnő ellentéteiről.

Nagyon keveset tudunk Iránról, mert keveset tanítanak róla. Nekem azonban volt szerencsém Erasmus alatt egy onnan származó sráccal beszélgetni az országáról, így bennem egy bővebb kép alakult ki az országról, amelyet a Persepolis csak árnyalt.

Az író/rajzoló saját történetét meséli el az iráni iszlám forradalomtól, amelyet gyerekként élt meg egészen a húszas évei végéig. Az első része az Ausztiába kerüléséig tart, míg a második az ottani életével kezd, de egy idő után vissza kell térnie Iránba. Egyedül az osztrák részek nem tetszettek, sokkal jobban érdekelt Irán, hisz az egy számomra kevésbé ismert világ mint nyugati szomszédaink. Illetve Marji viselkedése is kiakasztott, aki a kapitalizmusba csöppenve teljesen kifordul önmagából, holott nem ezt hozta otthonról.

Rengeteget tanultam belőle. Azt tudtam, hogy a forradalom óta kell újra kendőt viselnie a nőknek. Nem folytathatták a nyugatias életmódjukat, csak odahaza. Az új vallási alapú kormányzás fokozatosan építette le a jogokat, és tartva félelemben az embereket. Nem mintha az Amerika által pénzelt sah jobb lett volna, aki az olaj eladásáért cserébe kapta a nyugati vívmányokat. Marji nagyapja herceg volt, így a sah előtti rendszer hű szolgája. Nem véletlenül lett belőle kommunista, mert a királyok megtartották mindig a szavukat, a sah már kevésbé. Ebből lett elege mindenkinek, és erre csapott le az iszlám szélsőség. Fanatikus embereket kiképezve a brutalitás mindennapossá vált. Bezárták az iskolákat, hogy át tudják dolgozni a tanrendet az új szellemiség szerint.

Forrás: Pinterest

Marji teljesen másképp látja az eseményeket, hiszen még gyerek. Rendszeresen beszélget Istennel és felnőttként próféta akar lenni. Míg a szülei tüntetésekre járnak, ő addig az udvaron tüntet a barátaival. Menőnek találja a forradalmat, mert a lázadást látja benne. Az irakiakat is ellenségnek látja, hisz mindig is azok voltak, ők kényszerítették rájuk az iszlám vallást 1200 évvel ezelőtt. Ez azonban teljesen ellenkezik a szülei nézetével, akik felismerik, hogy az igazi ellenség a saját kormányuk, akik ellen nem tehetnek semmit. Vagy ha igen, akkor börtönben végzik vagy agyon nem verik.

Bepillanthatunk az irak-iráni háborúba, ahol először a déli határról érkező menekültáradatot érzékeljük. Marjiékhoz is beköltözik az édesanyjának egyik barátnője, így testközelből éli meg az előítéleteket. Még hogy miattuk nincsen elég étel, egy túrót! A háborúban az is felhúzott, hogy tizennégy éves fiúkat is besoroznak mindenféle hamis ígérettel. A belső viszályok sem enyhülnek, és már zsidóknál is robbantgatnak.

Marjit szabad gondolkodásúnak nevelték, amely nem illik bele az iráni társadalomba. Ezért is küldik őt szülei Bécsbe, ahol egy apácák által üzemeltetett kollégiumba kerül. A család óvó tekintete nélkül rebellis fiatalok csoportjához csapódik, és elindul a lejtőn lefelé. Punk lesz belőle, és végre úgy élhet, ahogy mindig is szerette volna. Sokba került neki ez a szabadság, mert nem láthatta a szüleit. Mindig külföldinek számított Ausztriában, és otthon is ferde szemmel néztek rá hazaérkezése után. Nehezen illeszkedik vissza, depresszióval küszködik.

Forrás: Pinterest

Akit érdekelnek a közel keleti kultúrák, annak meleg szívvel ajánlom, illetve annak is aki többet szeretne megtudni egy teokratikus államszerveződésről, valamint azoknak, akik szeretnének női sorsokról olvasni.

„In any case, as long as there is oil in the middle east we will never have peace.”

~~~

„No more University, and I wanted to study chemistry. I wanted to be like Marie Curie. I wanted to be an educated, liberated woman and if the pursuit of kowledge ment getting cancer so be it.”

~~~

„– Your father acted like a genuine hero, you shold be proud of him!

– I wish he were alive and in jail rather dead and a hero.”