Emmi Itäranta munkásságával A tiltott álmok városával kapcsolatban találkoztam, de
végül úgy alakult, hogy nem ezt olvastam tőle először, hanem A teamesternő lányát. Ezt a döntésemet utólag is csak támogatni tudom, mert ugyan
szépirodalmi stílusában hasonlít egymásra a két regény, történetében nagyon
különbözik. Talán ez is volt a legfőbb oka annak, hogy nem tudtam zöld ágra
vergődni vele.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2015 Magyar megjelenés éve: 2019 Metropolis Media ifjúsági, fantasy, disztópia három csillag |
Eliana a Szövők nagynevű házában éli mindennapjait, és gyakorolja különleges mesterségét, miközben szörnyű titkot hordoz magában: birtokolja az álmodás képességét. A sziget vezetői olyannyira tartanak az álomlátóktól, hogy azokat, akik álmodnak, munkatáborokba zárják.
A
látszólagos biztonság szövedéke, melyet Eliana a mindennapok rutinjából maga
köré sző, felfeslik, amikor egy csupa vér, eszméletlen lányt találnak a Szövők
háza előtt, akit támadói megfosztottak a beszéd képességétől. Az egyetlen kulcs
a titokzatos lány kilétéhez egy láthatatlan tintával készített tetoválás a
tenyerében: Eliana. Vajon mi köze van a szövőlányhoz? Miért éppen Eliana nevét
viseli magán? Mi köti össze a két lányt?
A sziget múltját szörnyű titok övezi, amit a korrupt, elnyomó hatalom minden eszközzel rejteni próbál. Hamarosan Eliana élete is veszélybe kerül. Ha meg akarja menteni magát és mindazokat, akik fontosak számára, fel kell élesztenie önmagában azt az erőt, amit egész addigi életében szégyellt átoknak tartott: az álmait.
A teamesternő könyve díjnyertes szerzőjének második regénye is hozza mindazokat az értékeket, melyeket az első regényben is láttunk. Lírai elbeszélőmód, szépirodalmi igényességgel megírt világalkotás, összetett karakterek és egy különleges mitológia fonalai szövődnek össze Itäranta eme legújabb remekművében.
A
kritikusok Ursula K. Le Guin és Sheri S. Tepper írásaihoz hasonlítják Emmi
Itäranta stílusát.
Tetszett is meg nem is. Szeretem a szépen megírt regényeket, és az írónő ismét lenyűgözött a képi világgal. A sziget, a légi gondolák és a szövőnők munkájának leírása ismét egy csodálatos világot tárt elém, azonban ezekkel az elemekkel már nemigen tudott mit kezdeni. Csendesen fonta a regény fonalát, aztán jött a szerelmi szál, ami felborította a racionalitást.
Történetünk…
egy
nevenincs szigeten játszódik, amelynél arról sem vagyunk biztosak, hogy
egyáltalán a mi világunkban található. Ezen a szigeten olyan emberek élnek,
akik nem tudnak álmondni. Ám ha valakinél mégis előjönne ez a képesség, azt azonnal
bezárják és soha többé nem látja őket senki. Főhősnőnk, Eliana is ezen a szigeten
él szövőnőként, és elég jól végzi is a munkáját. Talán ezért sikerült neki
ilyen hosszú ideig titokban tartania az álmodási képességét. Egy nap egy fiatal
lányt sodor zárdájuk közelében partra a tenger, akit a védelmükbe vesznek.
Szövőszékhez ültetik és Eliana szobatársának osztják be, aminek hatására hamar
összemelegednek. Közben a szigeten egyre inkább elégedetlenkednek az emberek,
és a Tanácstól várnak magyarázatot.
 |
| Forrás: Pinterest |
Nagyon
keveset tudunk meg a világról, és azt is csak fokozatosan. Ezt a jelen idejű
elbeszélésmód is csak megerősít, mert Eliana egy elzárt világban nevelkedik, de
olvasóként szeretem magamban összerakni az alapszituációt. Maga a kormányzó
hatalom manipulálja az embereket a saját védelmükben, így aztán tényleg nem
lehet tudni, hogy mi a valóság, és mi az, amit ők állítanak. Az biztos, hogy
évente tetoválják őket, de előtte még egy múzeumi idegenvezetésen vesznek
részt, ami egyfajta agymosásnak is tekinthető. Állandó félelemben élnek, a
felszín alatt azonban az álmodók próbálnak rájönni a jelenség nyitjára.
Sokáig
csak hullámzik a könyv, nemigen történik benne semmi figyelemre méltó. Ugyan
kezdjük megismerni Elianát és az állandóan változó zárdát, de nem tartunk
sehova. Amint azonban a tintamesterek titkával beköszön a tényleges cselekmény,
elindul egy pont akkora szökőár, mint amekkora a szigetet szokta időről-időre pusztítani.
Ennek oka talán a globális felmelegedés, de evvel kapcsolatban nem tudunk meg
semmi konkrétumot. A második felében is magamnak kell összematekoznom, hogy mi
a helyzet, de legalább itt már történik valami.
Eliana
nem egy szerethető hősnő, számomra leginkább semleges volt. Tudatlan, és nem
csak a környezetével kapcsolatban, hanem önmagát sem ismeri. Emiatt a szerelmi
szál is inkább egy szenvelgés volt, mintsem valódi lángolás. Aztán az álomlátás
is inkább lázas képzelgés és misztifikálás volt, mint tényleges álomutazás. Meg
akartam érteni a lényeget, de nem hagyták. Emiatt leginkább a titkok vittek
előre és nem kifejezetten Elina karaktere.
 |
| Forrás: Pinterest |
A történetben
szerepel egy néma karakter is, akivel ritkán találkozunk könyvekben. Nem így
született, ezért nem tud kézjelekkel kommunikálni, illetve írni sem tud az
elején, így csak eldöntendő kérdéseket képes megválaszolni. Eliana azonban
megtanítja írni, ami a szigeten egy kiváltságnak számít.
Összességében
Nehéz
helyzetben vagyok, mert továbbra is szeretem az írónő stílusát, de ez nem
tetszett annyira, mint az első regénye. Misztikus és még nem is magyaráz, a
hősnő pedig eléggé sodródik az árral. Viszont mindenképp érdemes figyelni
Itärantára, mert mindig valami egyedi folyik ki a tollából.
Nagyon szépen köszönöm a
lehetőséget a Metropolis Mediának!
„– Tudod, mit csinálnak azokkal az újszülöttekkel, akiket nem tudnak egyértelműen fiúnak vagy lánynak nevezni?
Nem válaszolok. Erre még sosem gondoltam. Azt se tudtam, hogy létezik ilyen egyáltalán.
– Az, hogy eddig még nem láttál hozzám hasonlókat, nem azért van, mintha nem születnének erre a világra – magyarázta Oli. – Hanem azért, mert nem hagyják őket élni.”
~~~
„Néha elengedhetetlen, hogy egyedül lépjünk a sötétségbe, és keressük az utat visszafelé (…). Hogy napfényre hozzunk valamit, amit másképp nem lehetett volna megtalálni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése