Mágikus rasszizmus | N. K. Jemisin

A magyar BookTube fantasyt olvasó szeglete 2020-ban N. K. Jemisin Az ötödik évszak című regényétől volt hangos. Volt, aki már olvasta, de volt olyan is, akinek teljesen új élményt jelentett a könyv. Már egy ideje szeretnék az írónőtől olvasni, de végül a lányok adták meg a kezdőlöketet, ám a hatásukra el is fogytak az utolsó példányok a kiadónál. Nagy nehezen azonban sikerült idén beszereznem, és minél hamarabb el akartam olvasni, amelynek kedvezett Zsófi #fantasyfebruár kezdeményezése.

Eredeti megjelenés éve: 2015
Magyar megjelenés éve: 2016
Agave Könyvek Kiadó
posztapokaliptikus, dark dantasy
négy csillag

Három szörnyű dolog történik egyetlen nap leforgása alatt. A szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat. Eközben a hatalmas Sanza ― az egész világot befolyásoló birodalom, aminek találmányai évezredek óta a civilizáció alapjait képezik ― összedől, mert teljes lakossága egy őrült bosszújának áldozatául esik. S végül, a Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget. Egyesek szerint évekre. Mások szerint évszázadokra.

Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha ezt kell tennie a lánya megmentéséért.

 

Nehezen indult a kapcsolatom a regénnyel, mert sokáig úgy voltam vele, hogy a három szemszögkarakter közül egyikük sorsa érdekelt igazán. Az írásmódja is furcsa volt, egyáltalán nem az általam megszokott módon tárja elénk a cselekményt, hanem sokkal nyersebben. Folyamatosan raktam össze az eseményeket, aztán jött az írónő és azt mondta, hogy csak hiszed, hogy érted, mi zajlik a lapokon.

Történetünk…

három szereplő életével foglalkozik, ahol látszólag egy dolog a közös: mindannyian orogének. Essun épp most vesztette el a fiát, akit a férje gyilkolt meg, amint rájött a mágikus képességére, és elmenekül a lányukkal a városból. A nő utánaered, hogy megölje, de útja során társakat is kap maga mellé. A másik Damaya, egy egyszerű kislány, akit elvisznek a Fulkrumba, hogy orogénnek tanuljon. A harmadik pedig Szienit, egy képzett orogén, akit egy tízgyűrűs mester gondjaira bíznak, hogy elrendezzék egy parti város korallhelyzetét. Közben dúl az ötödik évszak, azaz a pusztító világkatasztrófa, mert valaki egy hatalmas repedést hozott létre a nagy kontinensen, de az ilyenek megtörténnek ezen a világon.

Forrás: Pinterest

Kezdeném Essun történetével, hisz az E/2-es elbeszélésmódja miatt ő áll a legközelebb az olvasóhoz. Ezt először a Vigyázzatok Anyára!-nál tapasztaltam meg, és most is sikerült bevonódnom a gyászoló asszony történetébe. Nagyon sajnáltam, nem érdemelte meg, hogy így viselkedjen a férje. Egy kicsit bele is őrük a fájdalmába, mert napokig a halott fiát dédelgeti a házukban. Látszik rajta, hogy megviselte az állandó titkolózás és bujkálás, de nagyon erős egy nő és legfőképp anya.

 

Damaya mellette a gyermeki ártatlanságot képviseli. Veszélyesnek mondják, de csak a képességétől félnek leginkább az emberek. Őt is sajnáltam, mert az Őrzője elég keménykezűen bánt vele az elején. A kiképzésén keresztül kapunk betekintést az orogének világába, hogy hogyan is működik a rendszer és miért olyan, amilyen. Barangolunk a Fulkrumban, órákra járunk, megtanuljuk mindazt, ami a világukat alkotja. Ugyan kapunk egy alapszituációt, de messze árnyaltabb a helyzet, így folyamatosan tanultam az olvasás során

 

Szienittel nem indult rózsásan a kapcsolatom, mert az ő részei a legnyersebbek. Kezdek rájönni, hogy a könyvekben lévő durva szavak és szexjelenetek nem az én asztalom, pedig nála mindkettőből van rendesen. Nagyon ellenszenves fruska volt, aki ki ha én nem alapon próbálja magát egyre feljebb küzdeni a ranglétrán, és ezért képes még egy nagymesterrel is lefeküdni. Az ő történetéből kapunk a legtöbbet, így kénytelen voltam őt idővel megszokni, bár az állandó ugrálás nem könnyítette meg a helyzetemet.

Forrás: Pinterest

Magát a világot lassan raktam össze, de még érzem, hogy nem teljes. Rengeteg az ismeretlent kifejezés, amit a regény természetességgel kezel, hisz mossa kezeit, van hozzá függelék a történelemről és a szavakról egyaránt. Aztán ott vannak a települések, amelyek közül csak az említetteket jelöli a térkép, pedig én az egész birodalomra kíváncsi lettem volna. Csak gyűltek a kérdéseim, de még rendesen a homályban tapogatózok.

 

A regény központi témája a rasszizmus, amelyet elég durván mutat be. Középpontjában az orogének állnak, akik hő- és kinetikus energiát használva szeizmikus eseményeket idéznek elő. Ez így elsőre bonyolultnak hangzik, de egyszerűbben úgy lehetne megfogalmazni, hogy a föld lemezeiből felszabaduló energiát uralják. Nincs rá különösebb magyarázat, hogy miért képesek rá bizonyos emberek, ezért is félnek tőlük. Iskolába kényszerítik őket, hogy a rendszert szolgálják, és ezáltal felügyelet alá kerüljenek. Akik mégsem ezt az utat választják, azoknak az árnyékban kell meghúzódniuk, mert üldözik és megverik őket. A gyerekeket sem kímélik, mint azt Essun férjének cselekedete is mutatja. A tompákat ellenük hangolják, és csak a szerencsén múlik, hogy egy vadon született orogén gyereket időben találnak meg. Gúnynevükön roggáknak hívják őket, és látszólag ők képviselik a kisebbséget.

 

Emellett fontos szerepe van a történetben a nőknek, akik lányok és anyák egyaránt. Mindhárom nézőpontkarakterünk is ehhez a nemhez tartozik, de mellettük még számos vezető pozíciót töltenek be nők. A férfiakkal egyenrangú felek, sokkal kevésbé nézik le őket, mint az orogéneket. Olvasás során ezek mellett még számos témát körbejár a könyv, mint például a tudás és a tanulás kapcsolatát, de ezeket olyan művészien ágyazza a könyvbe, hogy csak pislogtam.

Forrás: Pinterest

A történet során egyre jobban megkedveltem Szienitet, és egyre inkább érdekelt az Alabástrommal folytatott viszonya. Egyfajta tanítómester-szerető kombináció áll fenn köztük, de aranyos párost alkotnak. Szeretik egymást, bár ezt egyikük sem vallja be a másiknak. Kalandjuk során megkérdőjelezésre kerül az uralkodó rendszer, és bennem is kérdések merültek fel a valósággal kapcsolatban. Tényleg menekülniük kell a roggáknak, mert csak bajt hoznak a világra? Vagy csak ezt terjesztik róluk?

 

Amennyire nehezen indultam, a vége akkorát ütött. Rendesen meglepett az írónő befejezése, nem számítottam rá az első csavar után, hogy így oldja meg a helyzetet. Minden összeállt és alig bírtam kapkodni a fejemet. Már kíváncsian várom, hogy mit fog alkotni a trilógia.

„Nem ésszerű dolog azonosságot várni ennyi különbségből, és Damaya nem érti, miért kellene őt azoknak a gyerekeknek a viselkedése alapján megítélni, akikkel az orogénia átkán kívül semmi másban nem osztozik.”

~~~

„Az orogénia mindig az utolsó megoldás legyen, ne az első.”

~~~

„– Az otthont az emberek jelentik – feleli csendesen. Asael csak pislog. – Az otthon az, amit az ember magával visz, nem pedig amit maga mögött hagy.”

~~~

„A maszkok mindenkit egyformán idegenné és megismerhetetlenné tesznek, ami jó. Senki sem figyel fel rád, Hoára van Tonkee-ra, többé már nem. Örömmel csatlakozol a homályos sokasághoz.”

A sorozat további részei:

Az obeliszkkapu (#2)

A megkövült égbolt (#3)