Nagyon örülök, hogy úgy jött ki a lépés, hogy nem egyedül fejeztem be N. K. Jemisin A megtört föld trilógiáját. Dóri sorozatmaratonozásához A megkövült égboltnál csatlakoztam, amely így sokkal jobb élményként marad meg bennem.
Olvasás közben folyamatosan beszélgettünk róla, és csak úgy gyártottuk
különféle teóriákat. Maga a kötet talán a három közül a leggyengébb, viszont az
élmény tudott kárpótolni.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2017 Magyar megjelenés éve: 2018 Agave Könyvek Kiadó posztapokaliptikus, dark fantasy három csillag |
Hamarosan visszatér a Hold. Hogy ez az emberiség pusztulásának, vagy
esetleg valami még rosszabbnak az előjele, az két nőn áll.
Essun örökölte Tízgyűrűs Alabástrom erejét. Reméli, ezzel megtalálja a
lányát, Nassunt, és olyan világot teremthet, amelyben minden orogén gyermek
biztonságban nőhet fel.
De Nassun számára mindez késő. Az anyja hiába válik képessé az
obeliszkkapu irányítására, ő már látta a világ gonoszságát. Elfogadta, amit az
anyja soha nem fog beismerni: az elromlott dolgokat nem mindig lehet
helyrehozni. Az egyetlen járható út ilyenkor a teljes megsemmisítés.
Leginkább magyarázatokat vártam ettől a résztől, hiszen záróakkordként a
tétek emelése mellett a szálak lekerekítését kellene előtérben tartani.
Ehelyett azonban egy jó darabig átvezetőkötet hangulata volt, ami a rész nagy
gyengesége. Sokat mesél ahelyett, hogy izgalommal töltené meg a lapokat. És a
legrosszabb az, hogy rengeteg potenciál volt benne, amit sajnos nem tudott
kinyerni belőle az írónő.
Történetünk…
a föld megmentését és a hold visszaszerzését helyezi középpontjába.
Ehhez Nassun és Essun külön-külön útra kelnek, utóbbi emellett pedig még mindig
nem adta fel, hogy megtalálja a lányát. Mindeközben olvasóként mi a világ
múltjával is megismerkedünk, és a szálak végül mind összeérnek. De vajon
mindenki túléli-e az ötödik évszakot?
Nehéz lenne zsáner szerint kategorizálni ezt a regényt. Míg eddig a
sorozatra tisztán fantasyként tekintettem, a Szil Anagisztos részeknél
erőteljesen kikacsintgat a sci-fi irányába, amit az űrbéli utazás csak megerősített. A
legendás város azonban a jelentben már az enyészeté, egy ponton viszont Nassun
is rábukkan egy olyan közlekedési eszközre, ami ehhez a korszakhoz köthető. És
végső soron az obeliszkek is egy szerkezet részei attól még, hogy az orogének
képesek mozgatni őket.
Előkerül az elmaradhatatlan rasszizmus kérdéskör, de engem most sokkal
inkább érdekeltek a bolygó kizsákmányolásával foglalkozó részek. Eléggé
izgalmas felvetéseket tárgyalt, amik egyértelműen kritikát fogalmaznak meg a mi
világunkkal szemben. Már a legelején bírálja a szétterjedt városokat, amelyek
összefüggő térségeket alkotnak, és megszűnnek különálló identitásúnak lenni.
Aztán előkerülnek az instabil alapokra épülő települések is, amelyeknél mindig
csak csodálkoznak az ott lakók, hogy katasztrófák sújtják őket. Végül pedig ott
van az ember, aki nem fél a környezetét a maga képére formálni, még ha ezzel árt
is neki. Nagy tanulságot fogalmaz meg a regény, és engem teljesen megvett ez a
része.
 |
| Forrás: Pinterest |
Amennyire szerettem a Szil Anagisztes fejezetek mondanivalóját, annyira
nehezen emésztettem meg őket. Essun és Nassun részeitől nagyon elütnek, és olyan
érzésem volt, mintha félhomályban tapogatóznék. És a mai napig vannak benne
olyan dolgok, amiket nem értettem meg. A nagy egész viszont összeállt a
fejemben, bár örültem volna a sejtetés helyett a konkrét válaszoknak.
Az egész köteten keresztül az elbeszélő kilétére kerestem a választ. Mivel
csak utalásokat bújtatott el az írónő a szövegben, így több teóriát gyártottam
az olvasás előrehaladtával. Ugye mindenképp olyannak kell lennie, aki jól
ismeri Essunt, és közeli kapcsolatban állt vele. Ennek a feloldása a szomorúság
ellenére tetszett. Mindez azonban nem egyezik meg a Szil Anagisztos részek
elbeszélőjével, ahol még nehezebb volt a dolgom, mert teljesen új szereplőgárdával
dolgozik az írónő. Vagy mégsem?
Maguk a főszereplők számomra kevésbé emelkedtek ki a történetből, sokkal
inkább csak alkotóelemei voltak, mintsem hősei. Ugyan tisztázásra került az
anya-lánya kapcsolat és a vége igazán heroikusra sikerült, de a filozófiai
fejtegetések jobban lekötöttek. Előkerült az örökélet kérdése, illetve az ehhez
kapcsolódó szabad akarat.
Összességében
Voltak érdekes elemei a történetnek, viszont az első két kötet után
kevésnek tűnt. Sokkal inkább átvezetés, mint zátókötet, és ugyan megkapjuk az
epikus végkifejletet, de addig nagyon sokat gyaloglunk mind Essunnal, mind
Nassunnal. Mármint nagyon sokat. A bolygó kizsákmányolásával kapcsolatos részek
voltak számomra a legérdekesebbek még úgy is, hogy a Szil Anagisztes részeket
nehezen értelmeztem.
Sorozatról
Nagyon erős nyitány, ígéretes folytatás, és ellaposodó befejezés. A
köteteken átívelő rasszizmus kérdése fontos, és helyenként gyomorba vágóan
igaz. Essun pedig egy igazi túlélő.
„Ha egy köz egy törésvonal fölé építkezik, a falakat hibáztatod, amikor azok óhatatlanul összezúzzák a köztük élő embereket? Nem, azt okolod, aki elég ostoba volt, hogy azt higgye, örök időkig szembeszállhat a természet törvényeivel.”
~~~
„Olyan sok életet megkíméltél volna, ha a kalitkádban maradsz. Vagy parancsra meghalsz.”
~~~
„– Segíteni akarsz neki? Vagy csak azt akarod, hogy megint veled legyen? A két dolog nem ugyanaz.”
~~~
„– […] A világ nem csak barátokból és ellenségekből áll. Hanem olyan emberekből, akik akár segíthetnek is neked, és olyanokból, akik az utadba állnak. Mit nyersz azzal, ha megölöd őket?”
~~~
„Egykor nemcsak hogy maguk a városok is halottak voltak, lévén növekedésre és változásra képtelen kő- és fémdzsungelek, hanem ténylegesen halálosak voltak, mert megmérgezték a talajt, ihatatlanná tették a vizet, és még a puszta létezésükkel is megváltoztatták az időjárást.”
~~~
„Mert mi van, ha a kölyök felnő, és szintén hibás kölykei lesznek? Valahogy úgy kell szaporodni, hogy a férgese kihulljon.”
~~~
„– Az, ha minden orogént levadásznak és lemészárolnak, és ha minden világra jött orogén csecsemő nyakát kitekerik, és ha mindenkit megölnek vagy sterilizálnak, aki hozzám hasonlóan magában hordozza ezt a vonást, vagy ha már azt a felvetést is tagadják, hogy az orogének emberek… az a genocídium.”
~~~
„Tehát amikor egy élőlényt kellet volna meglátniuk a földben, csak egy újabb kizsákmányolható dolgot láttak helyette. Amikor engedélyt kellett volna kérniük, vagy felhagyni a szándékukkal, inkább erőszakot alkalmaztak.”
~~~
„Valójában senki sem akar szembenézni azzal a ténnyel, hogy azért ilyen a világ, mert néhány öntelt, önimádó ember megpróbált pórázt kötni a rozsdaverte bolygóra.”
A sorozat további részei:
Az ötödik évszak (#1)
Az obeliszkkapu (#2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése