N. K. Jemisin A megtört föld sorozata nem számít könnyű olvasmánynak, de
pont a különlegessége miatt gondolom nagyon erősnek. Sajnálom, hogy idehaza nem
futott be, amit talán annak is köszönhet, hogy nem jutott el a célközönségéhez,
vagy a külföldi piachoz képest ez annyira elenyésző, hogy tényleg nem éri meg
kiadni. Ezt egyébként kötve hiszem, mert Az ötödik évszak erős kezdése után Az
obelszikkapu is hozta ugyanazt a magas színvonalat, és megdöbbentés eszköze
helyett itt már sokkal inkább a témák kifejtésére koncentrál.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2017 Agave Könyvek Kiadó posztapokaliptikus, dark fantasy négy csillag |
Tízgyűrűs Alabástrom – az őrült, a világ megnyomorítója, a megmentő –
küldetéssel tér vissza: ki akarja képezni utódját, Essunt. Essunt, aki
menedékre lelt, de a lányát nem találta meg. Alabástrom egy kéréssel áll elő:
ha Essun megteszi, az örökre megpecsételi Rezdületlen sorsát.
Eközben messze tőle Nassun, a lánya egyre erősebb lesz – és a döntései
meg fogják törni a világot. Egyre sötétebbé válik a mindennek végét jelentő
évszak, miközben a civilizáció fokozatosan belesüpped a hosszú, sötét
éjszakába.
Az ötödik évszak folytatásában az obeliszkek és egy ősi rejtély végre
választ adnak a kérdésekre. N. K. Jemisin ismét bizonyítja, hogy nem hiába
jelölték az utóbbi években az SF összes komoly díjára: Az obeliszkkapu egy
újabb felejthetetlen fantasy, ami merészen feszegeti a műfaj határait –
ráadásul az elődjét követően ez a kötet is megkapta a Hugo-díjat.
Meglátszott az olvasás kezdetekor, hogy két évet hagytam ki a kötetek
között, mert a nevekkel meggyűlt a bajom. Nassunt először nem tudtam hova
rakni, illetve Essun társairól alkotott benyomások is teljesen kiestek. 30
oldal után viszont sikerült belerázódnom a stílusába, aminek nagyon örültem,
mert emlékeztem arra, hogy az első részben ez sokkal nehezebben ment.
Történetünk…
egy anya és a lánya sorsát követi. Essun vándorlását megszakítva egy
időre letelepedik, de sosem veszíti szem elől az igazi célját. Nassun ezzel párhuzamosan
próbálja felfedezni a képességeit édesapja legnagyobb bánatára. A háttérben pedig
az ellenérzést szítók is egyre csak munkálkodnak. Vajon képesek az emberek és a
roggák békében egymás mellett élni?
A regény nyitánya nekem nagyon tetszett, ugyanis a trilógia kiváltó okának
jelenetével indít, amelynek eddig csak a következményeit éreztük. Látjuk az
édesapa vívódását, aki mindent megtesz azért, hogy kikúrálják a lányát, amit
ugye a fiával nem tesz meg. Mindezt a roggautálatot egy régi emlék idézi elő
benne, hiszen átélte, hogy egy orogén véletlenül megölt valakit a szeme
láttára.
Nassun szála ez után is szinte végig az első kötettel párhuzamos
eseményeket dolgozza fel, ami az elején meglepően jobban érdekelt. Ösztönösen
cselekszik, és okosabbnak hiszi magát az édesanyjánál, akire nagyon haragszik, de
szerintem csak végtelenül naiv. Az egész kötetet átszövi az anya-lánya
kapcsolat, ahol mindkét felet látjuk. Nassun végtelenül dühös a nevelési
módszerek miatt, de mégis jó volt, hogy orogén szülővel nőtt fel. Essun utólag viszont
már bánja a keménységet, de ezzel csak meg akarta védeni őt.
 |
| Forrás: Pinterest |
Kettejükön kívül kapunk még egy harmadik szemszöget is, aki szintén nagy
hatással volt és van rájuk. Schaffa Damaya őrzőjeként tevékenykedett, de egy
sokkhatásnak köszönhetően sokmindent elfelejtett. Arra viszont emlékszik, hogy
jóvá szeretné tenni a tetteit Nassun tanításával, de csak egy ördögi körbe
bonyolódik. Rajta keresztül megismerhetjük a titokzatos őrzők csoportját, akik
hatalmas erővel rendelkeznek, képesek csak úgy kiirtani egy egész Fulkrumot. Az
viszont már kevésbé biztos, hogy ezért a hatalomért folyamatosan szenvedniük is
kell.
Az orogénekkel és a mágival kapcsolatban is tudtam meg egy s mást. Jó
volt végre egy olyan települést látni, ahol békében élhet mindenki. Bár
Kasztrima is egy jó hely, Jakiti egyértelműen a biztonság szigete, Nassun itt
tapasztalja meg először azt, hogy nem nézik ki. És azok hatalmas a bazaloszlopok…
Kutatunk az obeliszkek keletkezése után, amihez a bolygó körül lévő holdnak is
köze van. Essunnak hála látványos varázslatokat is látunk. A kötet elején
leginkább csak tapogatózunk vele, de a végére felpörögnek nála is az események,
és rendesen odateszi magát.
A rasszizmust egy új szintre emeli, ugyanis az ominózus ember-orogén
ellenérzéseken túl beemeli a kőfalókat. A tompák mindig is kegyetlenek voltak
és lesznek a roggákkal szemben. Vagy mégsem? A szított konfliktus hátterétől
egyszerűen leesett az állam, és erőteljes elmélkedésre késztetett. Mert nem az
a lényeg, hogy mit gondolnak rólad, hanem hogy te minek érzed magad.
Összességében
Hozta az előző kötet színvonalát, és talán könnyebben is ment a
belerázódás, még úgy is, hogy két évet hagytam ki a részek között. Tartogat itt
is meglepetéseket az író, de sokkal inkább az anya-lánya viszonyra helyezi a hangsúlyt.
Mindig volt olyan szereplő, akinek érdekelt a sorsa, és a végére a világról
alkotott kép is kezdett tisztulni. Ugyan kellett neki egy kis idő, hogy
ülepedjen, de ajánlatos kis kihagyással folytatni az olvasást. Én is így
tettem.
„Elvégre a személy nem egyéb, mint önmaga és mások. Egy ember lényének végső formáját a kapcsolatok alakítják ki. Én én vagyok, és te.”
~~~
„Meglepő, mennyire üdítő ez az érzés. Hogy az alapján ítélnek meg, amit teszel, nem pedig az alapján, ami vagy.”
~~~
„– Nem vagy gonosz – jelenti ki határozottan. – Pontosan olyan vagy, amilyennek a természet teremtett. Vagyis _különleges_ vagy, (…).”
„Néha csak el kell fogadnunk, hol a helyünk a világban.”
~~~
„Azonban hasznosnak lenni mások számára nem ugyanaz, mint velük egyenlőnek lenni.”
~~~
„Tudod, hogy igazad van. A meggyőződés, hogy az orogének örökre a világ koloncai lesznek, ott táncol a sejtjeid között, mint a varázs. Ez nem igazságos. Csak annyit szeretnél, hogy számítson az életed.”
~~~
„Nem igazságos, hogy Jija hazugnak nevezi az orogéneket, majd megköveteli, hogy Nassun is hazudjon neki.”
~~~
„Úgy van, ahogy a tanárok mondták a Fulkrumban, hogy a roggák egyek és ugyanazok. Bármelyikük bűne mindegyiket bűnössé teszi.”
A sorozat további részei:
Az ötödik évszak (#1)
A megkövült égbolt (#3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése