Bosszúálló kalózok | Natalie C. Parker

Egy időben elég sokat hallgattam a Karib tenger kalózai filmek zenéit, mert annyira ráfüggtem a filmekre. Azóta is szorgosan keresem a kalózos történeteket, melyekkel hol nagyon befürdök, hol viszont emelem a kalapom a nagyszerűsége előtt. Natalie C. Parker Seafire – Lángoló tenger című regénye az utóbbi kategóriába tartozik, és ennek nagyon örültem. Az erős kezdés után nem lanyhadt el a történet, és végig kellő mennyiségű izgalommal szolgált ez a kalóznőkről szóló könyv.

Eredeti megjelenés éve: 2018
Magyar megjelenés éve: 2019
Maxim Könyvkiadó
ifjúsági, fantasy, disztópia
öt csillag

Caledonia Styxtől még fiatal lányként elvette a szüleit és az öccsét egy könyörtelen hadúr. Az ifjú kapitány most a bajtársnőivel hajózik a halálos Kartács-tengeren, készen arra, hogy visszavágjanak a rettegett zsarnoknak. .

Mióta a hírhedt Aric Athair vérszomjas katonái, a kartácsok, végeztek a családjával, az elárvult Caledoniát csakis a bosszúvágy vezérli a veszélyes vizeken. Hajója, a Mors Navis legénységét csupa olyan lány és nő teszi ki, akik hozzá hasonlóan elveszítették a családjukat és az otthonukat Aric meg az emberei miatt. A küldetésük nem más, mint életben maradni, és legyőzni a kartácsok hadihajóinak gyilkos flottáját.

De miután Caledonia legjobb barátnőjének és elsőtisztjének életét megmenti egy dezertálni vágyó kartács, a kapitány kénytelen fontolóra venni, vajon hagyja-e a fiúnak, hogy a hajójukon maradjon. A jóképű idegen rögtön megdobogtatja Caledonia szívét. De tényleg épp egy kartács lenne a kulcsa, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljanak Aric Athairrel – vagy a fiú végül veszélybe sodorja mindazt, amiért a Mors Navis legénysége annyit küzdött?

 

A friss megjelenések között bukkantam rá anno erre a regényre, és azóta sem hallottam róla sokat, így nem is igazán tudtam, hogy mit várjak tőle. Viszont akkor is kérdés nélkül vettem meg ezt a könyvet, most is így álltam neki, és milyen jól tettem. Nagyon elkapott a hangulata és a cselekmény sodra, igazi kemény hősnőkkel operál, akiknek ugyanúgy megvannak a gyenge pontjai, mint az erősségei. És nincs benne felesleges szerelmi szál, aminek külön örültem.

Történetünk…

egyfajta előszóval indul, mikoris Caledonia és Priscia épp begyűjtőkörúton vannak egy szigeten. Hajójukat azonban megtámadják a kartácsok, és a szemük előtt mészárolták le a teljes családjukat. Négy év elteltével még mindig a bosszún jár az eszük, és most már az újjáépített bárkájukkal törnek borsot az elnyomó hatalom orra alá. Egyik alkalommal azonban Prisciát majdnem fogságba ejtik, de egy kartács fiú, Oran megmenti, akit ahelyett hogy a tengerbe lőnének, zárkába kerül, és idővel értékes információkkal szolgál. Vajon sikerül túljárniuk a tengerek hírhedt ura, Aric Althair eszén?

Forrás: Pinterest

Rendesen meglepett, mert az erős kezdés után még erősebb folytatás következett. Minden napra jutott egy ütközet, ami teljesen normális, ha az ember lánya menekülni kényszerül. Sehol sem látják őket szívesen a vérdíj miatt, és még a kartácsok is állandóan a nyomukban vannak. Nagyon szerettem a pörgős vízi csatajeleneteket, ahol nem mondaná meg az ember, hogy fiatal lányokról van szó. Az élet megkeményítette őket, így simán felveszik a harcot a képzett tengerészekkel is. Utazásuk során képtelen kalandokba keverednek, amik rendesen megleptek. Mindig belefutnak valakikbe, akik hol hátráltatják őket, hol pedig segítik az előrejutásukat.

Fantasy is meg nem is. Ugyan mentes a mágiától, de nem kapunk pontos meghatározást arról, hogy merre lennénk a földtekén. Azt azonban tudjuk, hogy volt egy jobb világ, de ez mára már átfordult egy disztópiába. Kevés a méhe, így a virágokat mesterségesen próbálták tovább nemesíteni, de a természet visszavágott. A szigetek állandó rettegésben élnek, mert az elnyomó hatalom begyűjti a gyerekeket, hogy bedrogozott katonákként szolgáljanak a hadseregében. Ugyan erről a hadseregről még csak szeleteket láttunk és tudunk, de szerintem több is ki fog derülni még róla. Azok, akik nem akarták a gyerekeiket átadni a begyűjtőknek, azok állandó mozgásban vannak, hogy még véletlenül se bukkanjanak rájuk.

 

Nagyon tetszett a futurisztikus vonal, és az egész napenergia bevonása. A hajótestek fémből állnak, és ugyan vannak rendes vászonvitorláik, de nagyrészt napelemes meghajtású turbinákkal haladnak előre. A napvitorla egy nagyon jó találmány, illetve a nappetyekkel tűzdelt fedélzet is. A hadihajók mellett vannak növénytermesztő és begyűjtő hajók is, amelyet elektromos védelem vesz körbe. A könyvben sokat szerelnek meg javítanak a hajón, de hát rengeteg összetűzésbe keverednek.

Forrás: Pinterest

A könyv olyan témákkal is foglalkozik, mint a drogfüggőség, amelynél egy elvonókúrát magunk is átélünk. Aric seregében ugyanis az engedelmesség miatt mindenkit függővé tesznek, így nem csak hogy befolyásolhatók lesznek, hanem megvonással kínozhatók is. Caledonia legénységében is van egy lány, aki korábban átesett már rajta, és emiatt hímestojásként védik, nehogy újra ráfüggjön.

 

Fontos részét képezi a regénynek a család és az erős női barátság. A Mors Navis legénységének 52 tagja közül mind-mind nehéz helyzetből szabadult, mikor Caledoniáék megtalálták. Az évek alatt egységgé kovácsolódtak, és bármit megtennének a másikért. Nem csak azért képesek egységként kiállni, mert a kapitányuk azt parancsolja, hanem mert így helyes. Ugyan eléggé feminista berendezkedésű a könyv, de a férfiakat is egyenlő félként kezeli.

 

Szerettem, hogy az írónő nem fél kesztyűs kézzel bánni a szereplőkkel. A halál ugyanúgy szerves része a történetnek, és nem mentesülnek alóla a főbb karakterek sem. Nagyon szerettem Caledonia karakterét, akivel már a kezdetek óta könnyen tudtam azonosulni. Már az első tetténél is pontosan megértettem a dilemmáját, hát még a többinél. Makacsul ragaszkodik a szabályokhoz, talán túlságosan is, pedig néha elég lenne csak megbíznia a legénységében. Mindenkit is meg akar menteni, de őt vajon ki menti meg. Prisciával való barátsága is megmelengette a szívemet, amit a kapitány-elsőtiszt viszony sem rontotta meg. A többiek közül még Himét emelném ki, aki siket. Már nem ez az első történetem ilyen típusú karakterekkel, de nagyon tetszett az itteni ábrázolás is.

Forrás: Pinterest

A végén még szeretném kiemelni a döntéseket, mert sokat foglalkozik vele a regény. Lehet-e jó döntést hozni egy rossz helyzetben, és egyáltalán jó döntés-e ez. Az állandó kérdőjelek miatt Caledonia önmagát vádolja a hibákért, holott nem egyedül hozza meg ezeket a döntéseket. Teljesen életszerű volt, hogy nem feltétlenül sikerül mindig minden helyzetben A helyes utat választani.

„Csak azért, mert valaki mögött rossz dolgok vannak, még nem biztos, hogy a lelkében is csupa rossz lakozik.”

~~~

„A családnak épp az a lényege, hogy néha kérned se kell az ostoba dolgokat, anélkül is megtesszük azokat a kedvedért, máskor viszont egyszerűen nem mondhatod meg nekünk, mit tehetünk és mit nem.”

~~~

„A veszteség elkerülhetetlen. Egyes veszteségeket nehezebb lesz elviselni, mint másokat. Úgyhogy ne feledd: soha ne kockáztass többet, mint aminek az elvesztését ki tudod bírni!”

~~~

„– Nem a szabályok óvnak meg minket, Caledonia. Mi óvjuk meg egymást. Ha elhinnéd, hogy képesek vagyunk erre, akkor nem is lenne szükség szabályokra.”

~~~

„–… A szellemekre, Cala, iszonyú, hogy milyen rövidlátó voltál mindig is! Ha nem teljes a diadal, az szerinted vereség; ha nem vagy a legjobb, akkor csak is rossz lehetsz; ha nincs verőfényes nappal, az egyenló a mélysötét éjszakával.”

A sorozat további részei:

Steel Tide (#2)

Stormbreak (#3)