Könyv Kemping Readathon 2021 tavasz – Élménybeszámoló

Forrás: moly.hu

Befejeződött a második Könyv Kemping, amely a magyar booktuberek által szervezett olvasási maraton. Idén nagy lelkesedéssel vetettem bele magamat, de a hét második felében elkapott egy szorongási hullám, amelyet nagyrészt az épp aktuálisan olvasott könyvemnek is köszönhettem. Emiatt egy kicsit vissza is húzódtam az aktív részvételtől, de aztán sikerült megemberelnem magamat, és vasárnapra ismét csatlakoztam egy közös read-inre a többiekhez.

Idén már tudatosan készültem a könyvekre, és mivel volt olyan pont, aminél a korábban elkezdett könyvet is be lehet fejezni, így evvel is kalkuláltam. Csak épp arra nem számoltam, hogy nem tudom időben befejezni a korábbiakat, és így csak egy nyúlfarknyit sikerül előre dolgoznom. Ezért nem is sikerült az összes előre tervezett könyvet elolvasnom. Ezen azonban nem lepődök meg, mert múltkor is ez volt a helyzet.

A hetet Bauer Barbara Porlik, mint a sziklájával kezdtem, mert tudtam róla, hogy gyorsan tudok haladni vele amellett, hogy szeretni fogom. Mindkét sejtésem beigazolódott, mert kedvencet avattam. Nagyon tudtam kötődni a főszereplőhöz és a történethez is, valamint tetszett benne, hogy erős nők állnak a középpontjában a történelem viszontagságai mellett.

 

Hogy ne csússzak meg nagyon a leghosszabb könyvemmel, ezért másodjára Rivers Solomon Kegyetlen szellemek című regényévek folytattam, amely sajnos megkíntatott. Eleve ezt kellett elkezdenem a vonatút alatt, mert a GYSEV nem támogatta a képregényolvasásomat. Forgott a gyomrom az orvosi jelenetek közben, illetve a nők elleni erőszakot és a rasszizmust sem bírtam benne. Nagyon mellényúltam vele, és emiatt lassan is haladtam. Már viszonylag hamar eldöntöttem, hogy az észak-koreai könyvet valószínűleg ki fogom hagyni, mert örülni fogok, ha ezt be tudom fejezni.

 

Léleksimogatásra vágyva vettem kézbe Alice Oseman Heartstopperjét, mert úgy tudtam, hogy nagyon aranyos és gyorsan olvasható. Mindkettőt alá tudom támasztani, és annyira örülök, hogy most sikerült őket elolvasnom. Ez egy cukorhabos ámde mégis valóságos történet két fiú szerelméről, amiről elöljáróban azt hittem, hogy nem nekem való, de teljesen elvarázsolt. Nickért oda vagyok, és a szereplők is annyira elfogadók. Már nagyon várom a negyedik részt, ami idén fog megjelenni, mert igen, az eddig megjelent mindhármat végigolvastam.

Az instagram kihívások is hasonló sorsa jutottak, mint tavaly. Kezdetben nagy volt a lelkesedésem, de aztán megint kihagytam napokat. Ugyanez volt a helyzet az idén újdonságként számító napi feladattal, de szerencsére ezek egyben is elérhetők lettek. A kvízek közül sem tudtam mindenen aktívan részt venni, de ötletesek voltak és szerintem ilyenből több is lehetne.

 

Ennek a hétnek az aktivitás volt a meghatározó eleme. Hihetetlenül felpörgött a Discord, mert rengetegen csatlakoztak a már egyáltalán nem kicsi könyves közösséghez. Alig győztem a hozzászólásokat olvasni, és néha úgy éreztem, hogy teljesen el is vesztem közöttük. A read-ineken is eszméletlen sokan voltunk sok ismeretlen hanggal, de szépen belerázódott mindenki. Hirtelen én sem tudtam mit kezdeni a megnövekedett érdeklődéssel, így én is megszeppentem rendesen. De egy rendkívül befogadó közösségről beszélünk, szóval no para.

 

Zárásként ismét szeretném megköszönni a szervezőknek a kemény munkájukat és a kitartásukat, hogy újfent megrendezték a Könyv Kempinget. Már a bejelentéskor rájöttem, hogy mennyire hiányzott a pici lelkemnek a közös olvasás, de ezt a hét be is bizonyította. Jól éreztem magam, még több ilyet.