Regény a regényben

Én is rengeteget gondolkodtam a „mi lenne, ha többet él volna Miss Austen” teóriámon. Több regénye jelent volna meg? Írt volna folytatásokat is? Ezek a kérdések megválaszolatlanok maradnak, továbbra is csak a fantáziám tudja kielégíteni, na meg írói próbálkozások több kevesebb sikerrel. Mai könyvem Az elveszett Jane Austen-kézirat egy fikció Syrie James tollából. Szép tervek, ötletes megvalósítás.

Samantha McDonough alig hiszi el, amit lát – azt meg pláne nem, hogy mekkora szerencséje van. Egy kétszáz éves verseskönyv felvágatlan lapjai közé dugva egy levélre bukkan, melyet meggyőződése szerint Jane Austen írt. A levélben szó esik egy kéziratról, aminek sajnálatos módon „a devonshire-i Greenbriarben nyoma veszett”. Lehetséges, hogy létezik egy ismeretlen Jane Austen-regény, ami csak felfedezésre vár? Ki tudna ellenállni a kísértésnek, hogy a keresésére induljon?A gyönyörű, több száz éves Greenbriar birtokra érve Samanthának nincs könnyű dolga, amikor meg akarja győzni Anthony Whitakert, a jóképű, ám hajthatatlan tulajdonost arról, hogy kutassák fel az elveszett Austen-művet – egészen addig, amíg szóba nem kerül, hogy a kézirat akár több millió dollárt is érhet.Az eddig ismeretlen kézirat megtalálása és elolvasása után Samanthát és Anthonyt azonnal magával ragadja Rebeka Stanhope, a falusi lelkész lányának története, aki kalandjai során keserédes leckéket kap az életről és a szerelemről. Ahogy a múlt újonnan felfedezett meséje lassan feltárul előttük, a jelenben is szövődik egy történet, amitől talán mindkettejük élete örökre megváltozik.

Az írónőtől már olvastam a Magyarországon korábban megjelent regényeit, és nagyon megtetszett a környezet és a szereplők ábrázolásmódja. Teljesen beszippantottak magukba. Egyszer sem akartam elhinni, hogy ezek valójában nem történtek meg. Vagy legalábbis nem így. Itt viszont egy kicsit megijedtem a külső regény nyitányán, mivel a nyelvezete hagy némi kívánnivalót maga után. „De hát én nem ilyenre emlékszem”, jegyeztem meg magamban. Ahogy azonban átértem a belső regénybe, nem kellett csalódnom. Bár egy kicsit nehezen indult be így, a dupla bevezetéssel, de aztán a kezdőlöket után már csak gurultak tovább az események.

Rebeka Stanhope (Forrás)

Rebeka Stanhope, egy frissen elbocsátott falusi lelkész lánya apjával kénytelenek elköltözni otthonról, és a családtagok jóindulatára bízni magukat. Először nagyon ágál az utazás ellen, ám visszatekintve ez indította el az életében létrejött pozitív változásokat.

Imádtam keresni az utalásokat, hasonlóságokat az igazi Austen művekkel, és megörültem, ha találkoztam is eggyel. Igazi csemege az olyanoknak, akik már végighaladtak az írónő művein.

Az igazán izgalmas cselekmény az első bál után kezdődik. Istenem, de imádom azokat a ruhákat, a hajukat, a tartózkodó, ámde annál érzékibb táncmozdulatokat. Itt már mindhárom Rebeka iránt érdeklődő úriemberrel találkozunk. Kezemet dörzsölve vártam a fejleményeket, hiszen azt tudni kell, hogy a nők életének fontos eseményei a bálokon dőltek el. Kíváncsi voltam a konfliktusokra, a félreértésekre és a nagy kibékülésekre.

De kik is ők?

Mr. Humphrey Sprengle, Mr. Collins földesúr kiadásban. Mindig ott ült az arcomon az a gunyoros mosoly, amikor megjelent a színen. Mesterien ért a dolgok félreértéséhez és összekuszálásához. Rémes ízlése van, rengeteget beszél, és nem szeret olvasni.

A könyvektől olyan tudományos benyomást kelt egy könyvtár, nem gondolja?

Na pont erről beszéltem. Ámde emellett végtelenül tisztelem az első felesége iránti hűsége miatt, de néha ezt is túlzásba viszi. Viszonylag hamar kilép a képből, ezzel teret adva az igazi riválisoknak.

Dr. Jack Watkins, pici szívem megdobogtatója. Tipikus csábító alkat. Amennyire megkedveltem az elején, annyira kiakadtam rajta később. Erről nem tudnék SPOILERmentesen írni, így tehát annyi legyen elég, hogy nagyon nagyot csalódtam bene. De aztán jött…

Mr. Clifton (Forrás)

Mr. Philip Clifton. *-* Már az elején sejtettem, hogy valamit rejteget a főhősnőnk elől. Olyan kis cuki volt szégyellősen. Rendkívül művelt lelkész, aki kész kideríteni az eltűnt pénz história hátterét, ami miatt Stanhope-éknak útra kellett kelniük. Jó meglátásai vannak, végtelenül szerény. A háttérben tesz nagy dolgokat, önzetlenül. Nagyon szertnivaló. Kell!!! A végén magamhoz öleltem a könyvet örömömben.

A belső regény boldog végkimenetellel zárul, ám a külsőről nem igazán lehet ezt elmondani. Anthony Whitakert hol keblemre öleltem volna, hol pedig egy serpenyővel vágtam volna fejbe, hogy hogyan lehet ilyen vak és önfejű. De végül itt is minden rendeződik. Minden jó, ha a vége jó.

Összességében

Nekem nagyon tetszett a belső regény. A Stanhope család szereplői olyan kis cukik voltak. Nem mellesleg egy valós Jane Austen regénytervezetet oldott meg kifejezetten jól az írónő. Le a kalappal. A tanulságot is érdemes megfontolnunk. Néha jó, ha kimozdulunk a konfortzónánkból, és új dolgokat ismerünk meg, mert ki tudja, hogy milyen hatással lesznek azok a későbbi életünkre.

Hogy kinek ajánlom?

Aki olvasott már Syrie Jamestől és tetszett neki, és még nem olvasta (szörnyű hiba), az azonnal tegye meg. Nem tudja mit hagyott ki.

Aki még nem olvasott, az se keseredjen, hiszen előtte az élet, és ha Austent szereti, akkor izibe kézbe venni.

Vagy csak egy 19. századi romantikusra vágyóknak is melegen ajánlom.

Na most megyek megkeresni a kastélyomat egy Mr. Clifton-nal :)

Addig is maradok,

Babó Buca