Sorozatokról szokás azt álltani,
hogy a második rész nem ér fel az első szintjéhez, és hogy annak árnyékában
cammog mellette. Maas kisasszony ezen megállapításra fittyet hányva ontja
magából a jobbnál jobb köteteket, én legalábbis ezt hallottam. No de most már
végre sorra került az Éjkorona. És te atya ég! Úgy érezem, hogy ez a sorozat ki
fog készíteni.
 |
| Magyar megjelenés éve: 2014 Könyvmolyképző Kiadó ifjúsági, high fantasy, romantikus öt csillag |
A tizennyolc éves, gyönyörű lány,
Celaena a király, Adarlan legveszélyesebb orgyilkosa. De vajon a szíve is egy
gyilkosé?
Szabadságát azzal nyerhetné
vissza, ha a király ellenségeinek vérét ontja, de nem képes rá, hogy a
koronáért öljön. És minden, látszólag végrehajtott megbízatásával, minden
hazugságával azok életét teszi kockára, akiket szeret.
A lány a szíve mélyén őrlődik a
kapitány és a koronaherceg között, miközben a királynál is jóval sötétebb
erővel kell megküzdenie. Döntenie kell, hogy miért fog harcolni: a
szabadságáért, a szívéért vagy pedig a királyság sorsáért.
Á, dehogy. Barátnőm szavaival
élve, csak kifacsar, visszaöklendez és bevág ezek után még a turmixba is. Van
benne valami.
Történetünk szerint…
Három hónap telt el a próba
óta, ennyi ideje szolgálja a veszélyes Celaena Sardothien a még veszélyesebb
Adarlani uralkodót. Orgyilkosként a birodalomra csak bajt hozó embereket teszi
el láb alól, de mellette lehet már saját élete. A reggeleket edzéssel tölti,
Nehemiával való barátságát ápolja, és próbál tovább kutatnia falak mögött
húzódó titkok után. A király elleni összeesküvés azonban egyre csak ott lebeg a
feje felett, nem elég neki a kastélyban bóklászó csuklyás alak. Vajon ki húzza
a rövidebbet: a király, a lázadók, vagy az árnyak?
~~~
 |
| Forrás |
Kész, én nyugdíjba megyek.
Szegény szerény személyem ennyi izgalmat már nem tud elviselni. Főleg nem ilyen
töményen. Mert Maas asszonyság jó történetmesélő, ez tény. Az elején idillbe
ringat, hogy az egy teljesen ártatlan világ, az udvari intrikákon kívül egy
könnyed szerelem kibontakozását kísérhetjük figyelemmel. Ez az, Celaena végre
el kezdett hasonlítani egy lányra is, nem csak egy katonára. De aztán… Én
értem, hogy a drámaiság eléréséhez elengedetlen a halál, de miért?! Megszakadt
a szívem, és ha ez még nem lett volna elég, akkor tovább zúzták a szavak, a
mondatok, a cselekedetek.
Élveztem belesüppedni a regény
világába. Lassú folyásának köszönhetően minden apró részletre figyelhettem. Így
esett meg az is, hogy a „nagy” csavart már a kétötödénél sejtettem. A
felismerés után viszont nem akartam, hogy az legyen, hiszen túlságosan előre
látható. De aztán kellő magyarázat után végül belenyugodtam. Izgi lesz!
Fontos szerepet játszanak az
emberi kapcsolatok, összefonódásukat és széthullásukat figyelhetjük meg. Dorian
kezdetben nem érti, miért viselkedik Celaena olyan hűvösen irányában. Nem veszi
észre, hogy reménytelen lenne a kapcsolatuk? Soha nem egyezne bele a király.
Próbálja visszaszerezni, de egy idő után rájön, hogy esélytelen. A lány szíve
ugyanis személyes kedvencemért, Chaolért dobog. Bár az úriember nem akarna
többet érezni iránta, hiszen kötelessége az élete. Csipkelődés mögé bújik, ami
mindig mosolyt csal az arcomra. Már az előző részben is láttam, hogy nagyszerű
párost alkothatnának. de most ki is teljesedik mindez. Én meg a könyvet szorongattam
örömömben.
„– Ha olyan arcot fogsz vágni, mintha azonnal el akarnál valakit verni – zümmögte a férfiba karolva –, akkor garantáltan észreveszi, hogy valami nincs rendben. És még egyszer kérlek, hogy egy szót se szólj hozzá. Hagyd, hogy én beszéljek és hízelegjek neki!Chaol felvonta a szemöldökét.– Akkor én csak dísznek vagyok itt?– Örülj neki, hogy méltó kelléknek találtalak.”
 |
| Forrás |
Sokat tanulmányozhattam Celaena
emberi oldalát, hiszen küldetések szűkében udvarhölgyként kell viselkednie. De
amikor átkattan orgyilkosba, akkor mentsen meg tőle mindenki, főleg ha mérges
rád. Eszméletlen erő birtokosa, nem véletlenül ő a legjobb. Olyan mint egy
időzített bomba, csodálom, hogy a király nem tart tőle. A helyében én nem
lennék annyira nyugodt.
Imádtam, hogy igazam lett, és a
mágia tényleg jelen lesz a sorozatban, csak győzzem kivárni a kiteljesedését.
Tíz évvel ezelőtt Adarlan királya ugyanis varázslatmentessé tette az egész
országát, legalábbis ő ezt hiszi. A gonosz boszorkányok még mindig lánykákat
rabolnak el, és mágikus töltetű tárgyak is élik boldog mindennapjaikat. És a
tündérek… Várom őket.
„Két különböző dolog, amikor az ember akar valamit, és amikor szüksége van valamire.”
Összességében
Elsőre egy kedves, nyugodt hangvételű
folytatásnak tűnik, utána viszont tornádóként söpör végig a káosz, és nem hagy
boldogságot maga után. Nagyon drukkoltam Chaolnak, de amit tett vele az írónő…
Az a baj, hogy minden lépés
logikus érvekkel van alátámasztva. Hiába kapálózok a reménytelenségért, a végén
úgy is belátom, hogy Maasnak volt igaza.
Ti olvastátok már?
Nektek hogy tetszett?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése