Szeretem Sarah J. Maas Üvegtrón sorozatát, de a Tüskék és rózsák udvara négy éve nem kötött le. Erős hősnőt vártam, erre kaptam egy „Szépség és a szörnyeteg”-újramondást, aminek alaptörténetével is bajaim voltak, hát még a regény szereplőivel. Feyre nem ért fel Celaenához, és Rhysand sem nyűgözött le. A folytatásról viszont mindig csak jókat hallottam. Furdalt a kíváncsiság, így most végre sort kerítettem a A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvarára, ami tényleg hozta az előzetes elmondásokat. Viszont engem még mindig nem hoz lázba.
| Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2017 Könyvmolyképző Kiadó new adult, romantikus, fantasy három csillag |
A szerelemért még a halált is kicselezte.
A világ megmentéséért maga lesz az élő fegyver.
Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő
karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz
udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette
Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával
kötött.
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám
háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal,
hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és
döntenie kell a sorsáról.
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.
Homályos emlékekkel rendelkeztem, amelyek csak lassan élesedtek ki. Bizonyos mozzanatok megvoltak, ám mások teljesen kiestek, ezért is lepődtem meg annyira a regény nyitányán. Aztán ahogy belerázódtam, egyre inkább vitt magával az írónő stílusa, amit híresen gyorsan olvasok, illetve az újonnan feltűnő szereplők is sokat segítettek, akik közül néhányukkal szimpatizáltam. Innentől viszont eléggé elszóló jellegű lesz a bejegyzés az első részre nézve, bár a szerelmi szál vége egyáltalán nem számít nagy spoilernek, maximum az alakulása.