Könyvmolyság tag, avagy meghatározó könyvek

A blog indítása tájékán több taget és book taget kitöltöttem, hogy ezáltal is jobban megismerhessetek. Ezek azonban az idő múlásával elmaradoztak, mert mindig csak ugyanazokat a könyveket tudtam a kategóriákhoz sorolni. Most viszont számtalan új olvasóval bővültünk, akik ugyan ismerik az olvasási szokásaimat a feltöltött értékelések alapján, még sincsenek tisztában a teljes képpel. És mivel 5. Blogszületésnapot ünneplünk, még különleges alkalmat is találtam ennek elkészítésére. A magyar BookTubeon oly kedvelt Könyvmolyság tag, avagy meghatározó könyvek kérdéssort hoztam el nektek, melyet Andinál láttam először, de igazából Matilda videójánál döntöttem el úgy, hogy most aztán nekiveselkedek én is. Azóta már Attila és Zsófi is kitöltötték ezt a kérdéssort, az ő válaszaikat a nevükre kattintva nézhetitek meg.

Szóval akkor következzék az a 13 kérdés (pont, ahányan a gonoszok vannak), amely könyvmolyságom útját követi végig. Igyekeztem bő lére ereszteni, hiszen a blogon a karakterek sem szabnak határt nekem, csak az olvasó türelme.

~~~

1. Melyik az első könyv, amit olvastál, amiről emléked van?

Erre egyértelműen Erich Kästnertől A két Lotti volt az első olyan könyv, amelyet egyedül olvastam az elejétől a végéig. Ugyan rengeteg mesekönyvünk van a mai napig is itthon, de valahogy sosem kötöttek le igazán, pedig már nagycsoportos korom óta tudok olvasni. Ugyan néha megpróbálkoztam eggyel-eggyel, de jobban szerettem őket nézegetni, mint beléjük mélyedni. Valahogy hiányzott belőlük az összefüggés, és ezért hamar odébb is raktam őket. A két Lotti viszont sikerélmény volt számomra. A történetét ismertem, hisz megannyi feldolgozása létezik, és mivel nekünk a falatnyi Szív könyvek sorozatos kiadásban volt meg, annyire nem is tűnt íjesztőnek. Nagyon hamar elolvastam, és mentem anyához, hogy adjon egy újabb könyvet a kezembe, mert ezt is ő ajánlotta.

2. Melyik az a könyv, ami után rohamos mennyiségben kezdtél el olvasni, tehát mikor lettél könyvmoly?

Ide két könyvet említenék, mert nálam kéz a kézben járnak. Ha nem lett volna az egyik, akkor valószínűleg a másikat sem olvasom. Jane Austen Büszkeség és balítélete és Böszörményi Gyula Gergő és az álomfogók nem is különbözhetének jobban egymástól. Az előbbi túl komoly egy 9 éves lánynak, a másik meg ijesztően hosszú. Ez azonban nem gátolt meg egyik elolvasásában sem.

Az egész úgy kezdődött, hogy 2005 karácsonyán adták a tévében a Büszkeség és balítélet ötrészes BBC minisorozatát, mely édesanyám nagy kedvence mind könyvben mind feldolgozásban, kicsi Réka pedig csatlakozott hozzá, és alig várta hogy eljöjjön a következő este, és kiderüljön, mi is történik a Bennet lányokkal. Vajon férjhez mennek? És ki lesz a szerencsés befutó. Azonnal beleszerettem a történetbe és el is kértem édesanyámtól a könyvet, amelyet ő anno úttörőavatásának emlékére kapott, így nagyjából ugyanannyi évesen olvastuk először a regényt. Nagyon élveztem a régies nyelvezetével egyetemben. Azonban egymás után kétszer nem akartam elolvasni, így visszaraktam a híres neves polcra, ahol valamiért ott feküdt előtte a Gergő és az álomfogók. Nem ott lett volna a helye, hanem a magyar irodalmi részen, de ez eddig senkinek sem szúrt szemet. Levettem a vaskos kötetet, és szépnek találtam, főleg a piros autóval az elején. Anyától megkérdeztem, hogy ezt olvasta-e, de mondta, hogy csak 50 oldalig bírta, a pincéig, és szerinte unalmas. De hát olyan szép rajzok vannak benne, gondoltam magamba, és belekezdtem. Egyszerűen imádtam, mert megmozgatta a kreativitásomat, és mert Magyarországon játszódott. Mesekönyvként olvastam, de akkor még nem tudhattam, hogy mekkora hatással lesz az életemre.

3. Könyvek, amiket a könyvmollyá válásod után olvastál, szerettél, de nem feltétlen változtattak volna könyvmollyá magukban.

A Gergő könyvek után nem volt megállás, nem érte meg kicsi Rékának rövid könyveket venni, mert túl hamar elolvassa őket. Így jártak G. Szabó Judit kötetei, Elisabetta Gnonétól a Fairy Oak sorozat, és még Maria Grippétől az Agnes Cecilia is. Mennyiség kellett, és természetesen minőség. Olvastam Bronë és Gaskell regényeket, olvastam Peter Freundtól a Laura sorozatot, szóval lekötöttek rendesen. Sőt még A gyűrűk urát is, mely biztosan nem változtatott volna akkora könyvmollyá, mint amekkora ma vagyok, ha elsőként annak a monstrumnak állok neki.

4. 2. könyvmolyság - melyik könyv volt az, aminél másodszor érezted a kiugró könyvmoly életérzést?

Ide mondhatnám akár a Vámpírnaplókat vagy a Harry Pottert, de ha emlékeim nem csalnak Leiner Laura Szent Johanna Gimi sorozata indított el a lejtőn. Apa egyik munkatárástól kaptam kölcsön, mondván, hogy tetszeni fog nekem, de akkor még egy Anyegin és egy Goriot apó állt előttem. A téli szünetet a kötelező olvasmányokkal kezdem, de hát a fenyőfaárulás közben sok ideje van az embernek. Aztán jött az SZJG és tarolt. Után folyamatosan kölcsönkaptam a további részeket is, és barátnőmet is bevontam ebbe a lázba, így együtt vártuk a 8. rész megjelenését, amire előjegyeztünk a soproni könyvtárban.

5. Melyik az az általános iskolai kötelező olvasmány, amely nagy hatással volt rád (lehet negatív/pozitív egyaránt)?

Szokás szerint mindig elolvastam a kötelező olvasmányokat a tanév előtti nyáron, hogy évközben már ne érjen újdonságként. Ezek közül nekem Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regénye volt az első, és azóta is boldog emlékek fűznek hozzá. Emlékszem, ez volt az első olyan könyv, melyet két nap alatt olvastam el, ami akkoriban nem semmi teljesítmény volt. Az Egri csillaggal se volt bajom, csak egy kicsit hosszúnak találtam hatodikos fejjel.

6. Műfaji könyvmolyság - olyan meghatározó könyvek, amik egy-egy műfajt szeretettek meg Veled.

A klasszikus romantikus irodalomba a Büszkeség és balítélet vezetett be, de erről már ódákat zengtem fentebb. Azóta már a teljes Austen, Brontë és Gaskell életművet magam mögött tudhatom, és azóta is kutatom a 19. századi Angliában játszódó történeteket.

Főként fantasyt olvasok emellett, melynél a Gergő és az álomfogók, vagyis inkább Böszörményi Gyula munkássága játszott óriási szerepet. De ez már megemlítésre került, viszont nem győzöm elégszer kihangsúlyozni.

Az időutazás világába Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiája vezetett be, melyet, emlékszem, már egyedül rendeltem meg a Könyvmolyképző kiadótól. Nagyon szeretem azóta is az írónő stílusát, de nálam határozottan ez a sorozata viszi a prímet. Főhős párosunk kapcsolata megdobogtatta a szívemet, és nem mellesleg végig izgalomba tartott a történet.

Már a blogos időszakomban ismerkedtem meg Markus Zusak A könyvtolvajával, amely a 2. világháborús fikciók táborát erősíti. Ugyan ebből lényegesen kevesebbet olvasok, mint a fent említettekből, mégis nagyon szeretem a hátországi eseményeket végigkövetni. Mindegyik más szemszöget tár elénk, és ettől olyan izgalmas.

Utolsóként jöjjenek a mesefeldolgozások, mellyel Marissa Meyer Holdbéli krónikák sorozata ismertetett meg, mely egy nagyon vegyes felvágott, de én épp ezért szeretem. Mindegyik kötete más-más mesét dolgoz fel steampunk disztópikus környezetben. Oda meg vissza vagyok az első két részért (hisz még csak ez jelent meg magyar nyelven), és ráébresztett arra, hogy mennyire is szeretem, ha gyerekkorom kedvenc történeteit új köntösben olvashatom. A hangsúly a kedvencen van.

7. Egy olyan könyv, amit egy rejtélyhez kötsz és rejtély is maradt benned azóta is (lehet rejtély, hogy kitől kaptad, miért kaptad, vagy akár a könyv körüli rejtély).

Maria Grippe Agnes Ceciliáját tudom, hogy édesanyámtól kaptam, csak azt nem, hogy miért pont ezt. Akkor és most sem tartoztak a misztikus történetek a kedvenceim közé, de ez gyerekként nagyon tetszett. Íjesztő volt és különös, de pont ez fogott meg benne, hogy élveztem olvasni.

8. (Van-e kiemelkedő, egyetemi kötelező olvasmányod? Eza kérdés nagyrészt bölcsész szakosoknak lehet releváns, ha nincs, hagyd ki :))

Ezt a kérdést akkor is megválaszolom, pedig nem is vagyok bölcsész. Én itt a gimnáziumi kötelező olvasmányaim közül választanék, hiszen voltam olyan szerencsés, hogy nem csak magyarul olvastam az irodalmi műveket, hanem volt külön német irodalom óránk is, ahol a német nyelvterület irodalmi gyöngyszemeivel ismerkedhettünk meg. Jó, volt ott olyan is, amitől a falnak tudtam volna mászni, de párról szép emlékeket őrzök. Ilyen például A fizikusok Dürrenmattól vagy az Effi Briest Fontanetól, amelyek azóta megvannak a saját példányban is.

9. Könyvek, amiket korosztályodon kívül olvastál, de mégis iszonyatosan lekötnek.

Gyerekként is elég sok klasszikus női irodalmat olvastam, amelyet nem feltétlenül ajánlanék én magam egy aligtizenévesnek. És viszonylag hamar megtaláltam a polcon Claire Kenneth könyveit is, de valahogy sosem kötött le annyira a testiség. Jó, ha minezt bricsesszel és szaténruhával párosítják már más a helyzet, de ott is van egy szint, amit meg kell ugrania a történetnek.

10. 3. könyvmolyság - ki az a szerző, akinek a művei nagy hatással voltak rád, de inkább a szerző lett a kiemelkedő élmény benned, és nem egy-egy kötet magában. (Nem feltétlen kell a kedvenc szerzőnek lennie)

Sokat gondolkoztam ezen a válaszon, és még aludtam is egyet rá, de végül úgy döntöttem, hogy Böszörményi Gyulát emelem ki. Könyvei gyerekkorom óta végigkísérik a könyvmoly pályafutásomat, és neve biztosítékot jelent egy könyvnél számomra, hogy minőségi és jó könyvet tartok a kezembe. Épp ezért nem is tudnék egy konkrét könyvet kiemelni a munkásságából, mert mindegyik kötetéhez/sorozatához emlékek fűznek, és mindegyiket másért szeretem. Sokáig az Álomfogó könyvek voltak a nopluszultrák, jelenleg épp az Ambrózy kötetek vannak a legfelső polcon, és alig várom, hogy Gyula bátyó újabb könyvekkel boldogítson minket.

11. Nagy a füstje, kicsi a lángja, vagy fordítva? Egy könyv, amit nagyon szerettél, de mára megváltoztak az érzéseid.

Egyértelműen L. J. Smith Vámpírnaplók sorozata. Kisgimis barátnőm adta először a kezembe, mondván, hogy jó. Csak úgy faltam a lapokat, és az eredeti sorozat négy kötetét el is olvastam. Tetszettek, de öt év múlva visszaolvasva csak fogtam a fejem rajta. Egy kicsit nagyon megváltozott az ízlésem, de attól még a belőle készült sorozatot imádtam.

12. Melyek azok a könyvek, amelyek olvasási élményét egy-egy személyhez kötöd, és a személy miatt hagytak benned maradandó nyomot?

A Szent Johanna Gimit és az Elisabeth Gaskell életművet édesapám kollégájához kötöm, akinek nem lehetek elég hálás. Sőt, anno tőle kaptam kölcsön A klastrom titkát is, mert az nem volt meg édesanyámnak. Természetesen azóta saját példánnyal büszkélkedek belőle.

A másik fontos személy Maja, a gimnazista barátnőm (aki amúgy szintén blogot vezet, és ha kíváncsiak vagytok rá, akkor ITT benézhettek hozzá), akinek hála ismerkedtem meg J. L. Armentrout Obszidiánjával, Cassandra Clare Csontvárosával, valamint Sarah J. Maas Üvegtrónjával illetve Tüskék és rózsák udvarával. Ha ő nem erősködik, akkor ezeket a sorozatokan nem is ismerem meg.

13. Egy trend, ami miatt többet kezdtél olvasni. Jó vagy pozitív emlék? Lehet szó itt, könyves bloggerek követéséről, booktuberek követéséről, vagy pl. Szabados Ági kihívása.

Ez határozottan a blogom nyitása. Ez az elején fordítva működött, hogy azért kezdtem el blogot vezetni, mert annyi könyvet olvastam, hogy szerettem volna magamnak is megörökíteni, hisz az ember egyre idősebb lesz, és egyre több mindent felejt el. Aztán ez átfordult jótékony hatásra, hisz a blog miatt „muszáj” volt olvasnom. Ez ugyan nem tett mindig jót, az überelfoglalt időszakjaimban inkább stressznek éreztem, de mint látjátok, most is csak szárnyalok.

~~~

Ennyi lettem volna mára. Tudom, hogy hosszú lett, de remélem, ezáltal sikerült egy kicsit közelebbről is megismernetek a könyvmoly életutamat. Szeretném megköszönni, hogy követtek ebben, és olvassátok a bejegyzéseimet, mellyel igyekszek teljes képet nyújtani. Így nem csak a fantasztikus könyvekről születnek meg az értékelések, hanem azokról is, amik valamiért nem tetszettek.