Kertek és madaraik | Mörk Leonóra

A Jaffa Kiadó tavaly került a látószögembe Bauer Barbarával, de a kínálatukat böngészve Mörk Leonóra nevével is összefutottam, ám csak egy évre rá sikerült olvasnom tőle. A legfrissebb könyve, a Törött tulipánok került a kezembe, amibe nagy elvárásokkal fogtam bele. Az elején még élveztem a különleges helyszín miatt, ám a végére teljesen elveszett a lelkesedésem. Más irányba ment el a történet, mint szerettem volna, és emiatt hiányérzetem is keletkezett.

Eredeti megjelenés éve: 2021
Jaffa Kiadó
történelmi fikció, női sors
három csillag

1651, Hollandia. A köztársaság virágkorát éli, hajói bejárják az óceánokat, a világ négy sarkából szállítják haza távoli tájak kincseit. Jant, a fiatal festőt, Rembrandt egyik tanítványát egy gazdag amszterdami kereskedő vidéki udvarházába szólítja a megbízatása. Nem sokkal később azonban váratlanul nyoma vész, és nem marad utána más, mint egy tulipános képekkel teli album, és egy ismeretlen, cinóberruhás fiatal nőt ábrázoló festmény.

A hír hallatán a húga, Helena azonnal útra kel a kastélyba, és mialatt megpróbálja kideríteni, mi történt a bátyjával, magával ragadja a ház egyszerre vonzó és nyugtalanító légköre. Miről árulkodik a selyemruhás lány portréja? Mit üzen a kertben épülő labirintus? És mi köze Jan eltűnéséhez az erdélyi magyar diáknak, Gábornak? Miközben a fivére után nyomoz, Helenának arra a kérdésre is választ kell találnia, mit érez iránta egykori gyerekkori játszótársa, Christiaan. Még mindig csak barátságot, vagy viszonozza azt a szenvedélyes szerelmet, amivel ő szereti már régóta a fiút?

A könyv lapjain megelevenedik a Vermeer képeiről ismerős világ, ahol oromzatos téglaházak sorakoznak a csatornák partján, drága tulipánok nyílnak delfti fajanszvázákban, csipke főkötős lányok olvasnak levelet a nyitott ablakon beáradó fényben, de az idilli felszín mögött ijesztő árnyak leselkednek. Szerelem, halál, veszteség, fájdalom, hűtlenség: a Törött tulipánok egy változásokkal teli, izgalmas korszak, egy sebzett lelkű férfi és egy bátor nő története.

 

Le a kalappal Mörk Leonóra előtt, aki egy teljesen idegen terepen és nem egy megszokott korban volt képes mozgatni a szereplőit, felhasználva a létező embereket és a kitaláltakat. A fejezetcímek külön pluszpontot érdemelnek, mert mindegyik egy teljesen más szín Vermeer palettájából. Fogalmam sem volt, hogy ennyi különböző árnyalat létezik, és jó volt azon gondolkodni, hogy vajon hol tűnhet majd fel majd a fejezet közben.

Történetünk…

a 17. századi Hollandiában játszódik, ahol Leentje apja távollétében maga látogat el az egyik ügyfélhez, ahol egy madárházat kell létrehoznia. Az ott-tartózkodása alatt kiderül, hogy bátyja nemrég még itt tartózkodott, ám váratlanul eltűnt. És a ház úrnőjének megözvegyült mostohalánya körül is nagy a homály. Emellett a visszatekintésekben megismerjük Christiaant, hősnőnk gyerekkori barátját, aki iránt gyengéd érzelmeket táplál, és amit a házban vendégeskedő angol tájépítész felbolygat.

Forrás: Pinterest

Kezdjük azzal, hogy csodaszép a borítója, sokkal szebb, mint az írónőtől eddig megjelent regények. Emiatt talán több emberhez is eljut majd, amit magam is remélek, mert számomra mindig öröm kortárs magyar szerző tollából olvasni. A védőborító alatti lila színt már kevésbé értettem, hiszen hatalmas kontrasztban áll a barnával és a tulipán színével, de sikerült hamar megszoknom.

 

A regény címválasztása az utószóban nyeri el teljes értelmét. Kezdetben a tulipánok egyszínűek voltak, ám a hollandok nemesítésének köszönhetően különleges színkombinációkat hoztak létre. Az angolok ezeket broken tulips, azaz törött tulipánoknak hívják. A regény törött tulipánjai a megjelenő női alakok, akiknek nincsen könnyű sorsuk. Akkoriban a nőknek nem voltak jogaik, és azon múlt a sorsuk, hogy milyen férfiakhoz mentek feleségül. A ház úrnőjéről nem tudunk sokat, csak amennyit a beszélgetéseiben elejt. Alapvetően boldog élete van a férje mellett, aki mellett boldog, de mivel sokat utazik, jut ideje a kertészkedésre, ami a legnagyobb hobbija. Ám elszólalásai mást is sugallanak, amit azonban nem fejt ki. A leginkább hányattatott sorsú asszony Dorothea, a megözvegyült mostohalány, aki leginkább önmagának kereste a bajt. Ha már bővebben mesélnék erről, akkor az elszólás lenne, de még annyit elárulhatok, hogy megsajnáltam, pedig eredendően elég mufurc egy lányzó volt. Nem véletlenül volt feszült a hangulat a házban lakó két hölgyemény között.

 

Hollandia egy különleges ország, ahova még nem sikerült személyesen eljutnom, ám már két regényt is olvastam, ami ott játszódik. Az egyik Alexandre Dumastól A fekete tulipán, ami az ebben a könyvben csak említés szintjén megjelenő tulipánlázról szól, a másik pedig Jessie Burtontől A babaház úrnője. Utóbbi hangulata még jobban él a fejemben, és ezt hozta Mörk Leonóra regénye is. Itt azonban inkább a vidéki életre koncentrálunk, mint Amszterdamra. Kifejezetten érdekes volt, hogy az emberek nem szekéren közlekedtek a települések közt, hanem hajóval. De ott vannak a különleges növények is, amely a hollandok gyarmatosító birodalmi státuszából fakadnak.

Forrás: Pinterest

Emellett Erdély feltűnése elütött a holland közegtől. Azt hittem, hogy nagyobb szerepet kap majd – esetlegesen el is látogatunk oda, de végül csak említés szintjén került elő. Ez a részlet az írónő nemzetisége miatt került bele, és jó volt látni, hogy magyar fiatalok is tanultak akkoriban az európai egyetemeken.

 

A könyv Leentje szemszögéből tárja elénk titkait, mégis úgy éreztem, hogy vele foglalkozik a legkevesebbet. Sokkal inkább koncentrál másokra és a madárházra, mintsem a saját boldogságára. Néhány epizód erejéig feltűnik Christiaan, de ezek mind gyerekkori élmények. Tíz éve álmodozik róla, leveleket is váltanak és bensőséges kapcsolat alakul ki belőle, ám mindezt képes hősnőnk kútba dobni. Nekem nagyon szimpatikus volt a matematikus fiú, aki sokáig az apja által kijelölt utat követte, ám sikerült a saját lábára állnia. Mellette a kertépítő csak egy futó kalandnak tűnik, nem is szerettem a feltűnéseit.

 

Összességében

Voltak elképzeléseim, hogy milyen lehet a történet, de ahogy egyre inkább belemerültem, egyre kevesebb fogalmam volt arról, hogy mire is fog kifutni. Meglepett a vége, viszont nem csak jó értelemben. A helyszín és a fejezetcímek különlegesek volt, viszont többet vártam volna könyvtől. Gyorsan lehet haladni vele, egyszer csak elfogynak a lapok.

 

Köszönöm szépen a lehetőséget a Jaffa Kiadónak!

„A tanulságot, hogy minden nő maga dönti el, a szeretője vagy a felesége lesz-e egy férfinak, Leentje csak évekkel később értette meg.”

~~~

„– Amióta felépült a melegház, a narancsfáim télen is nyílnak – simított végig ő is az egyik fa fehér szirmain. – Gyümölcsöt viszont nem hoznak. Úgy látszik, a szépség nem feltétlenül jár együtt a termékenységgel.”

~~~

„A fákat is át lehet ültetni. Némelyik ugyan belepusztul, mások viszont sokkal szebben fejlődnek az új helyükön, mint a régin.”

~~~

„– Én is szeretem őt. Nélküle végképp úgy érezném, árván maradtam a világban. De néha az nehezíti meg a leginkább az életedet, aki a legjobban szeretsz.”

~~~

„Minden csak akkor válik világossá, amikor megtapasztaljuk.”

~~~

„– Mindannyian szívesen választanánk a szabadságot, asszonyom. De nem mindannyian engedhetjük meg magunknak.”